|
 Vendég: 127
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor a szavak, csak szavak és nincs érzés a tettek mögött, akkor jut oda az ember, ahol a part szakad. Fájón sejlenek fel a pillanatok benne, még érzi a bőre alatt megbúvó kísértést, még odaképzeli a másik testét, még nyakán érzi csókját, képzeletében még vad tangót járnak nyelveik… még vágyik!
 N
Az én utam
Amikor a szavak, csak szavak és nincs érzés a tettek mögött, akkor jut oda az ember, ahol a part szakad. Fájón sejlenek fel a pillanatok benne, még érzi a bőre alatt megbúvó kísértést, még odaképzeli a másik testét, még nyakán érzi csókját, képzeletében még vad tangót járnak nyelveik… még vágyik! Nem szeret, már régen elfelejtett szeretni de mindennél jobban imád vágyni! Csak egy kérdés, csak ennyi kellett az ajkairól, hogy esélyt biztosítson a találkozásnak. Most is ott ül a kicsiny konyha még kisebb asztala mellett. Dohányzik. Már csak egy slukk van hátra. A cigaretta minden pillanatát kiélvezi, talán azért is szívja ilyen lassan, mert gondolkodik, mert eluralkodott rajta a tehetetlenség. Még emlékszik. Mindenre emlékszik.
Mint már annyiszor, azon a napon is webkamerán keresztül beszélgettek és a lány gyönyörű volt. Kék szemei tündököltek, barna haján meg-megcsillant a délutáni napsugár és ő kezdett beleszeretni ebbe a nőbe, pedig még nem is érinthette. Dina kacéran el-elmosolyodott és néha-néha beleharapott alsó ajkába is. Amikor pedig beletúrt göndör fürtjeibe, a férfinek majd kiugrott a szíve a helyéről. Milyen szívesen lett volna azokban a pillanatokban a karcsú ujjak helyében, milyen szívesen simogatta volna végig az egész testet. Illést teljesen megőrjítette ez a nő. Már álmában is csak hozzá vágyott. Egyszerre hozta elő belőle a hősszerelmest, aki mindent megtett volna az imádott nőért és az ősi, elemi ösztönt. Ha csak rá gondolt, megindult az érzés benne, kívánta őt, akarta minden porcikáját. Ismerősei már betegesnek tartották de egyszerűen nem tudott magán uralkodni, amikor rá gondolt. Képes lett volna széttépni őt, vadul, állatias módon élvezni vele a szexet. Vele és senki mással.
Egyre tömörültek Illés számára a napok, a huszonnégy óra egyre kevesebb lett, már nem voltak elegek neki a nappalok és az éjszakák, kívánta a hajnalokat és az alkonyokat is. Mint folyóban a hordalék, egymásra rakódtak a szavak és neki már nem volt elég, hogy csupán egy ócska képernyőn nézhette arcát. Látni akarta őt élőben, érezni a bőre illatát, karjaiba kívánta zárni. Érezte, hogy Dina is kötődött hozzá, éppen ezért nem értette az állandó visszakozását, amikor a találkozásról esett szó közöttük. S akkor, mintha megkapta volna az oly régóta áhított megváltást, két szóban repült felé az imádott cseresznye ajkakról a mindent megváltoztató kérdés:
• Eljössz hozzám?
• Igen – hangzott a válasza, ami megpecsételte a sorsukat.
Akkor még nem tudhatta, hogy ez a nő teljesen összetöri majd és, hogy ő is bántani fogja. Csak annyit tudott, hogy mennie kellett hozzá, tudni akarta, hogy a valóságban is olyan volt-e, mint amit naponta mutatott neki az aprócska képernyőn. Meg akart bizonyosodni róla, hogy valóban mellette akarta-e tölteni a hátralévő napjait. Bár távol éltek, ez a nő még így is teljesen elvette az eszét. A mozdulatai, a szavai és ő pontosan tudta, hogy milyen hatással volt a férfire, hiszen Illés olykor-olykor szándékosságot is vélt felfedezni az általa annyira rajongott angyali démon mozdulataiban. Dina pedig élvezte azt, hogy a férfi képtelen volt neki ellenállni. Bármit kérhetett tőle, szinte mindent megkapott.
