|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 N
Hajt egy szenvedély. Hajt hosszú hónapok, évek óta. Olyan keserves, olyan fájdalmas, és olyan mérhetetlenül jó, hogy képtelen lennék megszabadulni tőle. Mint egy menthetetlen drogfüggő, követelem nap mint nap az újabb adag narkotikumot. Ezt a szenvedélyt képtelen vagyok legyőzni, mára már túlnőtt rajtam. Nevezzük ezt végzetnek, rögeszmének, soha ki nem elégíthető vágynak… mindegy. Nem is tudom biztosan, mi ez. Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy ha rágondolok, keserédes nosztalgia kerít hatalmába. Itt ragadtam egy mocskos szituációban, mocskos emberek között, egy mocskos város mocskos közösségében, ami elől már a családom sem nyújthat menedéket, fáradt vagyok, meg unott, meg egy kicsit depressziós és most már végtelenül lusta is, célt tévesztettem, nem találom önmagam, itthagyott Ő és vele együtt minden ambícióm és életcélom búcsút intett, nem tudom, hogyan tovább, és akkor elfog a nosztalgia… és világosan látom, mi az amiért hajlandó lennék küzdeni, mi az, aminek a visszaszerzéséért bármit megtennék… És ugyanebben a pillanatban végtelen elkeseredettség és lemondás kerít hatalmába, mert tudom, hogy ugyanazt az állapotot már nem kaphatom vissza. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mondta Hérodotosz, és be kell látnom, igaza volt az öregnek.
Eddig azt hittem, Őt akarom visszakapni. Négy hónapig nem telt el úgy nap, hogy ne imádkoztam volna azért, hogy csak egyszer láthassam, csak egyetlenegyszer, utána vagy belehalok a szerelembe, vagy elmúlik az egész, csak egyszer, egyetlen egyszer, ezt így nem lehet lezárni, megőrülök! Aztán mégis megtörtént, egyszer csak ott állt újra előttem, ugyanúgy nézett rám, én visszanéztem rá, és… Semmi. A szívem, ami azelőtt olyan őrültem tudott dobogni, ha a 10méteres körzetembe ért, nyugodt maradt. A gyomromtól, ami a másodperc törtrésze alatt tudott összeugrani, hacsak megláttam, most egy apró rándulásra sem futotta. Döbbenten néztem magamba, és az egyetlen dolog, amit találtam, légüres tér volt. A sok szenvedés, kétség, távolság, idő és minden közhelyes frázis, amit ilyen helyzetekre alkalmazni szoktak, megtette a hatását. Az egyetlen, ami megmaradt bennem, a szomorúság és a fájdalom, ha arra a lányra gondolok, aki még fél éve voltam. Hiányzom magamnak, az a jókedvű, boldog, harcias, elszánt ember hiányzik, akinek egész életemben ismertem magamat. Hogyan szerezzem vissza?
Drámai alkat vagyok, mindig is az voltam, végletekben gondolkodó, harcos típus, és tudom, hogy az egyetlen módja annak, hogy újra önmagam legyek, az a bosszú. Könyörögnie kell, hogy visszakapjon, úgy kell vágyakoznia, ahogy én vágyakoztam utána, látnom kell a szemében azt a tompa fájdalmat, mikor lopva rámnéz, amit ő az enyémben látott mindig, és ahogy ő sem, én sem fogom azt mondani: "feloldozlak ez alól a reménytelen szerelem alól, ne vergődj, nem akarom, hogy így fájjon neked ez az egész, mert tisztellek mint embert és mivel valaha szerettelek,képes vagyok átlépni a saját korlátaimat és azt kívánni neked, legyél boldog, de ne várj rám". Addig nem fogok nyugodni, amíg ripityára nem törtem a szívét, a lelkét, az önbecsülését. El akarom pusztítani.
