|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Juliakisasszony: Arcok
Minden szombaton pirkadatkor indult. A kisvárost, ahol élt, már teljesen bebarangolta. Az ottani arcokat rég ismerte. Most a szomszédos helységeken volt a sor. Rámosolygott a parkban sétálókra, betért a templomokba, és leült valaki mellé, benyitott a boltokba, és vásárolt valami apróságot, vagy azt mondta, csak körülnéz. Megfigyelte, milyen kifejezés ült ki annak az ábrázatára, aki először látta. És megjegyezte őket. Az arcokat. Minden apró szemvillanást, a szájszeglet rándulását, az orr apró fintorát..., mindent az emlékezetébe vésett.
És azok, akiknek a vonásait rögzítette, vajon milyen embert láthattak maguk előtt?
Az ötven év fölötti férfi magas volt, vézna, tölcsérmellű, minden ing lötyögött rajta, a nadrágtartója pedig állandóan lecsúszott csapott válláról. Kerek koponyája túl nagy volt testéhez képest, deresedő hajából pedig már csak a tarkójára jutott, szemöldöke ritkás volt, orra nagy és széles, ajkai színtelenek, álla pedig húsos és előreugró. Bal arcán egy foltban száraz volt a bőr, és vörös csíkok mutatták, hogy gyakran vakarja. Szemei között mintha egy kissé horpadt lett volna a feje, ettől kancsalnak tűnt. A tekintete pedig... ködös volt. Ha megszólalt, ferde, mindig félig nyitott szájával csak felületesen artikulált, ettől szavai fátyolosak és összefolyók voltak.
Rövid útjairól délben mindig hazatért.
Kotyvasztott valamit ebédre, majd munkához látott. Formátlan, szakadt körmű ujjaival papírra vetette a látott arckifejezések vázlatát. Egész hétvégén ezen dolgozott. Hétfő reggel aztán a városka egyik mellékutcájában lévő üzletébe indult. Felsöpörte a járdát, kitárta az ajtó és az ablak rozzant, kopott festékű zsaluit, és kiakasztott rájuk néhány babát. Mert bababoltja volt.
Beült a pult mögé, amely munkaasztalként is szolgált. Kiterítette a magával hozott vázlatokat, és dologhoz látott. Gondosan összeválogatta az eszközöket, megtervezte, melyik babához használjon puha-, melyikhez keményfát, hol készítse a szemeket, ajkakat festéssel, hol pedig intarziával. Csontos kezei között lassan formálódtak a fejek, a végtagok. A hajakat pedig a helyi fodrásztól kapott anyagból alkotta.
De ezek a babák nem pufók kisgyermekek voltak, hanem groteszk figurák. A felnőtt ábrázatok torzzá tették őket. Rengeteg arckifejezést megőriztek a fából faragott fejek: meglepettséget, ijedtséget, szánalmat, sajnálatot, megvetést, részvétet, félelmet, értetlenséget és undort. Kinek volt szüksége ilyen babákra? Senkinek. Ki vásárolta meg őket? A kisváros szinte minden lakosa, néha a szomszéd települések emberei is. Miért? Szánalomból. És félelemből. Senki sem akarta, hogy a róla árulkodó kifejezés sokáig a boltban maradjon, ahol bárki ráismerhet. Hiszen ők maguk is megrettentek, mikor rádöbbentek, milyenek valójában... De az ő arcán soha nem fedezhettek fel egyebet, csak tiszta érdeklődést, majd, idővel, ködös kifejezéstelenséget. Soha megrökönyödést, soha elutasítást, soha haragot, soha megvetést, soha büszkeséget és soha szomorúságot.
Egyik hétfőn a belépők, mint mindig, most is a forgáccsal és szerszámokkal borított pult mögött találták, munkájába merülve. Úgy tűnt, észre sem vette a betört ablakot, a boltban szétszóródott szilánkokat. Sosem szokott felnézni az ajtó fölé akasztott kolomp hangjára, csak mikor már megszólították. De ezúttal felemelte a fejét, és az asztalra ültette a babát, amin éppen dolgozott. Az arcát már készre faragta, de a haját még nem ragasztotta föl. Tekintetét a vendégekre szegezte, mindig homályos szeme ezúttal nedvesen csillogott, arca keserű volt, és szomorú, már-már számonkérő hangon szólalt meg:
– Miért nem mondták, hogy ilyen is létezik?
A baba mosolygott. A tízévesforma fiú arcán a kíváncsiság és a hála vonásai ültek.
– Én csak visszaadtam a labdáját. – A férfi tekintete a kitört ablaküvegre siklott. |
|
|
- december 28 2010 19:02:35
Kedves Julakisasszony!
Ezt a nagyon is érdekes történetet muszáj volt háromszor is elolvasnom. Főleg az a rész fogott meg, amikor arról írsz, hogy azért vették meg a furcsa kinézetű babákat, mert az emberek bennük magukra ismertek. Talán ilyenkor elszégyellték magukat.
De a végét mégsem értem egészen. Talán azt a babát, amit akkor éppen faragott, a labda gömbölyűsége ihlette. Ezért sikerüt a baba fejét szép kerekre, mosolygósra formálni?
A labdát valamikor nagyon régen elveszíthette, és csak mos kapta vissza, amikor a kisfiú bedobta vele az ablakot?
Ha nem jól következtettem, nézd ezt el nekem!
Ha egy írás az olvasót továbbgondolkodásra készteti, akkor már megérte megírni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 29 2010 16:08:15
Juliakisasszony!
Nagyon tetszett a történeted, milyen érdekes biztos régi történet, mert ma már nem foglelkozik senki fából faragott babákkal.
Nekem gyerekkoromban egy nagyon régi fából kifaragott mackóm volt, ahhoz tudom hasonlítani a babáidat! Valakitől rám maradt!
szeretettel gratulálok: Pircsi
BÚÉK ! |
- január 03 2011 19:57:29
Megfogott az írásod, remek az ötlet, de a vége nekem is feladta a leckét, és nem tudom a megoldást.
Szeretettel: Tara |
- január 13 2011 02:08:05
Köszönöm a véleményeket.
Hmm... valamit igencsak elszúrhattam, ezek szerint másnak nem olyan egyértelmű, mint nekem.
Nos, a "megoldás" :
Korábban írtam, hogy a férfi azokat az arckifejezéseket faragja meg, amiket az emberek akkor mutatnak, mikor őt először meglátják. Ebből következik, hogy a kisfiú volt a legújabb arc a gyűjteményében, az ő arca ilyen - kíváncsi, hálás - volt, mikor először látta meg a férfit. És hogy ez mikor történt? Mikor a labdájával betörte az üveget, s a férfi csak visszaadta neki a lasztit. Hogy ez két órája történt, vagy két napja, az lényegtelen.
Nekem olyan egyértelmű volt... Bocsánat, ha nem sikerült leírnom, remélem, a magyarázat után már értitek,mire gondoltam.
Zsuzsanna, miből gondoltad, hogy a labda ihlette a babát? Hiszen azokat mindig az élő emberekről faragta. És mi utalt arra,hogy az övé volt a labda?
Pircsi: Nem olyan régi a történet, 2009 októberében írtam. Én sosem láttam még ilyen babát, vagy mackót. 21 éves vagyok, szóval az én babáim már műanyagból voltak.
Tara: A megoldást már feljebb megírtam.
Üdv!
És BÚÉK! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