Még emlékszik, hogy milyen volt, amikor először megpillantotta őt az állomáson. A hajnal már ott ült minden csupasz faágon és a nap is álmosan nyitogatta narancssárga szemeit. Dina finom vonásait mélyen rejtette a vastag, fekete, szövet kabát, csupán alsó lábszára látszódott ki belőle és a magassarkú csizma, ahogy fázósan ott tipegett a peronon. Őt várta. Tudta nagyon jól, hogy csak ő lehetett Dina és csakis őt várta. Első pillantáskor a lány szemei semmiről sem árulkodtak. Volt benne egy, a férfi számára megmagyarázhatatlan, diplomatikus jegesség. Nem sokat beszéltek hazáig. Dina kínosan ügyelt arra, hogy ne menjen bele túl személyes témákba. Tudta magáról, hogy utána képtelen lett volna leállni. Készülődött benne a lavina. Ismét megmozdult benne valami, ami arra ösztönözte, hogy elcsábítsa ezt a férfit… és jól tudta, hogy nem kellett sok neki, hiszen már ígyis teljesen oda volt érte. Minden pillanatban magán érezte Illés szégyenlős tekintetét és hallotta, ahogy egyre szaggatottabban vette a levegőt is. Csak egy érintés kellett volna, csak egy biztató pillantás és a férfi azonnal elélvez. De nem tehette. Most valami tartósat akart magának, valami megismételhetetlent, talán valami valósat. Kedvelte Illést… túlságosan is kedvelte őt és nem akarta belerángatni eszelős életébe. De ezzel már elkésett. A férfi nyakig benne volt és nem is akart szabadulni.
A nő lakásán azonban nem kellett sok nekik, hogy az ágyban kössenek ki. Illés egy cseppet sem bánta a dolgok alakulását. Nem zuhant szemeiben a lány azzal, hogy rögtön odaadta magát neki. Hiszen olyan hosszú ideje játszották már ezt a macska egér játékot egymással. Ő képes lett volna már aznap megkérni Dina kezét de az együttlétük utáni pillanatok megtörték a varázst, ami eddig a férfi szívében lakozott. A nő kétségbeesett harcot folytatott az ösztönei ellen. Komoly kapcsolatot akart de az együttlétük során rájött, hogy nem vele. Belebújt selyem köntösébe, szorosan maga köré tekerte és az éjjeliszekrény fiókjából elővett egy szál cigarettát és az öngyújtóját. Nem nézett Illésre, csak bámult maga elé és sírni kezdett. A férfi semmit sem értett. Megijedt, hogy talán rosszul cselekedett, talán nem volt elég kedves vele, talán… és egyre halmozódtak fejében a talányok, a miértek. Szólni próbált de éppen akkor fordult oda hozzá Dina.
• Sajnálom. Nem kellett volna elcsábítsalak – törölte ki szemeiből a könnyeket.
• Nyugalom, nincs semmi baj – próbált közelebb húzódni hozzá de a nő felugrott az ágyról és a falnak támaszkodott – én is akartam. Nem változtál a szememben. Szeretlek – próbálkozott megnyugtatni a nőt.
• Nem érted – sóhajtott – én is szeretlek téged de…
• Akkor mi a baj? Segíts megértenem. Gyere ide – akart felkelni az ágyból, hogy megölelje de Dina leintette.
• Ne, kérlek ne gyere közelebb!
Újabb slukkot szívott a cigarettából remélve, hogy kicsit megnyugszik tőle de nem hagyott alább a remegése. Hosszú percekig hallgattak, nézték egymást és Dina egyre csak szívogatta a cigarettáját. Szinte már tövig elégett, amikor kifordult a hálószobából és a konyha fele indult. Hamutartót keresett. Miután elnyomta a csikket, kinyitotta az ablakot és a párkányra könyökölt. Illés tehetetlen volt. Tudni akarta, hogy hogyan segíthetett volna neki, hogyan enyhíthette volna a keserűségét de tanácstalan volt. Végül ismét Dina törte meg a csendet.
• Egy éve megerőszakoltak – csuklott el a hangja.
