|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Az esszé 4-5. részlete
 N
4
A hajó, a szabadság jelképe lett Melindánál, mindig is imádta a hajókat. Számítógépe előtt ülve felpillantott a polcon lévő hajógyűjteményére, amelyben sok vitorlás is volt különböző méretekben, s képzeletben már lágyan ringatózott egy hajó fedélzetén, a tengeren. Majd a hajó egy csendes kis öbölben kötött ki, kilépett a partra, és onnan nézett vissza a víztükörben cikázó hajóra. – Milyen csodálatos is lehetne ott sétálni valakivel, aki úgy szeret, ahogyan én őt! – gondolta.
Aki már megízlelte a szerelmet, a szabadságot, az vágyik rá, keresi akár egy életen keresztül, és az is keresi, aki még sosem élte át!
Ahogyan az a gondolat motoszkált a fejében hosszú évekig, hogy valaki azt mondja neki „szeretlek”, ugyanúgy egy másik gondolat is a fejébe fészkelte magát. – Nő akarok végre lenni! – s hogy ezt az elme, vagy ösztöne súgta-e neki, azt máig sem tudja.
S vajon mire is gondolt? Arra, hogy elege van abból, hogy mindent magának kell tennie, hogy nincs mellette senki, aki egy kicsit becézné, aki megölelné, aki levenné a válláról a terhek egy részét, és azt, amikor végre nem érzi azt, hogy „mindent én magam”, és azt, hogy „mindig csak magamra számíthatok.” Kemény lecke ez is, hiszen évekig pont azt tanulta meg, hogy csak magára számíthat, most pedig vágyik arra a nő szerepre, amikor valóban nő lehet, s nem kell helyt állnia minden téren, nem kell nőként férfinak is lennie.
Vajon hány nőben fogalmazódik ez meg? Az biztos, hogy sok nő fejében megfordul ez a gondolat, azonban a mai világunkban csak kevesen jutnak el odáig, hogy ezzel az ellentmondással szembe is nézzenek. Mert nagyon jó, hogy emancipáltak lettünk, megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, hogy férfiként is megálljuk a helyünket, feltaláljuk magunkat minden helyzetben. Azonban azt is megéltük, hogy ez nem tett boldoggá.
Sok nőt elragadott a karriervágy, sokan gyereket sem szülnek, meg sem ismerik az anyaság örömét, a családi boldogságot. Van, akit kielégít a mostani élete, van hiányérzete, ám nem lép tovább, mert nem adná fel a sikeres, kényelmes életét. Vannak olyan nők és férfiak is, akik magányosak, akik párkapcsolatot létesítenek egymással, csak azért, hogy ne legyenek egyedül. Ám ez dupla magányosság, saját maguk és a másik becsapása is. Sajnos egyre kevesebben merik felvállalni, főleg egy válás után, hogy újra megtalálják a családi boldogságot.
A nő mindig is meghatározója volt a családnak, annak a harmóniának, amely felbomlott, amikor a társadalom, a rendszer arra kényszerítette a nőket, hogy ők is dolgozzanak.
S hogyan is van ez akkor Melinda esetében?
Gyermekként, és asszonyként is mindig azt akarta, hogy ne csak az legyen a dolga, hogy gyereket szül, nevel, gondoskodik a családjáról, s dolgozik a földeken. Melinda átrágta ezt alaposan, s úgy gondolta: – Mindig is jó anya voltam, rendben tartottam a házat, megtettem minden tőlem telhetőt a családi békéért, csak egy valamit utáltam, a földeken dolgozni! Ám azt nagyon, s ez ma sem változott!
Ezt az ellentmondást nehéz megérteni, mert szereti a földet, mégis irtózik a megművelésétől, és átérzi az önellátó életvitel fontosságát, ismeri a gyógyfüvek hatását is, a gyógyfüveket azonban nem igazán ismerné fel, ha neki kellene gyűjtenie. Amikor a földeken dolgozott, a teste mindig betegséggel reagált. Akkor most mit is akar? Milyen az – nőnek lenni?
5
A családi tűzhely melege… A vízen száguldó vitorlás szabadsága… Egy szerető kedves ölelése… Egy szerelmes nő tekintete… Egy békés otthon képe… Boldog együtt töltött évek emléke…
Melinda ismét álmodik. Ismét elkapta a szerelem édes érintése. S bízik abban, hogy végre ez az érzés, viszonzásra talál. Felfogta, hogy nem alkalmankénti találkozásokra vágyik, hanem arra, hogy mindennap megöleljék és ő is megérintheti kedvesét, hogy mindennap átélje a fizikai közelséget.
S mit adna fel ezért? – Mindent! Az egész eddigi életemet! – gondolta. S vajon meg is meri lépni? Feladni egy biztos állást, egy házat, közéleti tevékenységeket, mindent, amit eddig elért! Itt hagyni a gyerekeit, az édesanyját.
