|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az a csodálatos december
Gy.
Mikulás lesen
Bár, még csak november eleje van, és talán a felnőttek, még nem is nagyon gondolnak a decemberi ünnepekre, de bizony a gyerekek, egyre többet hozzák szóba a Mikulást, vagy Télapót, hogy Uram bocsáss, nehogy valamiképp feledésbe menjen.
Ilyenkor az unokáim egyre fokozódó izgalmát látva eszembe jut, gyermekkorom, talán egyik legizgalmasabb Mikulása. Olyan, hat éves lehettem akkor. Annyira felejthetetlen volt, olyan izgalmas és tán hihetetlen is, egy kisgyereknek, hogy mindenre pontosan emlékszem még ma is.
Csodálatosan szép falusi tél volt. Nagyon sok hó esett. Betakarta a házak tetejét, és fehér sipkát rakott, még a kéményekre is. Az utakon pedig térdig ért a hó, szemet gyönyör-ködtetőn csillogott, és ha ráléptünk csikorgott, ropogott a talpunk alatt. Ez a varázslatos hangulat, izgatottá tett, és mi gyerekek, alig győztük kivárni, hogy eljöjjön a Mikulás, amikor a kipucolt kis csizmák, cipők kikerülnek az ablakokba, és megtelnek, mindenféle finomságokkal, és ajándékokkal.
Aztán végre eljött a nap. Reggeltől fogva, lázas izgalom volt bennem. Már sötétedett odakint, amikor az édesanyám azt mondta: „No, kislányom, most aztán gyorsan és alaposam mosakodjál meg, mert ma jön a Mikulás, és mi most meg fogjuk lesni őt, amint hozza az ajándékot” .Villámcsapásként ért ez a mondata. A szívem, felugrott a torkomba, és ott kezdett dobogni ettől a gondolattól. Szót fogadtam, és amilyen hamar csak tudtam, megfürödtem. Felvettem a ruhámat és akkor izgalmas dolgok vették kezdetüket.
Édesanyám a konyhai nagy asztalt odahúzta a becsukott konyhaajtóhoz, leoltotta a villanyt, és a lelkemre kötötte, hogy meg ne nyikkanjak, amíg ő meg nem engedi, mert akkor a Mikulás elszalad és elviszi még az ajándékomat is.
Az asztalt letakarta egy takaróval, mindenhol leoltotta a villanyt, felültetett az asztal szélére, és vártunk félhomályban. Fogalmam sincs mennyit. Nekem sok idő volt. Szinte remegtem a várakozás izgalmától.
Feszültem kémleltem az utcát, mert a konyha ajtaján, és a csupa üveg előszobán át kiláttam az utcára, egészen a szomszéd néni háza sarkáig. Aztán egyszer csak, csaholni kezdett a néni kutyája. Valaki jött, lassan, nehézkes léptekkel, és valami súlyos holmit vitt a vállán. Mint a villám, úgy vágott belém a felismerés, hogy ez a Mikulás, és az a valami a hátán, az a puttonya. Mire a gondolataimban idáig elértem, ő már erős döngő léptekkel csapkodta a talpát, a földhöz, hogy leverje róla a havat.
Majd megszólalt egy varázslatos hangú csengettyű, nyikorgott az ajtó, és egy termetes, szakállas alak, halkan belépett a nagy előszobába. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, megesküdtem, hogy én soha az életben, többé nem leszek rossz gyerek.
Szorosan belekapaszkodtam az anyukám kezébe, és nem tudtam, hogy mi lenne jobb, ha becsuknám-e a szemem, mert féltem is, vagy inkább, a szívem dobogását próbáljam-e, csitítgatni, és meglesni a Mikulást. Végül, győzött a kíváncsiság.
Óvatosan mozgott, levette a puttonyát, és elkezdett keresgélni benne. Hallottam a mormogását, és a motoszkálását. Se élő, se holt nem voltam az izgalomtól. Majd elindult a szoba felé. Bent volt egy ideig, a félhomályos szobában. Kis idő múltán, meghallottam, amint becsukja a duplaszárnyú szobaajtót. Akkor már nem bírtam visszafojtani az izgalmamat, és elsikítottam magamat a boldogságtól.
A Mikulás hirtelen felegyenesedett, és sietve az ajtó felé igyekezett, de annyira sietett, hogy még a kezében lévő szaloncukrokat is elpotyogtatta. Becsapta a kaput, és sietős léptekkel elment. Pár pillanat múlva, már messzebbről hallottam a csengettyű szavát. Csak akkor mertem kijönni a konyhából, amikor láttam, hogy már tényleg nincs itt.
Boldogan szedtem fel az elpottyantott cukrokat. Fantasztikus izgalommal rohantam be a szobába, és olyan látvány fogadott, amitől elakadt a szavam. A háromszárnyú ablak tele volt ajándékokkal. Csomagok voltak a cipőimben. A jobb lábasban és a bal lábasban is. Két doboz pedig szalagokkal átkötve állt az ablakhoz támasztva. A másik oldalon, egy mesekönyvet láttam. A sarokban virgács állt, de biztos, hogy nem nagyon haragudhatott rám, mert tele volt aggatva szaloncukorral és mogyoróval..
Elvarázsolva rohantam oda, és pillanatok alatt mindent megnéztem. Boldogan ujjongtam, ugráltam, kiabáltam.
Az anyukám és az apukám pedig, furcsa mosollyal, arcukat törölgetve álltak egymás mellett, és néztek rám.
Soha nem fogom elfelejteni az arcukat, különösen most, hogy ma már én is tudom, hogy miért mosolyogtak úgy. Ez volt életem egyik legemlékezetesebb Mikulása.
|
|
|
- november 19 2010 10:13:07
Kedves Zsuzsu!
Olyan szépen megírtad ezt a visszaemlékezést, mintha egy kisgyermeknek mesélted volna el.
Vajon miért mosolyogtak "úgy" apu és anyu? Talán bizony az apu volt a Mikulás? Vagy annyira jó érzés volt a szülők számára, hogy Te, mint kisgyermek hogyan örültél a sok szép ajándéknak?
Szerencsére az a tudat, a felismerés, hogy a Mikulás általában egy Mikulásruhába beöltözött ember (még ha az a saját apuka is), nem okoz különösebb frusztrációt a gyermekekben a felnőtt életükre nézve.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 19 2010 11:35:17
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat.
Ami a Mikulás személyét illeti, az nem az apukám volt, hanem a barátja. Azért volt nehéz a puttony, mert egy igazi szüretelő puttony volt átvarázsolva, mint jóval később kideült. Minden esetre, az élmény egy életre szólt. Szeretettel puszillak mind a kettőtöket, Mist, és Zsuzsika. |
- november 19 2010 12:55:14
Csodás múltbeli élmény, és remekül írtad le. S lassan itt a Mikulás.. épp tegnap tanultunk erről, hogy a különböző országokban milyen ünnepek vannak... |
- november 19 2010 12:56:28
Kedves Zsuzsu!
Nagyon aranyos írás volt, felelevenített bennem egy mikulás estet, mikor a lányaink még kicsik voltak. Az Ő szobájuk és a miénk egymással szemben volt. Míg vacsoráztak a konyhában apjuk szétrakta az ajándékaikat a szobájukban, s egy damilt kötött a kilincsükre. Megállt a konyhaajtóban, én ültem a lányokkal az asztalnál. Meghúzta a damilt, mire becsapódott a szobájuk ajtaja. Párom elindult gyorsan, s mire a padról lekecmeregtek, gyorsan levágta a damilt. Tökéletesen sikerült. 
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
