|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Minden nap ír, mert neki ez a munkája, neki ez a szakmája. Leül és ír. Nincs ebben semmi különös.
Írni kell.
 M
Maróti László
Nem várhattam tovább. Le kellett ülnöm a gép elé, mert legalább arról kell írnom valamit, hogy már öt hete semmit nem írtam.Ezt az juttatta az eszembe, hogy tegnap hallgattam a rádióban, amikor három író beszélgetett egymással, meg a műsor vezetőjével. A három író egyike férfi volt, aki számomra már az első megszólalásakor ellenszenves volt. Arról beszéltek, hogy a legtöbb író gyakran napokat, vagy hosszabb időt is kihagy, s majd csak akkor folytatja az írást, ha megjön az ihlet, vagy egy váratlan élmény befolyása alá kerül. Hozzászólásával a férfi végleg levizsgázott előttem. Az egész idő alatt szenvtelen hangot használó férfi író ugyanis leszögezte, hogy ő semmiféle ihletre nem vár. Minden nap ír, mert neki ez a munkája, neki ez a szakmája. Leül és ír. Nincs ebben semmi különös.
Nem tudom ki hogy van ezzel, de ha író lennék, nem mernék így nyilatkozni.
Ez juttatta eszembe a vagy húsz éve a tévében kacarászó költőt, aki kijelentette, hogy kenyér nélkül lehet élni három napot, de költészet nélkül egyet sem...
Nos, én hetek óta semmit nem írtam. Persze gyakran gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, de amikor egy-egy régebben
feljegyzett téma miatt bekapcsoltam a számítógépet, újra és újra elgondolkoztam:
Sok írásom, de különösen az utóbbi néhány vers és próza, csupa varjúkárogás arról, hogy tönkretesszük a természetet, aztán hogy mi lesz a gyermekeinkkel mondjuk negyven-ötven év múlva, amikor már sokkal melegebb lesz bolygónkon és elolvad a jég, elvész a Golf-áramlat, kipusztulnak az őserdők s velük egy sor állatfaj...? Vagy ahogyan egy barátom mondta: „Mindnki úúúgy szereti az állatokat, csak a szomszéd macskája dögölne má’ meg!”
Na, jó! Akkor próbáljak meg egyszer végre krimit írni? Áááá! Csak az izgalomkeltés lenne a lényege? Vagy írjak egy olyan krimit, amelyben leleplezzük azokat, akik kivágatják az őserdőket, bőrük, szörméjük miatt lelövik a kipusztulófélben lévő állatokat? Na? Hát megint ott vagyok: varjúkárogás krimibe csomagolva.
Pontosan így jártam a sci-fivel is. Írtam talán húsz utópista művet, mert így tudtam legkönnyebben kifejezni, hogyan látom a mai életet és milyennek szeretném... Dehát ez is színes-ropogós papírba csomagolt varjúkárogás. Tehát ez sem...
Vígjáték! Az ötvenes-hatvanas években még a kabarénak is a nevelés és az ideológiai oktatás volt a dolga. Kifigurázni a seftelőket, a selejtet gyártó munkásokat, nemtörődöm vállalatvezetőket. Ha ezeken nevettünk, a kabaré is betöltötte a társadalommal szembeni kötelességét. Ám csupán azért, hogy mindenki könnyesre röhögje magát, mert Kovácsnak tortát csaptak az arcába, elcsúszott a jégen, vagy csak azért, mert valakinek van képessége ellenállhatatlan hahótára kényszeríteni hallgatóságát, annak semmiféle államilag támogatott jogosultsága nem volt. Akkoriban. Ma már lehet öncélúan röhögni, kurvaanyázni, mutogatni, kigúnyolni. Demokrácia is van. Dehát akkor most megint nem figyelmeztethetem az emberiséget arra, hogy vigyááázzunk, mert rossz vége lesz!
A fenébe is! Hát miért gondolom én, hogy én vagyok a világ élő lelkiismerete? Miért hiszem én, hogy jogom van a vállamon hordozni az emberiség összes fájdalmát?
Mit tegyek? Mit írjak?
Egyik legnagyobb vágyam, hogy azt mondják rám: í r ó . A másik és leghatározottabb vágyam a Nóbel-díj. Jó, jó! Nem fontos az irodalmi, nekem éppúgy joggal kijárna a Béke Nóbel-díj. Én ugyanis kerülöm a bűnt, kerülöm a részegeket, utcai verekedéseket, politikai tüntetéseket. Magam nem mutogatok a többi autósnak, nem bántok, nem ütök meg senkit. A díjjal járó pénzösszeg egy részét pedig jótékonysági célra adnám kölcsön a szomszédomnak. Fizetésig. Mert ő dolgozik.
Nem kellene ezen viccelődnöm.
Akár milyen ellenszemves is nekem az a férfi író, le kellene ülnöm és elkezdeni írni.
„Szia, hogy vagy? Régen láttalak...” Aztán majdcsak lesz valami belőle (egyébként mindhárom fent említett riportalany svéd író volt a Svéd Rádió 1-es csatornáján). Én legalább nem mondhatom, hogy ez a szakmám, nekem az ihlet sem feltétlenül ugyanaz, mint másnak a múzsa. Az pedig tény, hogy írni kell, mert azért csak el kellene mondani, hogy... nost, ezt le kell írni és kész!