Ahogy ezt végiggondolom, tűz fut át rajtam. Igen, végre van erőm, van célom, van miért felkelnem holnap reggel. Mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy felvegyenek abba a városba főiskolára, ahol most ő van, nem hagyhatom eltompulni az agyam, tanulnom kell! Meg kell tennem mindent azért, hogy újra úgy nézzek ki, mint régen, nem hanyagolom el jobban a külsőmet, küzdeni fogok érte, edzenem kel, szépítkeznem kell! Azt akarom, hogy mikor újra meglát, siker és rajongás övezzen, olyan, mint régen, azt akarom, hogy újra kívánjon, újra működnie kell a varázsnak, nem múlhatott el csak úgy, hiszen még nem is írtunk magunknak történetet, rossz volt a hely és az idő akkor, de most máshogy lesz! Tökéletes lesz minden, az én érzelmeimet kivéve. Mert azoknak már lőttek. De előtte még olyannak kell látnia, mint a kezdetek kezdetén, hogy aztán én olthassam ki azt a rajongó fényt a szemében. Soha többé nem akarom látni a zt a csodálkozást, amit most láttam rajta: ,,Ez hát ő? Ez a szomorú, boldogtalan árnyék, ez a szürke kisegér az a lány, akit képes lettem volna úgy szeretni? Ehhez a szerencsétlenhez nekem volt valaha bármi közöm?" Újra azzá az emberré kell válnom, akit időközben elvesztettem, és ezáltal vissza kell Tőle kapnom az önmagamba vetett hitem!
És hirtelen érzem, hogy sikerülni fog. Nyolc hónapom van felkészülni a csatára. Lesz rá erőm, menni fog. Kemény leszek, összeszedem magam, hogy egy erős, gyönyörű, sikeres lány állhasson előtte ősszel. És hogy miért fog sikerülni? Mert tudom, hogy fizetnie kell. És fizetni is fog! |
|
|
- december 30 2010 11:22:37
kedves Thea, érzem, amiről írsz, de hidd el a bosszú csak pillanatnyi feloldozás lesz a kínból...és a verem alja végtelen mély..tapasztalatból mondom... |
- december 30 2010 16:55:54
thea!
Elolvastam a történetedet, nagyon életszerű. Ilyen mindenkivel előfordul, de a bosszúról és is lebeszélnélek. Ha elfogadsz tőlem egy
jótanácsot! Az a legnagyobb bosszú, ha átnézel rajta, mint egy ablaküvegen.Azzal egyetértek, hogy kicsinosítod magad, de, ha észre
sem veszed az a legnagyobb bosszú! Higgy egy idősebbnek!
Szeretettel:  Pircsi BÚÉK! |
- január 01 2011 10:58:01
Kedves Thea!
Jó kis bosszut terveltél ki, de lehet, hogy ez Neked mindenképpen előrejutást fog adni az élet minden területén. Közben arra vigyázz, hogy míg vissza akarod kapni valamikori önmagad,m nehogy a "ló túlsó oldalára ess". Az sokszor igaz, hogy "kutyaharapás szőrivel kell gyógyítani", de azt is szokták modnani, hogy "felmelegítve" csak a töltöttkáposzta jó. Persze lehetnek kivételes esetek, de az nagyon "ritka, mint a fehér holló"!
Elnézést, hogy csupa közhelyet sorakoztattam fel, mint szólás-mondást, de lehet azért adni rájuk.
Én mindenképpen azt kívánom Neked az Új esztendőben, hogy elsősorban önmagadra figyelj, és ne a "revans" járjon a eszedben, hanem a saját épülésedre fordíts a változást!
Ha sikerül is visszafizetned a fájdalmat, amit Tőle kaptál, nem biztos, hogy boldogabb leszel.
Nagyon szépen fogalmaztad meg a mondanivalót, én hibátlannak találtam. Örülök!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 03 2011 20:13:35
Hát, kedves Thea 53 év tapasztalatával le kell, hogy lombozzalak. Nagyon ritka, hogy egy srác akárcsak hasonló mély érzéseket tápláljon akkor, amikor a lány már saját tüzében ég. Az, hogy "másodszor" lobbanjon fel, csak a filmekben fordul elő. Hallgass rám, felejtsd el! Jobban jársz, hidd el! 
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
