|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Csontos Gabriella: Gondolatok
Gondolatok...Ami benned vannak akkor is, ha nem akarod...
Nemtetsző ruháidat levetheted, a szekrény mélyére süllyesztheted, mi több, kidobhatod, elajándékozhatod őket. Egy döntés, egy elhatározás, egy tett - és az történik, amit szeretnél.
De a gondolataid azok ott vannak a bensődben, az agyadban. Még akkor is, ha elhatározod, hogy bizonyos dolgokra nem akarsz gondolni. Hiszen már ezzel a " nem akarok "- kal is arra gondoltál!
Aztán utazol, sétálsz - és a helyek, történések akaratlanul emlékeket idéznek fel benned, s már a gondolatok ismét ott vannak a fejedben!
Elhessented...akarattal másra gondolsz...egy rövid időre sikerül.
De nem hagyják magukat! Teret akarnak, kisöpörve minden mást a tudatodból, elfoglalni minden létező helyet lényedben. Nem engednek szabadulni maguktól. Megrögzötten kapaszkodnak, vissza - visszatérnek, parazitaként benned élnek - mert elszívják az erődet...
De a kapcsolat szimbiózis is egyben - hisz valahol te is belőlük táplálkozol...mert ezek gyönyörű emlékekből fogantak, egy szeretett személyhez kapcsolódnak, a vele átélt emlékek kedves melege melengeti a szívedet, a gondolatok hozzá szállnak és elhoznak mindig egy kis mosolyt az életedbe...a szeme huncut csillogását, mosolya lágy vonalát, hangja dallamos selymességét, mozdulata erejét, simítása gyengédségét... s ettől élsz mégis tovább.
Tudatod törölni szeretné - de lelked ezt nem engedné...
Tudatod ésszel gondolkodik, ami érvel a felesleges dolgok ellen.
De a lelked...nos,az mást sugall...mert ha szenved, akkor is gyönyörűséget él meg! A SZERELMET!
S ez egy gyönyörű CSODA ! Mert ritka KINCS ! Ritkán éled meg az igaz SZERELMET!
Sokszor érzed - szerelmes vagy. De gyakran csak a szele suhant meg! Mert mégis önző, féltékeny módon ki akarod sajátítani a másikat, elvenni tőle a szabad életteret, magadhoz láncolni, raboddá tenni, mágikus varázzsal elvarázsolni! Birtokolni!
Pedig a Szerelem szabad, tiszta és kötöttség nélkül szárnyaló! Ahol megvalósíthatja saját álmait, miközben érzi, van egy biztos hely, ahol várják önfeledten - de szabad akarattal szeretik igazán jól...
Az igaz szerelem magába olvaszt, felemészt - ám mégis röptet kitárt szárnyú sasként! Enged messze látni, egek vad viharában tombolni, szelek viharával megküzdeni - de védőhálóval képes felfogni, ha Ikaruszként akarsz lezuhanni! Ha megéget a vágy tüze, lágy gyolccsal borítja be sebeidet, aloe kenőccsel keni be a hegeket, s biztat, ne add fel, repülj tovább, törj magasabbra, mert képes vagy rá! Több vagy, mit amit álmodnál!
Élj a lelked szabadságával, a tetteid tiszta akaratával!
A Szerelem önzetlen...nem féltékeny...mert mit is féltsen? Azt, hogy szeretetet kap a szeretett személy? Hisz ez a leghőbb vágya - szeressék, kit ő is szeret! Kapjon meg minden szépet, olyat is, mit ő nem adhat neki meg! Mert a szeretet az embert több oldalról érinti meg. Barátok, ismerősök által, akár még most nem ismert személyek közelítik meg...de kap valamit tőlük, egy másként gondolkozást, egy többletet - s ezzel jobbá teheti magának az ÉLETET!
Mert nem adhatunk meg mindent, amit szeretnénk! Sokban kevesek vagyunk - nem adhatunk egyedül egy igaz világot! Mert a VILÁG maga a VILÁG! Ami nagyon összetett, sokrétű. Apró kis lényektől indul és a bonyolult életmegvalósításig terjed.
S ehhez hosszú az út...A parányból az óriássá növekedve éli meg az Életet. A Csodát..S ez ismeretlen fényként világítja be az Emlékeket, ami elhozza a várt Reményeket...De ebben segítenek más emberek...akár rosszat akarók, mert általuk látjuk jobbnak a valót. Segítenek olyanok, kik már megéltek száz napot, hónapot, éveket - kik bölcsként élik meg az életet...kik a maguk tapasztalatából okulva adnak nekünk útmutatást, mit követhetünk, ha akarunk vagy magunk mögött hagyhatunk s kezdhetünk egy újba...De járt utat a járatlanért...De benne varázs titka rejlik! A felfedezés öröme...mint egy gyermek, ki naponta új felfedezést él meg, rácsodálkozik az ismeretlenre s talál rá új élményekre... Ilyenek vagyunk mi is - önfeledt rácsodálkozók.
Csak visszafogjuk magunkban a csodálatot...mert félünk megmutatni az érzéseket...félünk őszintének lenni...félünk szívből, tisztán szeretni...félünk...sokszor magunk sem tudjuk, mitől...
Sokszor félünk, pedig valójában nincs mitől! Mert nem haraptak le még semmit senkiből, ha őszintén élt.Maximum csalódott...
De akkor is megőrzött magának sok szépet, amit emlékként mindig megélhet.
A GONDOLATOKAT - mik elkísérik, ha akarja, ha nem. De amikből mindig merítkezhet, gazdagodhat, feltöltődhet.
Ők örök kísérői az életének...
2010.október 30. |
|
|
- október 31 2010 08:39:13
Igen, az ember a saját gondolatait nem tudja kikerülni. Úgy igaz, ahogy az utolsó bekezdésben írtad.
    |
- november 04 2010 22:57:49
Nagyon tetszett filozofikus írásod! A szerelem és a körötte forgó gondolatok átszövik az életünket ! Nem tudunk előlük menekülni! nagyon jó írás!
Szeretettel olvastalak:Geot
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
