|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Illúzió minden.
James Solomon Teach illuzionista volt, és világhírű.
Pályafutását tizenegy évesen kezdte, egy „Ki-Mit-Tud?” versenyen. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy eltüntetett egy fehér nyulat. De nem egy kalapban, mint az amatőr bűvészek.
Egy gyufás skatulyában.
Részt vett a Mary Celeste Társulat tehetségkutatóján, és mire betöltötte a tizenkettőt, már a Shakespeare’s Globe Theatre-ben lépett fel, mint máguspalánta.
Műsorainak eredetiségével, trükkjeinek megfejthetetlenségével, és könnyed humorérzékével hatalmas tömegű közönséget verbuvált össze. Rövidesen szerződtette egy sokkal nevesebb társulat, az Odyssey, és mire feleszmélt, azon kapta magát, hogy harmincnégy éves, a hírnevébe beleremeg a földkerekség összes színpadja, és jelenleg a világ negyedik leggazdagabb embere.
Harmincnégy éves korára saját társulata lett Merlin’s Grandson fantázianévvel, és saját színháza, nem messze a Piccadilly forgatagától. Háromemeletes kúriában lakott a Burlington Gardens 12-es szám alatt, egy jókora sövénykert takarásában; valóságos kis kastély volt a birtoka.
Harminckét éves volt, mikor megnősült; a feleségét Marybeth Connorsnak hívták. Törékeny tünemény, mintha csak Heine Loreley-a kelt volna életre. Egyszerű, jólelkű asszony volt, és egy évvel később egy kislánnyal ajándékozta meg a férjét, akit Annabeth-nek kereszteltek el.
James Solomon Teach, „Merlin Unokája” híres volt, gazdag, és boldog.
***
A szerencse álnok kereke azon az éjszakán fordult meg, mikor a harmincötödik születésnapját ünnepelte.
A szűk családi-baráti körben megtartott vacsora után hamar elvonult, fáradtan, és nyugovóra tért. Eddigi pályafutásának legnagyobb produkciójával álmodott. Az előadás két nappal később, kedden lett volna megtartva.
Ám azon éjszakán, mikor arcán mosollyal álmodott, az éjszaka viharos szélből materializálódott keze kinyitotta az ablakot, és beengedte kintről a decembert.
***
Másnap korán kelt; fájt a mellkasa.
Köhögött. Borzalmasan érezte magát.
Az ablakra nézett. Sóhajtott.
Ez igazságtalanság!
Minden idők legnagyobb illuzionista-előadása előtt egy nappal nem betegedhet le!
Úgy döntött, nem is fog.
Egy hanyag mozdulatsorral az egészség illúziójával bűvölte el saját magát, és fitten, üdén, mosolyogva sétált le a földszintre, hogy megreggelizzen.
***
Sohasem érezte lámpalázasnak magát; még a nagy-nagy-nagy előadás előtt sem.
Köhögött egy keveset, megigazította az öltönyét, és kiszállt a fekete Chrysler Windsor hátsó üléséről.
***
Újabb köhögő roham tört rá a függönyök mögötti zugban, de hamar legyűrte. Újfent elhitette magával, hogy egészséges, és az is lett.
Hallotta, ahogy a munkások a színpadon dolgoztak. Robosztus, impozáns díszleteket toltak a helyükre mennydörögve. Csigák nyikorogtak, ahogy köteleken húztak fel súlyos kellékeket a mennyezetre – köztük egy roppant kristálycsillárt. Világítás-technikusok ügyködtek a reflektorokkal, takarítók sepertek a padlózaton, kisegítők emeltek nyögve nehéz alkatrészeket.
Mindenki készülődött.
James Solomon Teach is készül. Mattfekete öltönyének ujjába csúsztatott egy ezüst pengéjű tőrt. Megigazította. Valami kattant. A kés a helyére került.
Megszólalt az előadás kezdetét jelző szignál.
Sóhajtott, köhintett, aztán kilépett a függönyök rejtekéből.
***
Először azt hitte, hogy a szignál időzítője rontott el valamit, és csak sietett.
Zsebéből előhalászott egy míves, ezüstveretes zsebórát. Nem sietett.
De akkor valami nem stimmel.
Hol a közönség?
***
Úgy fél órával később rendkívül zaklatott állapotban szállt vissza a kocsijába. A sofőr indított, a motor köhögve beindult.
James is köhögött.
Az egész átkozott színház üres volt. Se társulat, se munkások, se takarítók, se jegyszedők, se popcorn-árusok, se biztonsági őrök... se közönség.
Habár mint egy ámokfutó, kétségbeesetten és eszeveszetten kalapáló szívvel rohant végig az épület minden egyes szegletén, egy teremtett lelket sem talált.
Megpróbált telefonálni, de a vonal is süket volt.
***
Hamuszürke arccal lépett be az otthonába, és a felesége után kiáltott.
Léptek közeledtek a lépcsőn, majd kisvártatva feltűnt Marybeth.
A nappaliba mentek, Marybeth hozott a férjének egy konyakot.
