|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
mamuszka:Nagyikám és a bűvös nyolcas
Apai nagymamám a tizenkilencedik században született, 1888-ban. Az érdekesség kedvéért 88 éves korában halt meg. Mint egyetlen unokája kedvence voltam, sok hasznos ismeretet kaptam tőle. Számomra érdekes személyiség volt - ellentétben anyai nagymamámmal, akit /noha évekig ő nevelt/ soha nem láttam nevetni - rendkívül jó humora, játékos kedve, harsogó, szívből fakadó nevetése most is fülembe cseng. Tőle tanultam keresztrejtvényt fejteni, römizni és mindenfajta kézimunkát - kötést, horgolást, hímzést sajátítottam el már kicsi gyermekként, ami aztán hobbivá vált. Egész családomat elláttam kötött holmival /jórészt bontott fonalakból/ a háború utáni hideg telek nyomorúságos éveiben.
Nagymamát - lányaim megszólítása nyomán csak dédiként szoktuk emlegetni - soha nem láttam betegnek, rosszkedvűnek, pedig lett volna rá bőven oka.
Jómódú polgári családban született harmadik lányként, voltak szép ruhái, nevelőnője, polgári iskolában tanulhatott, művelt asszony lett. Külseje alapján nem nyert volna szépségversenyt. Majdnem férfiasan markáns vonásai, nagy sasorra, vékony szálú kese-szőke haja mégsem tette ellenszenvessé. Egy reménytelen, de gyümölcsöt termő szerelem - apám volt ez a gyümölcs - elrontotta az úri életet. Férjhez adták egy göthös, műveletlen, de csúnyának is mondható lakatosmesterhez. A házasság bizonyára megalkuvás volt, de nagyanyámat ez sem tette keserűvé. Szült az én fogadott nagyapámnak még két fiút, akik unokát nem adtak neki. A poén kedvéért D betűs beceneveket adott fiainak: Duci, Dini, Dönci...Dédi cigarettázott - ez akkoriban elég megbotránkoztató ritkaságszámba menő viselkedés volt, de ő sohasem törődött mások megbotránkozásával. Azzal igen, hogy fiai kedvét elvegye e rossz szokástól. Megelőzésképpen maga elé ültette őket, megkínálta cigarettával, amit el kellett szívniuk..köhögtek, hánytak, de egyikük sem szokott rá...bölcs anya volt az én nagyikám.
Remek szakácsnőként is megállta helyét - specialitása volt a korbácsrétes , ami kedvencem lett, amikor egy évig nála laktam, onnan jártam ki a nyolcadik osztályt biztonságos továbbtanulásom érdekében. Ennek a süteménynek a receptjét elkértem, de senki sem tudta úgy elkészíteni, mint ő. Sokat foglalkozott velem, mégis haza vágytam, mert nagyon nyomorúságos körülmények között élt öreg korára.. Ütött-kopott régi bútorok között, pici ablakú egyszobás, ablaktalan konyhás, teljesen komfort nélküli lakásban, WC az udvaron.. nagybátyám pedig még motorbiciklijét is a szobában tartotta...szüleit viszont anyagilag nem támogatta, pénzét olcsó nőkre pazarolta...
Nagyikám még megérte, hogy én diplomát szereztem - az ő nagy örömére - és lányaimat is megismerhette, vicceiken nagyokat nevetett...
Nem emlékszem, hogy valaha is beteg lett volna, holott télen sem öltözött meleg holmikba, ha kiment az udvarra.Nagyapám - aki sokat betegeskedett halála után egy hónap múlva - magányosan /éppen külföldön voltam akkortájt/ - meghalt, pedig nem volt beteg és még csak meg sem őszült 88 évesen is szőke volt - ezt a furcsaságot és a keresztnevemet - no meg emlékeimet - tőle örököltem. |
|
|
- november 22 2010 17:13:18
Szabó Magda Régi módi történetét juttattad eszembe.
Szeretettel Joli |
- november 22 2010 17:28:59
Kedves Joli!
Hát bizony ez is elég régimódi történet, hiszen most már én vagyok a nagyi, de sajnos az optimizmusát, töretlen jókedvét, egészségét nem hagyta rám...
köszönöm, hogy meglátogattál - szeretettel mamuszka |
- november 22 2010 17:29:39
mamuszka!
Nagyon tetszett Nagyikádról szóló történeted, olyan jó a régmultra visszagondolni!
Szívből gratulálok ircsi |
- november 22 2010 18:11:07
Köszönöm pircsikém - szeretek emlékezni a kedves eseményekre, személyekre - talán néhányan rám is emlékeznek majd - talán hamarosan...
szeretettel ölel mamuszka |
- november 23 2010 06:53:15
Aranyos visszaemlékezés volt.Én csak az anyai nagymamámat ismertem.De nagyon sokat voltam vele,és nagyon szerettem.
Soha nem szabad elfelejteni szeretteinket.
Szeretettel:Gyula |
- november 23 2010 12:30:58
Kedves Mamuszka!
Olyan mélységes szeretet, tisztelet járja át írásodat, hogy én megköszönöm, hogy megosztottad velünk. kár, hogy a smylek között nincs puszi, mert szívemből azt küldenék neked, de tudok én szóban is küldeni.
Szeretettel puszillak: Tara. |
- november 23 2010 12:44:52
Szép történet, s már egész látom az életed nagy részét is az írásaidon keresztül.
Szeretettel ölellek:
Léna |
- november 23 2010 16:23:47
Kedves Gyula!
a jó nagyszülőket az unokák szeretik, mert másképp bánnak velük, mint a szüleik, többnyire kényeztetik őket és engedékenyek - ők már megtehetik ezt - tudjuk, hiszen mi is nagyszülők vagyunk
szeretettel köszöntelek mamuszka |
- november 23 2010 16:28:54
Kedves Tara!
köszönöm, hogy értékeled hálámat , tiszteletemet az okos felnőttek iránt - sajnos a mai fiatalok e tekintetben már másként vélekednek az idősekről és másként is viselkednek, szomorúan tapasztalom mostanában - hála isten nem családon belül, és annak is örülök, hogy már nem vagyok aktív tanár, mert nehezen viselném a divatos arroganciát és szemtelenséget..
én is puszillak Sarolta /nagyim: Erdős Sarolta nevet viselt/ |
- november 23 2010 21:22:33
Kedves Mamuszka! Megérintette szívemet a történeted! Olyan jó gyermekéveinkre emlékezni ,amikor még nagyszüleink is velünk éltek! Csodálatos ember lehetett a Nagymamád! Én is nagyon szerettem apai Nagymamámat! Köszönöm,hogy olvashattam!
Szeretettel:Geot |
- november 24 2010 10:39:13
Kedves Mamuszka!
Megint csak egy szép, visszaemlékező történetet olvashattam Tőled. Ha a nagyikról, dédikről olvasok, akkor önkéntelenül nekem is eszembe jut hol az egyik, hol a másik nagyanyám, és az anyai dédimamám, (mert csak azt ismertem), és eszembe jutnak a velük töltött évek. Az anyagi dédimamám igen finom krrumplispogácsát tudott készíteni, ami nekünk, leszármazottainak soha nem sikerült olyan jól.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 24 2010 18:23:40
Kedves Geot és Zsuzsanna!
Örülök, hogy rokon lelkű unokákra leltem, és a régi nagymamák hasonlíthatóan szeretetre méltók voltak...
Vajon ránk a mi unokáink hogyan emlékeznek majd?
szeretettel üdv. Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
