|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Mit is látunk a tükörben? 2.
Azonban, hogy életünk eseményeinek ismétlődéseit felfogjuk, el kell érni a lelki érettséget, ami viszont minden embernél más év lehet. Schilling Péter remekül foglalkozik és átadja a tudását a számmisztika területén, mindig olvasok a leveleiben olyat, ami nekem is új. Pl. most azt, hogy ezt a lelki érettséget úgy kapjuk meg, ha a sorsszámunkat levonjuk a 36-ból. S most, hogy visszagondolok, ez nagyon is reálisnak tűnik. Nézzük az én példámat. 1960.11.29. a születési dátumom. A sorsszámom egy mesterszám, a 11. Amit ha tovább összeadok, akkor 2-őt kapok. A sorsszámom tehát a 2, s ha levonom a 36-ból, akkor nálam a lélekérés 34 éves koromban volt. Ami ha visszagondolok, további érdekes számokat hoz elő. Anyum ’34-ben született és 60 éves volt, én 60-ban születtem, és 34 éves voltam, s ez az év 1994 volt. Ebben az évben ismerkedtem meg a számmisztikával, ami elindított az ezoterikus úton.
Ha már a számok tükrét kérdezem, akkor viszont a 11 mesterszámot sem hagyhatom figyelmen kívül. Ha 36-ból a 11-et vonom ki, akkor 25 éves voltam. Ez 1985 volt, vagyis 9 évvel korábban. Ekkor kaptam a második sorsmódosítást az életemben, hiszen karamboloztam, és épségben szálltam ki a kocsiból, és ez az év volt az, amikor felfigyeltem az álmokra, mint fontos segítőkre az életemben. Az első sorsmódosításom 1981-ben volt, amikor meg is haltam egy kicsit, vagyis megtapasztaltam egy halál közeli élményt, s azt hiszem akkor kaptam néhány különleges képességet is. Az 1981 száma az 1, ami az újrakezdést jelenti, nálam egy új életet, és épp 21 éves voltam, ami 3x7, erre majd később térek ki.
De visszatérve a tükrömhöz. Megnézem a környezetemet. Amíg Magyarországon éltem, addig is láttatta magát minden fa, növény, állat, ember, épület, helyzet, szituáció, s ez már mind életem része volt valamikor, egy előző életben, s most itt a szigeten is szembesülök ezzel. Néha megállok egy öreg régi ház előtt, ami már múzeumnak is beillene, és olyan illatokat érzek, amik emlékeztetnek valamire, csak nem tudom mire. Ha a tengerparton állok, s erősen csapkodnak a hullámok, akkor egy hajót látok a távolban, amely viharban dülöngél. Ha a süvítő szelet hallgatom, akkor egy öreg bácsi jut eszembe, aki mindig fütyült, így utánozva a szelet. Némelyik madár dala olyan, mint ha csúfolódna velem valaki. Megfordulok, nem látok senkit, s továbbmegyek, akkor újra rákezdi. Hogy erről mi jut eszembe? A tükröm szerint egy középkori történet, amikor nemes hölgyként nem fogadtam egy férfi udvarlását, s ő mindig követett, és próbált ijesztgetni.
A tükör sok mindent megmutat, ha meg tanuljuk benne látni a saját valóságunkat. A mostani életünk önmagunk visszatükröződése.
Ha most nézek a tükörbe, néha elbizonytalanodom. Néha olyan érzésem van, mintha nem is magamat látnám. Annyira változom mind fizikailag, mind lelkileg, hogy már nagyítóval is megnéztem a szemem, mert annak még színe is megváltozott. Nem foghatok mindent a változó korra… bár azt is jobban érzem, mint a legtöbb nő, de talán azért, mert a változás annyira bennem van, hogy túlmutat a klimaxon.
Olvastam, hogy még a DNS-ünk is változik. Akik az utóbbi két évben születtek, már mások, mint mi. Akik 1940 előtt születtek, azok már nem nagyon tudnak változni, s mi, akik idősebbek vagyunk ezt a változást keményen érezzük mind fizikailag, mind lelkileg. A tünetekről is majd később.
A tükör az érzéseinket is megmutatja. Ismét a saját példámat emelem ki. Egy főnököt veszek alapul. Jöttek a hasonló esetek, és én sokadszor estem ugyanabba a hibába, Egyszer csak megértettem, hogy valamit másképp kell csinálni. Eleinte mindig úgy reagáltam, hogy kimondtam a véleményemet, és harcoltam az igazamért, s ezt mindig megszívtam, mert kegyetlenül megtorolta, hogy ellene mertem szegülni. Ekkor más taktikát választottam. Végig hallgattam, és nem szóltam semmit. Akármennyire nehezemre is esett, nem ellenkeztem. Igaz, nem is szóltam semmit, napokig, vagyis azt érezte, hogy levegőnek nézem. Ez jobban bántotta, mint ha pofon ütöttem volna. Néhány nap után nem bírta tovább és elnézést kért tőlem. Ha belegondoltok, lehet, hogy nálatok fordítva van. Csendben vagytok, s nem mertek szólni, akkor talán pont azt kell csinálni, hogy ki kell állni magatokért, és ki kell mondani a véleményt is, lesz, ami lesz. Ez főnöktől függ és a leckétől, amit meg kell tanulnotok… A lényeg, hogy akármelyik utat is választjuk a korábbi helyett, ezzel megtisztítjuk a tükröt, amit az élet tart elénk, és magasabb szintre lépünk, mert megértettünk valamit, és fejlődtünk. Vannak helyzetek, amikor úrrá kell lenni magunkon, és vannak helyzetek, amikor pedig harcossá kell válni…
Folyt. köv.
|
|
|
- november 20 2010 18:22:56
Kedves Léna!
Nagyon szépen levezetted. Feladtad a leckét, elmerülhetünk magunkban. Nagyon tetszett fejtegetésed. Kíváncsi vagyok a folytatásra.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 20 2010 18:29:58
Bölcs tanácsok élettapasztalataid alapján...érdemes rajta elgondolkodni.
sok szeretettel : mamuszka |
- november 20 2010 18:50:08
Figyelek nagyon. pipacs |
- november 21 2010 11:18:39
Kedves Mist, Tara, Mamuszka, Pipacs, köszönöm, hogy olvassátok... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
