|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
novella
 N
Radnai István:
TELEFONKAGYLÓ A PADLÓN
Ma már kétséges, hogy meg lehet-e tudni, Józsi aznap miért maradt otthon?
Egy dolog azonban biztos, porszívózott. Hogy kiborította-e a hamutálat? Vagy éppen csak meg akarta lepni Piroskát, a feleségét?
Csak éppen ráért és jó hétvégi program ígérkezett?
Piri, egyre idegesebb lett, az írógép begyűrte az indigót, a levelet újra kellett volna írni. A kolléganője nem jött be, különben nem ült volna a géphez.
Talán szólt a főnökének, hogy elugrik egy félórára, vagy mégse?
A villamoson sem tudta volna megmondani senkinek, ha hirtelenjében rákérdeznek! ideges volt, menni, hazamenni, valami történt!
Más nem érdekelte, akik látták, azt mondják magában beszélt. A szájmozgásából gondolták, mert a villamos a kanyarban sikongott, egyébként meg dohogott, fékezéskor sivított és visszadolgozott az elektromos hálózatba.
Áram nélkül ma már elképzelhetetlen az élet, de ez már legalább ötven éve így van Budapesten.
Nem csengetett, a családi szokások szerint a férje nem hagyta a zárban a kulcsot. Vagyis dehogy!
Ő ment el aznap hazulról, a gyereket is vitte. Józsi még aludt, ráfordította kívülről a zárat.
Nem gondolta, hogy ennek jelentősége lesz, akár nyitva is hagyhatta volna az ajtót. Micsoda szerencse!
Végre, gondolta, mikor bejutott a lakásba. Csend volt, a rádió nem szólt, a porszívó egyenletesen zúgott, se el nem halkult, sem fel nem hangosodott, mintha a szőnyegen szenvedne.
Szép, nagy kéziperzsa van a nappaliban, ahonnan az erkély nyílik a fasorra.
Némi huzatot érzett, amikor a bejárati ajtót belökte, de oda sem figyelt. Délelőtt - szellőztetés. Ez természetes.
Ha mindez annyi ideig tartott volna, mint amennyi idő alatt Piri elmesélte, pedig most Józsi nem szólt közbe, nem lenne értelme megírni az esetet.
Igazából, gondolkodás nélkül berontott a szobába, a bejárati ajtót becsukta-e, meg nem mondaná!
Józsi a földön feküdt, egyik kezével az ablakpárkányba vagy a fűtőtestbe kapaszkodott, a másikkal a nyeles porszívót markolta. Tudod, ezt az újfajta porszívót nem húzod magad után, a kefén nyugszik, és így húzod ide-oda, gégecső nincs, egy rövid egyenes csődarab vezet a szívófejhez vagy a keféhez.
A drót felül csatlakozik, a fogantyúja is cső, csak – elvileg - szigetelt. Ez a cső kissé feléd hajlik, hogy jobb fogása legyen.
Na, ez volt a Józsi másik kezében, aki egész testében rázkódott, de szólni nem tudott. Pár perce történhetett, hogy megbotlott és elesett. Nem, inkább azért feküdt a földön, mert nem tudta elengedni a porszívót.
De fel akart állni, vethetnéd közbe.
Igen, lenne a válasz, elszédült és a fűtőtestbe kapaszkodott bele. Másképpen nem történhetett, mert a parketta és a szőnyeg elvileg szigetel.
Elvileg, erre Pirinek nem volt ideje! Valami ösztöne súgta, hogy nem a férjéhez, hanem a konnektorhoz rohant, lehajolt és kitépte a zsinórt. Dermedt csend lett, az ablakon túl valami madár énekelt, és egy autó fékezett, majd gázt adott. Józsi nem mozdult, nem szólalt meg.
A telefon, villant be Piri agyába! Mennyi a mentők száma?
Most, hogy tárcsázott, rémlett neki, hogy Józsi nem vette fel a telefont, ettől lett ideges. Ettől, és nem a rohadt hivatalos levéltől, meg a visszahajlott indigótól!
A mentők hamar kiértek. A nyitva felejtett ajtón be is jöttek, hiszen értelmesen megmondta a Piri, félemelet kettő!
Piri sápadt volt, de szerencsére nem ájult el. Most, hogy már nem zúgott a porszívó, nem volt áram alatt, az asztalon talált pohár vízzel locsolta Józsi arcát. Józsi keze görcsösen markolta a porszívót. Még mindig!
A mentőorvos felszívott egy injekciót. Csigalassúsággal nyúltak el a percek. Piri nem látta, de érezte, hogy az óra mutatója is lelassult, talán visszafelé mozognak a számlapon a mutatók.
Az egyik ápoló, vagy a gépkocsivezető leültette egy székre, a Pirit.
Szólt hozzá, megkérdezte, milyen nap van és hányadika, sokára válaszolt és rosszul.
Józsit hanyatt fektették, mellette volt az orvos vagy orvosnő? A válla és a háta ütemesen emelkedett, az orvosé!
Józsi mellkasa csak akkor mozdult, amikor az orvos erős lökésekkel szinte behorpasztotta. Valami maszkot, vagy ballont tettek a szájára, a Józsiéra.
Egyszer csak kinyitotta a szemét. Te jó Ég, Józsi csak most nyitotta ki először a szemét!
