|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Remeg a lába
Gy.
Csak állt...szótlanul nézett rám az égszínű szem. A mámoros, szerte csapongó, értetlen nyugalommal megtelt tekintet. Kisfiúéra emlékeztetett...és akkor megállt hirtelen az élet is. Szavak kergették volna egymást, de hát mit mondhatnának már szavak... A gondolatok értelmüket vesztve menekültek a magyarázat elől. Féltek. Mindentől féltek, ami fájhat! Idő törik, hasad a levegő karcsú rétege, érzés kövül, és hanyatlik a beidegződés. Csak az ösztön kér még szót, csendben...Testük egymásba karolt, úgy ünnepelve a halk morajlást. Fények törtek haján, ruháján, és az arcon. Illataink egymásba gabalyodva tértek magukhoz a kábulatból.Pillanat. Hosszú percek teltek, és mindenki eltűnt. Csak ketten, Szíveinkkel egyedül. Arcát nyakamba temeti. Érzések ébrednek, elégedettség töri át a testet. Átadom hitem...pont mint akkor. Hajába túrva nyugtatom. -Itt vagy...itt vagyok...Mint aki hosszú útjáról tér újból haza, sok élménnyel gazdagodva, honvággyal küzd, de érkezése nyugalmával hajtja fejét a régi vállra. Fájdalom! Fogai kígyómarásként hasítják bőrömet. Hát így szeret...és örültem, mert engem csal. Nem is szóltam, csak csendben figyeltem mi történik. Méreg! Oszlik... pumpál...oldódik...emészt...megöl. Az én halálom a legszebb! Átjárja minden részem, émelyít. Mint aki hónapok óta szomjazik, majd saras vízzel kínálják! De megissza! Csordultig tölti magát! Gondolatától megrészegül! Szép hatalom a Tiéd... Csatát nyerni, és még úrrá is lenni rajta! Véres ajkakkal csókolni igaz szerelmet a másik szájára, semmire nem gondolva! Enyém! Sose adnám másnak e megalázó csókokat! Kezét nyújtja és én mint fél őrült kapok utána. Falhoz lök, erőszakos! Beteges vágyának hajszolása tükröződik szemeiben, és arcán. Taszít, csókol, harap, szorít. Bódultsága tetteit változtatja. Mint szelídített vadállat, nem kímél tapintatot. Az emlék hát elveszett...Csak Őt nézem, és kínlódva nevetek, mert nem ismer meg... |
|
|
- december 12 2010 20:57:36
Sándor!
Érdekes olvasmány! Kicsit aggszt, hogy meg sem ismer!
Akkor jöhet bárki? Bocs, ha félreértettem!
gratulálok diszkréten erotikus történetedhez!
üdv: Pircsi |
- december 13 2010 09:22:18
Kedves Sándor!
Azért én úgy gondolom, hogy az emlék nem veszett el!
Én is sajnálom, hogy valamikori szerelmed most nem ismer meg.
Elég fájdalmas lehet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 13 2010 11:53:10
Fantasztikus, ahogy előadod a kavargó érzelmeket vegyítve az emlékekkel, a reménnyel, hogy talán még újra lehet, bár ezt csak az érzésekből következtetem, de szerintem benne van, és végül a csalódás. Talán Ő többet jelentett Neked, mint fordítva.
Szuper! Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Tara. |
- december 14 2010 11:36:51
Hatalmas lendület, sodró érzelmek, emlékek. Kavargó képek, és rejtett titkokról fellibbenő fátylak jelentek meg írásodban kedves Sándor! Tetszik!
Szeretettel: pipacs |
- december 15 2010 18:52:25
tetszett.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