James elveszett hangon, az összeomlás vékonyka határmezsgyéjén egyensúlyozva mesélte el az asszonynak a történteket. Marybeth figyelmesen hallgatta, nem szólt közbe. A végén csendesen megkérdezte, hogy ne hívjon-e orvost.
- De mégis miért?! – fakadt ki James.
- Mert neked sosem volt saját színházad – felelte hűvösen Marybeth.
***
Három-négy másodpercnyi döbbent csend után James Solomon Teach dühtől elfúlva egyenesedett fel a fotelből.
- Megőrültél?! – kiabált rá a törékeny nőre.
- Ezt én is kérdezhetném tőled – mondta ijedt, de határozott tekintettel Marybeth.
James a falhoz vágta a poharát. A konyak hatalmas foltot hagyott a tapétán. A felesége felszisszent.
- Mi ez a színjáték?! – dörögte minden idők leghatalmasabb illuzionistája, majd megint köhögött. Ezúttal hosszabban.
Majd eszébe villant valami.
- Hol van Annabeth? Hol van a lányom?
Marybeth sírni kezdett.
- James... Nincs semmiféle Annabeth. Nekünk nincs gyerekünk...
Mielőtt befejezhette volna, James elviharzott. A bejárati ajtó csapódása sokáig visszhangzott a falak között.
***
A Chrysler csikorogva fékezett. James lenyelte a köhögését, kiugrott az autóból, aztán a színház felé fordult...
...ami nem volt sehol sem.
James Solomon Teach hitetlenkedve rázta meg a fejét.
A monumentális épületet nem egyszerűen átépítették vagy lebontották. Egész egyszerűen eltűnt.
A színház, ami hat éve épült az ő tervei alapján; a színház, amiben hat éve fellépett, nyomtalanul eltűnt. Köddé vált. Nincs többé. Mintha nem is lett volna sosem.
Az utca rövidebb volt egy épülettel.
***
Mint akit hideg vízzel öntöttek nyakon, majd leforráztak, úgy ült az autóban, ami halkan duruzsolva vitte haza. Magyarázatot keresett ugyan, de nem talált. Tehát egyértelmű: ez csak egy rossz álom.
Megcsípte magát. Feljajdult. Nem álom.
Logikus lépésen gondolkodott. Kezdett pánikba esni.
A sofőr segítségére nem számíthatott; előadta neki ezt az élő rémálmot ugyan, de az öltönyös, köpcös figura azt állította, hogy az utcában soha nem volt színház. James annyit ért csak el nála, hogy a sofőr őrültnek könyvelte el.
Talán tényleg megőrült.
***
Jószerivel minden, ami az életét jelentette, elveszett.
Sajgó űr vasmarka szorította a szívét, miközben a Burlington Gardens 12 felé tartottak.
Már bánta, hogy úgy ráförmedt szelíd természetű feleségére. Olybá festett, semmi egyebe nem maradt rajta – valamint temérdek ingó és ingatlan vagyonán kívül.
Talán Marybeth tud segíteni. Vagy egy jó pszichiáter.
***
James Solomon Teach, a hatalmas illuzionista leroskadt a térdeire, és keservesen sírt.
Nem létezett Burlington Gardens 12. Nem létezett az otthona.
A 11-es házszám után egy park következett.
Ez a park azelőtt az ő szomszédja volt.
Köhögött. Nagyon sokat köhögött. Talán a gyásztól, vagy a meghűléstől, esetleg mindkettőtől – de haldoklott.
***
Mielőtt fiatal, de megtört lelke elhagyta volna ezt az áruló világot, James Solomon Teach erejének utolsó szikrájával megalkotott egy utolsó illúziót.
Az élet illúzióját.
***
Két-három órával később a Burlington Gardens 11 előtt, a járdaszegély mentén leparkolt egy mentőautó. Feltehetőleg az ottani lakók hívták ki őket. Két ápoló óvatosan beemelte a kocsi hátulsó részébe a látszólag katatón állapotban lévő, valójában lélektelen, üres, illúzió szülte testet.
***
Eltelt egy év, majd még egy év, és lassan ez az illúzió is gyengülni látszott.
Halványodott.
És ahogy halványodott, fokozatosan halványodtak el dolgok a világban.
Eltűnt a beteg a szomszéd ágyon. Eltűnt a kórház portása. Eltűntek az orvosok, ápolók, alkalmazottak.
Eltűnt a kis virágárus a kórházzal szemben. Eltűnt a Burger King az utca végén.
Eltűnt a Trafalgar Square. Eltűnt a Piccadilly. Eltűnt a Tower.
Eltűnt Bristol. Eltűnt Edinburgh. Eltűnt Amszterdam, Párizs, Szentpétervár. Eltűnt Tokió, Sydney, New York.
Eltűnt a Kilimandzsáró. Eltűnt a Bajkál-tó. Eltűnt Új-Zéland.
Eltűnt Japán. Eltűnt a Földközi-tenger. Eltűnt a Himalája. Eltűnt Afrika. Eltűnt az Atlanti-óceán.
Eltűnt a Hold. Eltűnt a Nap. Eltűntek a csillagok.
Még pislákolt egyet James Solomon Teach, az illuzionista teste, aztán eltűnt, és vele eltűnt a világ is, mintha csak egy illúzió lett volna.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