Észre sem vette volna a Piri, hogy le van hunyva, hiszen ő is megszédült. Amikor letette a telefont, kiment az erő a lábából, a szívéből, a fejéből - ki sem tudta volna nyitni az ajtót. Hiszen nem tudott odavánszorogni. Nem, nem emlékezett, hogy a mentők csengettek volna. Akkor mégis nyitva hagyta maga mögött az ajtókat.
A mentők beláttak a lakásba, a fény kintről a széles erkélyajtó felől jött a szobába.
A telefonkagyló a földön feküdt, a padlón.
Nem, nem Józsi ejtette ki a kezéből, mesélte később Piri.
A mentők elvitték Józsit, mondták neki, elkísérheti!
Bizony támogatni kellett, pedig ő is kapott valami injekciót. A ridikülje a karján volt-e, vagy otthon hagyta és benne a hetijegyet?
Miért is jutott ez most mind az eszembe? Mert Piri feltűnő szépség volt, túl a negyvenen, de megdobogtatta a kamasz-szívemet! Valósággal szerelmes voltam a vörösesszőke hajába, enyhén rúzsos szájába, asszonyos csípőjébe és a vékony derék felett, puhán domborodó mellébe.
Most, amikor eszembe jut, végigborzongok. Esett az eső, amikor a halottas kocsi után mentünk. Józsitól kissé lemaradva, hiszen nem voltunk rokonok. Érettségire kapott öltönyömet pár nappal előbb kellett felavatnom. Piri, virágokkal borított, lezárt koporsóban, alig túl a negyvenen.
Az eset után, amikor Józsit megrázta az áram, porszívózás közben, Piri orvoshoz ment, mert fájt valamije.
És szokatlanul karcsúvá, légiessé vált. A dereka már nem volt olyan határozott vonalú, a haja fénytelen, az arca sápadt-barnás színt vett fel. Pedig fehér bőre volt, mint minden valódi vöröshajúnak.
Ősszel porszívózott Józsi, akkor utoljára. Bejárónőt vettek fel, mert a szívére panaszkodott. Piri sem mert a porszívóhoz nyúlni, talán kidobták és vettek egy másikat.
Józsi otthon maradt két hétig, betegállományban.
Még tíz éve hiányzott a nyugdíjhoz.. Így hát visszament az irodába. Az íróasztala az anyáméval szemben volt.
Rend volt a széles asztallapon, az elintézendők a bal sarkán, egy dosszié nyitva, Józsi előtt.
Mindig ilyen volt az asztala, ha valamiért anyám irodájába látogattam.
Piriről kérdeztem, de anyám a szája elé kapta a mutató ujját.
Tavasszal, a ballagás előtt, igen, akkor történt. Mentünk lassú léptekkel a koporsó után. A koporsóban Piri feküdt, a sors furcsa fintoraként.
Ilyenkor közhelyek jutnak az eszembe.
Beesett szemét és fakó arcát nem tették közszemlére, a lezárt koporsó elé tettem egy szál virágot, a családi koszorút már odakészítették a többi közé.
Emlékszem, eredetileg a sírba akartam dobni a koporsó után.
Esett az eső, de ekkor még nem nyitottam ki az esernyőt, anyám sem. Némán mentünk, Józsi előttünk. Nem ingott meg, nem szédült, pedig azért mentünk pontosan mögötte, hogy támogassuk, ha szükséges, hiszen beteg, szívbeteg.
De a koporsóban mégis a viruló szépség, Piri feküdt, vagyis, ami maradt belőle.
Tavaszi eső, áztató…
Az egyik fán egy gerle turbékolt valakinek. Egy másik átrepült felettünk, a gyászolók és a koporsó felett. Tétován, mintha keresne valamit és nem hallaná a párja turbékolását.
|
|
|
- november 16 2010 07:21:51
Realistán és vízióként is olvasva megrázó. Nagyon megfogott. |
- november 16 2010 08:35:16
Kedves István!
Számomra is megrázó volt a történet. Pedig hát hallottam már nem egy olyan esetről, hogy az halt meg, aki nem is volt azelőtt beteg. Aki meg hosszú ideje beteg volt már, az maradt egyedül, segítség nélkül. Ahogy a történetbeli Józsi is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 16 2010 09:43:22
Megrendítő.
Szeretettel Joli |
- november 16 2010 14:55:37
Erre mondják, "a halál nem válogat" . Milyen alapon, milyen sorrend szerint hagyjuk itt az életet, ki tudja? Sajnos, létezik ilyen különös tragédia is. Kedves István! Szépen mutattad meg a lelki oldalát is.
Szeretettel: Tara. |
- november 16 2010 16:33:44
Ez nagyon tetszett... |
- november 16 2010 21:39:34
Huh, nekem megrázó volt olvasni, ezek szerint elérte a hatást nálam.
Szeretettel: pipacs |
- november 16 2010 21:58:57
a 7torony olvasóinak is tetszett...
remélem a novelláskötetem követi a mai tévéfelvételben bemutatott [i][b]BŰNKEHELY[/b][/i] c. verseskötetemet!! |
- november 18 2010 20:36:21
István!
Örülök, hogy elolvastam a novelládat,/ megint Piri a főszereplő/
mindegy, ha egyszer Őt is így hívták és igaz történet, amint írtad valahol! Megható történet, sok ilyen van.
szépen megírtad, nagyon tetszett!
gratulálok ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