• Istenem! – kapta fel a fejét Illés – milyen mocskok is élnek! Sajnálom – sütötte le a szemeit.
• Én is – húzta félre a száját – azóta nem volt kapcsolatom. Vagyis fiú-lány kapcsolatom…
• Hát? – nyíltak nagyra a szemei.
• Régen, tudod, nagyon népszerű voltam a férfiak körében és én is szerettem flörtölni, meg nem csak – futott végig erre a gondolatra egy halvány mosoly az arcán – utána ez történt. Eleinte én is akartam a dolgot, nagyon szimpatikus fiú volt. Olyan, akiből nem néznéd ki az erőszakot. Felmentünk hozzá és – csuklott ismét el a hangja – mivel én már nem akartam, ő meg igen… hát, megtette velem! – csordultak ki a könnyei – olyan dolgokra is kényszerített, amit én soha de soha – kezdett hangosan zokogni.
• Nagyon sajnálom – lépett oda mellé és szorosan átölelte – már nincs semmi baj, én sosem tennék ilyet veled!
• Tudom… éppen ezért nem játszadozhatom veled – tolta el magától és törölte meg a szemeit – te nagyon kedves és figyelmes voltál de én nem élveztem a dolgot. Pedig azt hittem, hogy veled menni fog de már képtelen vagyok…
• Próbálkozzunk még, én mindenben segítek neked – keseredett neki kicsit Illés.
• Hát nem érted? Valóban szerettem volna, hogy működjön közöttünk a dolog, szeretlek is de rá jöttem, hogy nem szerelemmel… csak mint egy barátot, mint egy testvért!
• A testvérével nem fekszik le az ember! – vetette oda neki csípősen.
• Tényleg nem fogod fel? Te voltál az utolsó esélyem! Azt hittem, hogyha veled működik, ha veled összejön, talán még van esélyem! Egy éve csak nőkkel volt kapcsolatom! Leszbikus vagyok!
Az első és a második sokk után, Illés szomorúan pakolta össze a ruháit, már nem volt mondanivalója Dina számára. A nő mindennel tisztában volt, mégis eljátszadozott az érzéseivel, pedig ő komolyan gondolta a kapcsolatukat. Azokban a percekben bántani akarta, azt akarta, hogy ugyanolyan kutyául érezze magát, mint ahogyan ő szenvedett az olyan jól sikerült hazugság miatt. Már nem akarta, hogy Dina kikísérje az állomásra, nem akart búcsúzkodni tőle, nem akarta viszont látni. Az ajtóból visszafordulva csak ennyit dobott még oda a teljesen összetört nőhöz:
• Megérdemelted!
Amikor a szavak, csak szavak és nincs érzés a tettek mögött, akkor jut oda az ember, ahol a part szakad. Fájón sejlenek fel a pillanatok benne, még érzi a bőre alatt megbúvó kísértést, még odaképzeli a másik testét, még nyakán érzi csókját, képzeletében még vad tangót járnak nyelveik… még vágyik! Nem szeret, már régen elfelejtett szeretni de mindennél jobban imád vágyni! Csak egy telefon, csak ennyi kellene… egyetlen bocsánatkérés a kimondott, végzetes szó miatt. Most is ott ül a kicsiny konyha még kisebb asztala mellett. Dohányzik. Már csak egy slukk van hátra. A cigaretta minden pillanatát kiélvezi, talán azért is szívja ilyen lassan, mert gondolkodik, mert eluralkodott rajta a tehetetlenség. Még emlékszik. Mindenre emlékszik.
2010.06.10.
Miklós Imola
|
|
|
- november 06 2010 16:50:51
Huhhh, sokáig ismerős volt a történet, számos párkereső mesélt el hasonlót, azonban itt megmondták az okot is, miért nem...
Fájdalmas kifejlet, remekül megírva.
Gratulálok.
Szeretettel. Léna |
- november 06 2010 19:17:07
Ilyenkor akad el minden szó, ami kikívánkozik belőlem.. Imola, őszintén gratulálok.
Mélyen érintett ez a történet.. |
- november 08 2010 19:17:15
Remek írás!A történeted meghatott! Lúdbőrös lettem tőle! Sajnos van ilyen az életben!-gondolom a valóság ihlette!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
