|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem voltak...
 Z
Vannak társadalmi - politikai , vallási és egyéb - ünnepek, és vannak személyes életünkhöz kötöttek - mint születésnap, névnap, házasságkötés, évfordulókhoz kötötten, de alkalmi ünnepek is: sikeres szereplések, kitüntetések családi események - melyek szertartásos , többnyire társas összejövetelekkel járó vidám hangulattal, lakomával, tánccal, zenével, ünnepi beszédekkel, jutalmazással szoktak együtt járni.
Engem sohasem ünnepeltek, bár minden olyan esemény megtörtént velem, ami erre alapot adott volna. Miért alakult így?
Árvának születtem, keresztelőm csak névadásra szűkült.
Iskolai szerepléseimre soha nem jött el a családból senki, nem voltak ráhangolva, jó bizonyítványért jutalmat nem kaptam. Ballagási ünnepélyre sem jöttek el hozzátartozóim.
Nem jöttek el a doktorrá avatásomra, az esküvőmre sem.
Névnapomat csak szűkebb családom férjem, gyerekeim idézték meg jó kívánságokkal, apró ajándékkal kedveskedve - ám ez az esemény is néha szomorúságba fulladt.
Már csak a temetésem van hátra, de azt már nem fogom látni, hányan kísérnek el utolsó utamra - azt gondolom: sokan. Sok tanítvány, ismerős és szomszéd, egykori iskolatársak...de ennek már nem tudok örülni.
. |
|
|
- november 08 2010 15:21:06
Kedves Mamuszka!
Mindig olyan jó és érdekes témákkal jelentkezel, hogy aztán az olvasók is gondolkodóba essenek, ahogy én is estem most.
Szomorúan olvasom, hogy mennyire mostoha volt a gyermek- és felnőttkorod egyaránt. Az én életemben is voltak olyan mérföldkövek, ahol nem ünnepeltek, s nem kaptam dicséretet.
Én ugyan nem születtem árvának, s keresztelőm is volt, és iskolai szerepléseimen az édesanyám résztvett. Ballagásom csak az általános iskolában volt, mert a középiskolát felnőttkoromban, munka mellett végeztem el. Az érettségimért sem dicsért meg különösebben senki és nem volt ünneplés. Nekem csak középszintű végzettségeim vannak, angolból meg csak alapfok.
Én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy a temetésem lesz olyan esemény, ahol talán többen megjelennek, de azon sem fog senki sem ünnepelni.
Mondom is néha a családom körében, hogy addig lesz jó nekik, amíg én el nem megyek, utána nagyon sok gond rájuk hárul.
Mamuszka, sohasem lehet tudni: lehet, hogy onnan fentről majd látjuk a saját temetésünket, és ki tudja, lehet, hogy örülünk, hogy megszabadultunk ettől az életünktől?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 08 2010 15:45:09
Nem hiszem, hogy már csak a temetésed van hátra, a sors még meglephet olyan nem várt ünnepléssel is, amire nem számítasz.
Én is hasonló mostoha körülmények között nőttem fel, s engem sem ünnepelt senki, pedig voltak szüleim... Én bennem is megfogalmazódott, amikor hiperaktív életem volt, hogy ha meghalnék, vajon kik lennének ott a temetésemen... Ma már nem gondolok erre... Talán mert nem fontos, nem tudom.
Ne gondolj erre, lásd mindenben a szépet...
Szeretettel. Léna |
- november 08 2010 16:08:11
Kedves Zsuzsanna!
Már nem vagyok szomorú, sőt akkor sem voltam, mikor lehettem volna, de most, mióta leéltem az életemet , önkéntelenül is visszanézek és hasonlítom gyermekeim, unokáim ünnepelt életét a magaméhoz - nem irigység ez, csak olyan szelíd mélabú...
Ami a végét illeti - szívesen mennék már, de ha siettetném /bár sokat szenvedek/ - szégyent hoznék a családomra - és ezt nem tehetem velük...
szeretettel: mamuszka |
- november 08 2010 16:13:53
Kedves Léna!
