|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 N
Shawn a holdfényben fürdő hegycsúcsra szegezte tekintetét, ajka vonallá keskenyedett.
Az ifjú sötét nadrágot viselt, fekete köpönyeget; lábán nemezcsizmát, mely nesztelenné tette lépteit. A hátán ében szín számszeríjat hordott, övében ezüsttőröket rejtegetett. Nyakát dísztelen ónixlánc fogta körbe – Shawn egyetlen hatalmasság jelképét sem aggatta rá, mivel egyes-egyedül a vadászatért lelkesedett. Azt vallotta, minél kockázatosabban él, neve annál tovább fennmarad.
A harcos megrázta sötét üstökét, aztán mászni kezdett a csúcs felé, karcsú alakját elfedte az éjszaka. Elszánt mozdulatai arról tanúskodtak, nem riasztja, hogy ellenfele gigászi erőket birtokol.
Az odafent rejtőző lényt Naztarefnek hívták; egyszerű halandó nem férkőzhetett a közelébe, hagyományos fegyver nem sebezte. Halhatatlan volt, nemtelen, és örökifjú; az éjszaka és a Hold szenvtelen parazitája. Megölte, aki magányát megzavarta, birtoka határait üszkös csontok jelezték.
Az ifjú megerőltetés nélkül halad fölfelé, mintha súlytalan lenne, homlokán nem látszottak verítékcseppek, tekintete lázasan fénylett. Meglapult néhány szikla takarásában, amikor a csúcsra ért. Úgy simult a hűvös bazalthoz, mintha eggyé akarna válni vele. Ereiben a vér sebesen száguldott, kivárta, amíg a pulzusa lelassul. Amint érverése csillapodott, íját az előtte húzódó barlang bejáratára szögezte.
A Hold fénye hidat vert a hegytető és a felsőbb szférák között, szikláról sziklára vándorolt, végül megállapodott az üregnél, és ragyogó koszorúba fonta. Shawn, sok időt töltött ellenfele megfigyelésével, tudta, Naztaref akkor a legsebezhetőbb, amikor az égitest energiáit magába szívja.
Végre a préda felbukkant a barlang előtt.
„Pompás zsákmány!” – gondolta Shawn izgatottan.
Naztaref kihúzta magát, izzó tekintete a bérceket fürkészte. A hegyre szélcsend, és természetellenes nyugalom borult. Naztaref ébersége végül ellankadt, a mennybolt felé fordult, hogy a telihold ereje átjárja. Shawn érezte, eljött az idő. Kifújta az addig benntartott levegőt, és közben kilőtte a húrra feszített fekete vesszőt. Célpontja az összeolvadás szakaszában járt, szárnya hatalmas fehér ernyőként bomlott ki fölötte, két karját a csillagok felé emelte.
A nyíl a mellébe csapódott, és átütötte a szívét.
A teremtmény felsikoltott, hangja betöltötte a teret, porrá zúzta a köveket. Halandó szörnyethalt volna üvöltésétől, Shawn azonban meg sem rezzent. Közönyösen nézte áldozata haláltusáját, felajzottságáról csak villanó szemfoga árulkodott. Amikor Naztaref kiszenvedett, a márvánnyá kérgesedett tetemhez sétált, és az övébe tűzött tőrök egyikével lenyeste a hátán meredező szárnyakat.
Shawnt hétköznapi lények becserkészése hidegen hagyta. Angyalszárnyaknál csekélyebb trófeával nem szívesen tért volna haza, mivel úgy vélte, vérbeli vámpír nem vadászik közönséges ragadozóra, ha izgalmat akar…
|
|
|
- november 19 2010 13:12:58
Jó írás ez is, csak itt velem van a baj, a vámpíros témát nem nagyon szeretetem.
Szeretettel Joli |
- november 19 2010 13:37:35
Ma a vámpírok reneszánszát éljük filmeken, könyvekben... semmi sincs véletlenül. Tetszett.
Szeretettel. Léna |
- november 19 2010 13:41:47
Igazából Larisszának akartam egy Maggoth-féle vámpírosat mutatni
Mondjuk, akad ennél csavarosabb sztorim is vérszívókról, na mindegy, majd legközelebb
Köszönöm, hogy elolvastátok!  |
- november 19 2010 18:09:48
Köszi Mist
Szeretettel
Mag |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
