|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
M
Veszek egy nagy levegőt és felemelkedem a földről. A karommal, kezemmel irányítom magam, nem fel-le mozdulatokkal, hanem épp amerre mennék, arra mozgatom őket. Olyan formán, mintha tolnám magam alá vagy mellé a levegőt. Olyasmi, mikor a vízben úszunk.
Csodás érzés kerít hatalmába. Az emberek nagy része vágyik repülni, felemelkedni a földről, de most úgy érzem, nem jól fognak hozzá.
Nem szeretem a szárnyakat. Még kisgyermek voltam, mikor vidéki rokonoknál egy liba csapattal találtam magam szemben. Alig voltam magasabb, mint egy lúd kinyújtott nyakkal, mégis hajtott a gyermeki kíváncsiság. „Pipi-pipi” szavakkal közeledtem hozzájuk. Több se kellett, az egyik gúnár nekem állt, leszegett nyakkal a combomba csípett és élénk szárnycsapásokkal nagyon megriasztott. Nos akkor alakult ki félelmem a madaraktól és a tolltól. Ez később némileg változott, de még mindig megrettenek, ha a közelemben felröppen egy madár, főleg, ha több. Ez különösen a galambokra vonatkozik.
Talán az előbbiek okozzák nálam, hogy úgy vélem, nem kell szárny a repüléshez. Sőt, hogy tovább menjek, szerintem még az angyaloknak sincs szárnyuk, de minek is lenne, hisz testük sincs, legalább is fizikai értelemben.
Lényeg a lényeg, hogy most minden gondolatom bebizonyosodott, hisz itt vagyok és repülök, íme szárnyak nélkül. Mindössze egy belső energiára van szükség, és máris felemelkedhetek.
Olyan jó érzés. Egyre feljebb jutok, szállok, néha megpihenek egy magasabb kerítés tetején, vagy erősebb faágon, de újra emelkedem. Innen nagyon érdekes a világ, még közelebb van minden, mint egy repülőről, de már átlátni a tájat, egy toronynál pl. már magasabbról szemlélődhetek. Csupán az elektromos vezetékekkel gyűlik meg a bajom, vigyázni kell, hogy elkerüljem azokat.
Ez a képesség csodás! Olyan szabadságot érzek, mint még soha. Eltűnik a félelem, itt nem bánthat senki emberfia, nincsenek többé akadályok, szó szerint felülemelkedtem rajtuk ....
De mi történt ?
Eltűntek a fák, a házak, a mezők, a szellő simogatása..............Felébredtem.
|
|
|
- november 25 2010 14:29:00
Kedves Mária!
Régebben (évekkel ezelőtt) még én is tudtam repülni - persze csak álmomban -, felemelkedtem a fák fölé. Sokan erre azt mondják, hogy valamitől féltem, és ez egy menekülési reakció.
Igazából sok olyan dolog volt az életemben, amit inkább kihagytam volna, de nem mindig mi irányítjuk a sorsunkat, csak részben.
Írásod végén rájöttem, hogy amit leírtál, az nálad is csak álmodban létezett, mert hiszen eltünt minden...felébredtél.
Azt hiszem, szívesen repülnék újra, még ha csak álmainban is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 25 2010 17:40:55
Köszönöm, hogy olvastatok! És a hozzászólásod, kedves Zsuzsa. |
- november 25 2010 21:31:52
Nagyon érdekes írás! Szép álom! Kár,hogy csak álom! Jó volna valóban repülni! Én is repültem már álmomban! Csodás érzés volt! Én autóvezetés közben érzem,hogy megszűnik tér és idő és repülök! Persze nagyon figyelek az útra,de mégis a sebesség miatt így érzem!
Szeretettel:Geot |
- december 01 2010 11:32:27
Kedves Mária!
Érdekes, elgondolkodtató írás, mert sokan álmodjuk, hogy szárnyak nélkül repülünk. Lehet, hogy egy központi tudatalattiból levett emlék?
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 06. hétfő,
Csaba napja van.
Holnap Appolónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