Megértem, hogy hasonló helyzetben voltál, sokan voltunk akkor így, nehéz idők voltak - de elgondolkodtam, milyen nagyot változott a világ - és szerintem nem előnyösen. Én boldog voltam gyerekként és bár törékeny testben - erős lélekben , - de már elfáradtam. hogy ki jön el a temetésre, azon azért gondolkodom, mert sorra halnak meg korombeli barátok, iskolatársak, szomszédok, rokonok sőt fiatal tanítványaim is...
köszönöm, hogy hozzászóltál ölellek mamuszka |
- november 08 2010 17:36:21
Kedves Mamuszka!
Sosem a nagy ünneplések az igaziak, sok közülük csak egy szertartás, kevés érzelemmel. A legfontosabb az életben, hogy kaptál meleg mosolyokat, huncut kacsintásokat, és igazi szeretetet. Hidd el többet érnek a legnagyobb, megtervezett, megcsinált ünnepnél, összejövetelnél. Kívánom, hogy még sokat gyűjtsd be ezekből, az apró örömökből.
Szeretettel: pipacs |
- november 08 2010 19:46:26
Borzasztó lehetett a gyermekkorod! Az én szüleim mindig mindent megünnepeltek velünk! Őszintén,képmutatás nélkül! Én is így neveltem a lányaimat! Remélem Ők is tovább adják az utókornak!
Szeretettel:Geot |
- november 09 2010 06:26:17
Jaj drága mamuszka nagyon szomorút írtál.Biztos sokan vannak így az életben.De azért a gyerekeid biztos sok örömet okoztak az életedben,amire szívesen gondolsz vissza.Tudom most nehéz neked,de sok nagyon szépet írsz,amivel megörvendezel bennünket.
Ha már csak ezek maradnak utánunk,akkor is érdemes volt élni.
Sokszor ölellek szeretettel:Gyula |
- november 09 2010 08:27:17
Kedves pipacs!
Igazad van, a megrendezett ünnepségek többnyire mesterkélt vagy elvárt szertartások. Én nem szerettem soha a felhajtást, nem is bánkódtam az ünnepi ceremóniák hiánya miatt, inkább csak anyám távollétét fájlalom máig is..
köszönöm őszinteséged
mamuszka |
- november 09 2010 08:31:30
Geot kedves - akkor főként anyám hiányzott az "ünnepeimről" és az elismerés apró jutalma, a dicséret elmaradása miatt. Az én gyerekeimnek megadtam a módját és ők is ezt adják tovább, unokáimat is megünnepeljük...
már nem fájnak a régi dolgok, de alkalmakként eszembe jut, hogy kimaradt az életemből minden ünneplés
szeretettel mamuszka |
- november 09 2010 08:33:28
Kedves Gyula!
köszönöm, hogy leírtad véleményedet. Nem panaszkodni akartam, csak emlékeztem, némi szomorkás hangulattal
talán éppen ez táplálja verseimet is
ölellek szeretettel mamuszka |
- november 11 2010 08:41:54
Kedves Viktória!
Nagyon kedvesen írtál, köszönöm - igaz, büszke is lehetnék nehéz kapaszkodásom eredményeire, de mikor már kicsit pihenhetnék, egészségem súlyos romlása miatt túl sokat elmélkedem a múlton...
azért így is vannak örömök, a látványos , szertartások
meg nem hiányoztak.
köszöntlek sok szeretettel mamuszka |
- november 11 2010 18:24:10
Kedves Mamuszka!
Én írásod kapcsán egész máson gondolkodtam el. Csupán írásaidból ismerlek, de azokból arra következtettem, hogy egy szeretettel teli mély érzésű ember Vagy. Miért egy ilyen embernek jut ilyen sors? Aki meg nem érdemli meg.... Szomorú ez. Nagyon.
Szeretettel. Tara. |
- november 12 2010 18:25:55
Kedves Tara!
Örülök, hogy ismerhetlek - bár csak így, virtuálisan - szeretnék és mindig akartam jó lenni másokhoz, de mint tudod, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve - sokszor félreértik az emberek egymást... nekem ez jutott, talán ezt érdemeltem...
szeretettel ölel Sarolta mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
