|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Életek...
Gy.
Tara Scott
Úton hazafelé
Misa a kocsmáros, ránézett az órára. „Pár perc múlva négy óra – gondolta – ideje zárnom.”
- Uraim, záróra! Ideje hazatérni, feldíszíteni a karácsonyfát – nézett körül, miközben mosogatta a poharakat.
Volt, aki szó nélkül felállt s volt, aki méltatlankodva morgott, s nehezen szánta rá magát, hogy felálljon az asztal mellől.
De pár perc, és bezárta az ajtót kitéve a táblát: „ZÁRVA” Megcsörrent a mobilja. Felvette, s a kijelzőre nézett. „Mamka” olvasta, s elmosolyodott. Megnyomta a zöld gombot, s még mielőtt párja megszólalhatott volna, beleszólt.
- Azonnal indulok – s ki is nyomta a hívást.
Letörölte az asztalokat, a pultot. Körülnézett, s megelégedve állapította meg, hogy minden a helyén van, nyitáskor nem lesz semmi, amit még gyorsan el kell végeznie. Áramtalanította a helységet, s kilépett az utcára. Gyalog indult haza, nem lakott messze és csak akkor járt autóval, ha intézni valója akadt. Szűk volt az utca, féltette az autót, hogy valami figyelmetlen sofőr meghúzza az oldalát. Pista, a régi osztálytárs az üveg borral, amit magával vitt a kocsmából, az út szélén kissé dülöngélve haladt hazafelé. Misa kissé dühösen érte utol. Nem volt rá lehetősége, hogy elkerülje a találkozást, pedig sietett volna.
- Hazafelé cimbora? – szólt oda a mérgéhez képest, barátságosan.
- Megyek. Ünnepelek! Elvégre… Karácsony van… vagy mi a fene! – motyogta kissé akadozó nyelvvel.
Misa gyorsan el akart köszönni, de a cimbora folytatta.
- Jönnek az unokák. Ugye? Mari biztos süt, főz… - roggyant meg a lába.
- Hát, igen… Megígértem neki, hogy a fát feldíszítem én. Ezért is zártam be olyan hamar.
Pista megállt szétterpesztett lábakkal, s remegő kézzel kihúzta a dugót az üvegből, s nagyot húzott a borból.
- Unokák… - törölte meg koszos kabátujjába a száját – talán nekem is van valahol. De az a ribanc… - a másik kabátujját a szemén húzta végig.
Misában kezdett felmenni a pumpa, ebbe már nem akart belemenni.
- Bocsáss meg öregem, de nekem mennem kell! Vigyázz magadra, és… boldog Karácsonyt!
- Karácsony! – legyintett – menj csak! Még… lekésed a Jézuskát – s gúnyos, torz mosolyba rándult az arca.
Misa szó nélkül otthagyta, de borzasztó mérges volt. Ahogy belépett az ajtón, finom ételek, sütemények és mandarin illata lengte be a házat. A felesége épp egy tálcával igyekezett a nappali felé, de ahogy ránézett megállt.
- Valami baj van? Dühösnek látszol.
- Az is vagyok. Majd bent elmondom – tette helyére a csizmáját, s kibújva kabátjából felakasztotta a fogasra.
- Gyorsan lezuhanyozok, s jövök… - szólt be a nappaliba.
Kis idő múlva tiszta melegítőalsóban, és pólóban, kezében a fával állt meg a nappali sarkában.
Elővette a díszeket, meg az előre felkötözött szaloncukrokat, az égősorral együtt. Éppen elosztotta az égőket, mikor a felesége fáradtan leült az asztal mellé.
- Szóval, min dühítetted fel magad? – kérdezte, miközben bekapott egy pogácsát – még alig ettem ma, arra sem volt időm – nézett érdeklődve férjére.
- A Cimbivel jöttem, félútig. Megint be van állva, mint a gerely. Tudod, ilyenkor nyomja a hülyeségeit. Azon lamentált, hogy talán neki is vannak unokái. Meg a feleségét emlegette, mint ribancot. Néha olyan kedvem lenne beverni neki egy nagyot!
- Hagyd a fenébe! Az ő élete. Nem ér annyit, hogy felidegesítsd magad.
- Csak nem értem. A suliban én nem voltam jó tanuló. Ő négyes, ötössel érettségizett. Bármi lehetett volna. Most hazamegy egy üveg borral ünnepelni. A marha! Nem szóltam neki a három unokájáról. A felesége mással nevelte fel a fiait, mind a kettő diplomázott. Minek mondjam neki? Jól tette az asszony, hogy kivágta! Az ő élete… egy elfecsérelt élet.
- Te mamka! – nézett ki a majdnem kész fa mögül, s arca huncut-kedvessé vált – olyan jó, amikor megjön a csipet-csapat, és tátott szájjal állnak a fa előtt. Azt a pillanatot nem adnám semmiért! – s feltette a csúcsdíszt, amit az első közös Karácsonyra vettek.
|
|
|
- január 03 2011 20:17:31
Drága Tara,
nagyon életízű az írásod. azzal hogy szembeállítottad a semmirevaló és a rendes családapát, jobban kiemelted a Karácsony varázsát a családban.
Szeretettel gratulálok, és már türelmetlenül vártam írásodat: Mila  |
- január 03 2011 20:55:28
Drága Milácskám!
Az alkohol tönkreteszi a lehető legreményteljesebb életet is. Sokan ezért kerülnek utcára. Elveszíti a családját, a munkáját. De ha csak a családját, akkor is leélni egy életet az alkohol irányításában, az élet elvesztegetése. A legnagyobb bűn. Az élet ehhez túl értékes, túl rövid.