Mi kényszeríthet egy nőt arra, hogy „nő” legyen? Eddig is nő volt, ám nem volt teljesen az. Mitől lesz nő egy nő? Egy férfitól? A férfi energiáitól? A férfi szerelmétől? Magától a szerelemtől? A szeretet érzésétől?
– Még sosem éreztem olyan jól magam senkivel, mint veled. Vajon mi ez? Mitől szárnyalok, ha a közelemben vagy? Miért forr a vérem, ha csak megérintesz? Te is így érzel? – kérdezte Melinda.
– Igen, ez nekem is furcsa, nem gondoltam, hogy ezt még átélhetem. – válaszolta Joci, miközben végigsimított szőke bajuszán. Melinda elmosolyodott, mert átérezte milyen csodálatos érzés az, amikor ez a bajusz kéjesen meg szokta csiklandozni!
Melinda a férfi mellett megtapasztalta végre azt, amire vágyott. Élvezte, ha beletúrt párja vöröses tincseibe, vagy hozzásimult teljes testével. Úgy érezte, hogy kiteljesedett, s hogy végre tartozik valakihez, fontos valakinek.
Épp a konyhában tevékenykedett, amikor hátulról Joci átölelte, s a nyakába csókolt. Melinda földöntúli gyönyört érzett, – leírhatatlan ez az érzés – gondolta. Kedvese keze felsiklott a mellére és hamarosan együtt ringatóztak a szeretet hullámain, szemben a konyha ablakával, amelyen kinézve az ősz pompás színei sugározták vissza a lenyugvó nap utolsó sugarait. Ismét teljesült egy álom, egy vágyálom! Negyvenen felül is lehet az ember szerelmes!
Még azon az éjszakán áttáncolták magukat egy bálon és mindketten úgy érezték, hogy ezt a kapcsolatot szorosabbá kell tenniük.
Az összeköltözésen dolgoztak már mind a ketten, ám a sors nem volt olyan kegyes, mint szerették volna. Szenvedtek a nagy távolságtól, a sok távolléttől, és nem sikerült egy helyen munkát sem találniuk. A sors fintora – lehet –, hogy a férfi külföldön kapott munkát, ami azt jelentette, hogy megint elválnak egymástól.
Hat hónappal később együtt álltak egy hajó orrában, amikor Melinda hajába belekapott a szél, s együtt élvezték a száguldást, ahogyan a Katamarán hasította a Földközi tenger vizét. Szemükbe sütött a nap, szemellenzőt képeztek a kezükkel, hogy lássák a tovasuhanó szirteket, kisebb szigeteket. A vakáció egy spanyol szigeten a szeretett kedvessel – életre szóló döntésre késztette Melindát.
Folyt.köv. |
|
|
- November 06 2010 18:44:24
érdekes gondolatok, szép megfogalmazásban...
szerintem a nõt a férfi teszi nõvé... attól függõen, hogy mennyire férfi a férfi, olyannyira nõ mellette a nõ... de ez fordítva is így van... a gyerekvállalásnak a nõvé válásban nincs szerepe. a gyermek az anyaságot jelképezi. a születés a nõt anyává és a férfit apává változtatja /természetesen az ideális házastársi kapcsolatokról beszélve/ |
- November 07 2010 08:32:22
Kedves Viktória, Hipervándor köszönöm, hogy olvastátok.
Ezek teljesen valóságos élmények és gondolatok, hiszen megéltem őket.
Sokféleképpen gondolkodnak a nők, ezt is megtapasztaltam, s már a ti hozzászólásotokból is érződik a más hozzáállás. Talán ha Imola is szül majd, másképp fogja gondolni... bizony az anyaság is kell ahhoz, hogy egy nő kiteljesedjen. Azért kaptuk azt a képességet, mert ez is az életfeladat része...
Nálam csak az a fura, hogy én negyven után éltem meg dolgokat és nem korábban, akkor lett lehetőségem... ám sosem késő....
Szeretettel. Léna |
- November 07 2010 09:55:51
Kedves Léna!
Egyetértek veled, és hiparvandorral is. A nő csak akkor lehet nő, ha van ki mellett megtegye, és fordítva. Ahogyan írtad, kell a szerelem, a melegség, a féltés, a gondoskodás, a szabadság, a vágyak, az álmok. Ezeket veszíti el az, aki egyedül él. Nem véletlenül születtünk két neműeknek, szükségünk van (lenne) egymásra. Mindig szívesen olvasom történeteidet, mert egy kicsit benne érzem magamat.  i
Szeretettel: pipacs  |
- November 07 2010 16:41:07
Igazad van - az anyaság a nő rendeltetése - szerintem is...az emancipáció ezt nem veszi el
szeretettel M. |
- November 08 2010 19:27:50
Nagyon tetszett a történeted! A férjek szeretnék,ha a feleségük nő maradna mellettük,de mégsem tesznek meg érte mindent! Ma már nem lehetsz gyönge nő! Mindent bírni kell,mint egy férfinak!-sajnos!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 13. Monday,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
