|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tragédia
A faluban - ahova a háború elől menekültünk - eseménytelenül teltek a napok, hónapok, évek. Igaz, néhány bomba is hullott ide, mert ködös időben a pilóta eltévesztette a célt, mivel a Duna túlsó partjára szánt, a repülőteret pusztítandó bombát, ide szórta. Néhány ház és egy fiatal pár a bombázott házban áldozatul esett. A német megszállás sem kerülte el, majd partizánok, végül az orosz katonák jöttek...ahogy az országban más falvakba is. Megalakultak a politikai pártok és a gazdák módosabb része belépett a Kisgazda Pártba, a szegényebbel a Nemzeti Parasztpártba. Kezdetben az egyház tekintélye is megmaradt, az iskolában az államosításig apácák látták el az oktatás feladatát. Vallásos nép lakott a faluban, rendszeresen jártak templomba a mi rokonaink is. Az élet csendesen csordogált, míg meg nem rázta az embereket egy szörnyű, kegyetlen gyilkosság.
A gyilkosságot a falu egyik leggazdagabb birtokosa követte el. Előnytelen külsejű ember volt - alacsony, köpcös alkatú, vörös hajú, vörös bajszú, kiguvadt szemmel. Arcbőre is vörös volt a bőven fogyasztott nehéz ételektől és a sok bortól. Jól bírta a munkát is, mint mondani szokták, bivaly ereje volt. A hatalmas birtok, a földek, a szőlőskertek, a temérdek háziállat adott is munkát. Segítségére voltak legénysorba lépő fiai és szolgalegényeket is dolgoztatott.
Felesége karcsú termetű, szép szemű asszony - férjhez menetele óta nem ismerte a szórakozást és a pihenést. Akkoriban tipikus házasság volt az övé: a módos szülők a birtokok növelése céljából már gyermekként egymásnak szánták őket. szerelemről szó sem volt. Ekkoriban az asszonyok ezt nem ismerték emlegetni. Engedelmeskedtek uruknak dolgoztak a háztartásba, a gazdaságban és gyermekeket szültek, neveltek ... mindezt zokszó nélkül. Ez volt a sorsa Róza néninek is. Segítséget ő is kapott, leánykája és egy maris néninek emlegetett özvegyasszony személyében, aki híres szakácsnő hírében állt a szomszédos falvakban is.
El is kelt a segítség, mert a gazda nagyravágyó ember volt, dörgölőzött az urakhoz, lányának a helybeli orvost, fiának a jegyzőt szemelte ki és kérte fel keresztapának. így került komaságba a falu előkelőivel, noha iskolázatlan, goromba természetű ember hírében állt. Amikor a Kisgazda Párt tagja lett a városi pártvezetők számára is nagy traktákat rendezett - lakomákat , ahol Maris néni, a híres szakácsnő is segítkezett /tőle ismertük meg a tragikus esemény hiteles történetét/.
Róza néni egy idő után sokallni kezdte a folytonos vendégséget és tiltakozni próbált. Kezdetét vette a veszekedések és verések sorozata. Ignác gazda megunta az asszony tiltakozását és kitervelte szörnyű bosszúálló tervét. Egy szombati napon fiait kiküldte a szőlőbe kapálni, lányát a piacra árulni - így egyedül maradt a feleségével. Jó előre megélezte a fejszét..és miközben az asszony a tűzhelynél foglalatoskodott, hátulról rátámadt, hatalmas csapásokat mért a fejére, majd a földön fekvő, vérző asszony mellkasát felhasítva kitépte szívét, kivette agyát és egy nagy tálba rakta. Tette után lemosakodott, ünneplőbe öltözött és felkereste az orvost:
- megöltem az asszonyt, mentsd meg, ha tudod - mondta neki.
Ezután feladta magát a jegyzőnél és tökéletes nyugalommal várta a következményeket. Letartóztatták, mindent bevallott, az előre megfontolt szándékot is. A tárgyaláson úgy nyilatkozott. tettét nem bánta meg, sőt újra megtenné.
A falu lakói döbbenten értesültek a tragédiáról. Gyermekei vigasztalhatatlanok voltak, a szégyen is rányomta bélyegét egész életükre. Apjukat életfogytig tartó börtönre ítélték. Le is töltötte, a börtönben sem tört meg. Gyermekei nem látogatták, és amikor huszonöt év után kiszabadult, nem fogadták magukhoz. Öregek otthonában élt még tíz évet. a faluból senki nem ment el a temetésre. gyermekei derék emberek , példás családi életet élnek. apjukat nem emlegették, igaz, senki sem kérdezősködött felőle...de az eset megrázta a falu eseménytelen életét. |
|
|
- november 07 2010 23:17:13
nem mindennapi, de hiteles! |
- november 08 2010 09:13:27
Tudom, szörnyű, talán nem is kellett volna elmondanom...de manapság is történnek hasonló szomorú családi tragédiák... |
- november 08 2010 10:20:21
Kedves Mamuszka!
Teljesen igazad van abban, hogy régen is történtek hasonló esetek, én is hallottam egy-néhányról. Csak manapság jobban ráirányítják ilyenekre a figyelmet, nagyobb szenzációt kreálnak az esetekből. Régen esetleg csak az újság írta meg, vagy olyan módon, hogy az emberek egymásnak továbbadták.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 08 2010 13:29:25
mamuszka!
Megdöbbentő tragédiát írtál le,micsod szörnyűségek voltak abban z időkben is!
Remek olvasmány volt, grtulálok, csak ne lett volna krimi vége!
Puszillk ircsi |
- november 08 2010 15:08:18
Már régen is voltak gyilkos hajlamú emberek, csak nem volt média, hogy tudtunkra adta volna. Az eset megdöbbentő, de sajnos igaz...
Szeretettel: LÉna |
- november 08 2010 16:50:36
Kedveseim!
a gazdagság, a hatalmaskodás sok tragédiát okozott régen is, most még többet, mert az emberek kapzsisága de a tűrőképessége is változott előnytelenül.
A média pedig szenzációhajhász... és megdöbbentő, hogy az emberek mennyire akarják hallani a szörnyűségeket a tragédiákat és a pletykát...ebből él a bulvársajtó...
Ez az eset régen történt, a szereplőket jól ismertem...
szeretettel mamuszka  |
- november 08 2010 19:39:29
Borzalmas ! Az élet írta a történetedet!-sajnos nem kitaláció! Micsoda kegyetlen emberek voltak és vannak!!
Szeretettel:Geot |
- november 09 2010 17:01:23
Geot és Viktória - köszönöm a történet méltatását, igen megrázó élménye volt gyermekkoromnak, évekig beszéltek róla ott a faluban, a lánya velem járt iskolába, nagyon kedves, sokat beszélgettünk, de a történtekről soha
vannak született gonoszok, az apa ilyen volt... a sátán maga..
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