Szeretettel puszilak: Tara |
- január 04 2011 18:00:42
Volt benne részem...sajnos, ezért sem szeretem az ünnepeket.
Túlságosan is életszerű volt számomra.
Gratulálok írásodhoz.
Szeretettel Joli |
- január 05 2011 12:53:13
Kedves Joli!
Nagyon sajnálom. Engem feldühítenek az ilyenek, mert annyi fiatal ember él betegségben, aki szeretne egészségesen élni, az alkoholizmust meg betegségnek nyilvánítják. Pedig csak elfecsérelik a másnak oly drága életet. Nem érdemelnek sajnálatot, csak megvetést.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara |
- január 05 2011 22:46:53
Nagyon tetszett, igazi "életszagú" Tarás írás volt!
szeretettel gratulálok! |
- január 06 2011 10:23:25
Kedves Tara! Nem tudom, hogy hova tegyen a művedet. Tény, hogy jó írás, igazán életszerű, de bennem olyan emlékeket szabadít fel a szüleimről, amikre nem szivesen emlékszem. Igazad van, hogy nem érdemelnek sajnálatot, csak megvetést, viszont ott van a másik tényező, ha azok a szüleid. Hiába tudod, hogy isznak, és nem tehetsz semmit, akkor is megpróbálod a lehetetlent. Hol élelemmel, hogy annyi pénzzel, hogy csak ételre legyen elég. ez az én véleményem. Erre mondják, hogy az éremnek két oldala van. Mégegyszer: nagyszerű írás, gratulálok hozzá. |
- január 06 2011 14:09:56
Van ilyen Tara! Bizony! Azért szomorúan olvastalak,  de szeretettel.
pipacs |
- január 06 2011 19:25:11
Drága Bluesom!
Karácsony a szeretet ünnepe, és ilyenkor az ember körbenéz maga körül, s elgondolkodik, hány féle képpen ünneplik emberek. Ilyenek is vannak. Lehetett volna boldog. Egy más utat választott. De egy időre akkor is tönkretette a családja életét, amíg a másik okosan úgy nem döntött, hogy ez nem az ő útja. De persze ő nem hibás, csak a másik mert elhagyta. Életből vett történet, de rengeteg ilyen van.
Puszi: Tara |
- január 06 2011 19:39:38
Kedves Hasszeda!
Őszintén, szívből sajnálom, ha sebeket szakítottam fel. Az az igazi tragédia, amiről írtál. Természetes, hogy az ember próbál segíteni, amíg a saját élete is rá nem megy. Ismertem ilyet, szintén lány volt. Ahogy elkezdett dolgozni, próbált Ő is ahogy írtad, élelemmel, egyebekkel, de egyre követelőzőbbek lettek, aztán egyszer az apja erőszakkal elvette a fizetését. Akkor látták utoljára. Ezt bele is építettem az "Arcmás" c. könyvembe.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 06 2011 19:44:25
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Bizony szomorú. Az utóbbi években nagy műtéteken estem át, és még mindig vár rám. Talán azóta még jobban értékelem az életet, és még kevésbé tudom megérteni, hogy hogy teheti valaki szándékosan tönkre a sajátját. Borzasztó. Erről is kell írni.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 06 2011 20:45:06
Nagyon tetszett az írásod Kedves Tara! Elgondolkodtam rajta! A Karácsony ünnepe csodálatos esemény! Együtt tölteni a családdal maga a boldogság! Szomorú,ha valaki egyedül kénytelen lenni ezen a napon! Ha maga tehet róla,akkor is sajnálom! Én ilyen vagyok!
Szeretettel olvastalak:Geot |
- január 06 2011 22:05:30
Kedves Geot!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál írásomra. Szomorúnak mindenképpen szomorú, már eleve az is, hogy fontosabb lehet az ital, mint a család. De végül is mindenki maga dönt az életéről.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 06 2011 23:06:04
ilyen az élet, vagy az ital...
borzasztó tud lenni! |
- január 07 2011 15:35:36
Az bizony kedves István. Pedig csak azt kell eldönteni, mi mennyit ér.
Üdv: Tara |
- január 09 2011 11:01:15
A téma jól megválasztott,aprólékosan szépen meg irt történet.Kínálkozik a folytatás.Már az indítás is tragédiát sejtet,és nagyon örülök,hogy ez nem következett be,de gondolataim így is ott maradt a részeg ember sorsának továbbgondolása körül.Nagyon tettszett Gratulálok Lajos |
- január 09 2011 19:04:12
Kedves Lajos!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál írásomra. Tudom, arra gondolsz, hogy Karácsonykor megnövekszik az öngyilkosságok száma az egyedül élők körében. Vagy ittasan kihűl a saját házában, esetleg még az utcán. Sajnos ez előfordulhat. Nem is akartam tovább gondolni. Nekünk ezt nehezebb megérteni.
Üdv: Tara |
- január 10 2011 16:40:19
Nagyon jó írás ismét. Gratulálok.
Szeretettel. Léna |
- január 11 2011 18:06:54
Kedves Léna!
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál. Remélem, nagyon szép, meghitt volt a Karácsonyod. Látod milyen érdekes? Szenteste előtt elolvadt a hó, hideg, de sáros, lucskos Karácsonyunk volt, másnap 10 cm hó esett. De együtt voltunk, s ez mindennél többet ért.
Sikeres, nagyon boldog évet kívánok Neked és Szeretteidnek! Teljesüljön minden jó, amit kívánsz!
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