Göteborg. 2011.jan.04.
|
|
|
- január 04 2011 17:58:01
Érdekes volt az eszmefuttatásod. Szerintem csak akkor szabad írni, ha közlendőd van, ha valami felgyülemlett benned, de ez csak ránk amatőrökre vonatkozik, mi megtehetjük.
Aki szerződött, úgy mond hivatásos, neki bizony az íróasztal mellett a helye.
Egykor Csukás Istvánnal láttam egy riportot. Gyermek meséi pl Vackor most így hirtelen, ő nyilatkoztam, bizony 3 ft szavanként,- ha jól emlékszem az árra- volt anno amit kapott, ezért születtek vaskosabb könyvek.
Érdeklődéssel olvastalak.
Szeretettel Joli |
- január 04 2011 19:03:00
Kedves Reitinger Jolán, köszönöm szépen, hogy elolvastad. Nem akarom elfelejteni: Csupás nagyszerû, kiváló, kész hegedûs volt. Egy hálóteremben laktunk három évig Békés-Tarhoson a Kodály Z. féle bentlakásos zenekollégiumban. Csakhát ô négy évvel felettem járt...ott is érettségizett.
Nos, veled mindenben egyetértek, de a pasas-írónak ez a száraz megjegyzése olyan volt, mintha egy Beethoven zongoraverseny elõadása közben a zongorista foci meccset nézne egy rejtett TV-képernyôn.
Sokszor üdvözöllek:
PiaNista |
- január 04 2011 22:02:39
Kedves Pia Nista!
Nagyon tetszett, az írásod, tetszett, hogy humoros formába csomagoltad az "önkritikádat". Egyébként valahogy az az író, aki így nyilatkozott nekem sem szimpatikus.
Nem mintha jobbnak tartanám magam nála sőt az ő szemszögéből nézve én pont az vagyok, aki (többnyire) csak akkor ír ha ihletet kap. Ennek ellenére nekem is egyik legnagyobb vágyam, hogy írónak nevezzenek... de ez még a jövő zenéje lesz, legjobb barátaim viszont bátorítanak, hogy folytassam. Addig is megmaradok olyannak, aki ír, ha ihletet kap, fel akarja hívni a figyelmet valamire, vagy annyi feszültség gyülemlett fel benne, hogy ki kell írnia. |
- január 04 2011 22:31:53
Kedves Feiniel, ennél kellemesebb hozzászólást nem is kaphattam volna. Örülök neki, mert én pontosan így gondolkozom: vannak dolgok, amikrôl írni kell.
Nagyon örülök, hogy benéztél hozzám.
PiaNista |
- január 05 2011 08:11:43
Szia Pia Nista! Ez tetszett, én például hetek óta nem írtam, vagy bemesélem, hogy nem tudok, de egyre több minden jön elő...
egész pontosan december 6-án írtam...Végigolvastam a nem tudom mim, ami fölötted van, húzkodnék ki belőle, és szinte semmi nem maradna, minden hibám előugrik, eklektikus, de akkor minden nap írnom kellett a taps kellett, ma már ezzel másképp vagyok...
más lettem...azért megijedek...jó volt, nagyon jó reggel téged olvasni))Köszönöm és hatalmas gratula, én mit tegyek? Javítsam ki az összes művemet?  |
- január 05 2011 08:58:41
Erre az utolsóra már én is sokszor gondoltam, s volt, hogy meg is tettem. Lassan olvass, mintha gyereknek mesélnél. Izlelgesd a szavakat, amikor érzed, hogy megbotlik a nyelved. A legtöbb honlapon komplikált 3-4 alkalommal javított variációt küldeni, de van, ahol magad javíthatsz amennyiszer akarsz.
Sokszor ölellek nekem kedves neveddel, mivel t.k. jzz-zongorista is vagyok (zongorázásból éltem egész életemben).
PiaNista |
- január 05 2011 09:28:33
Kedves László!
Végigolvastam írásodat, és kiemelem belőle ezt a részt:
" Én ugyanis kerülöm a bűnt, kerülöm a részegeket, utcai verekedéseket, politikai tüntetéseket. Magam nem mutogatok a többi autósnak, nem bántok, nem ütök meg senkit."
Szerintem, a Béke Nóbel-díjat töben is megkaphatnánk, mivel fenti feltételeknek sokan megfelelnénk.
Olyan dolgokért kérünk elnézést, amiért nem nekünk kellene, s bár nem nézünk el mindent szó nélkül, (mert írunk róla), de a "kutyaugatás" ugye, nem mindig hallatszik a "Mennyországba"!
S magam is gondolok többször arra, hogy nem írok sűrűn, csak néha-néha, amikor "elkap" az ihlet, s emiatt még képes vagyok éjszaka is azon rágódni, hogy milyen formába fogom önteni a gondolataimat (versbe, vagy prózába).
Nekünk, amatőr íróknak, költőknek bele kell nyugodnunk abba, hogy nem pénzért írunk, sőt, ha meg akarjuk néhány versünket, prózánkat kötetben is jelentetni, akkor fizetnünk kell érte. Ha egy-egy pályázaton is részveszünk, azért megint csak fizetni kell.
Így nem érhet legalább támadás minket azért, hogy "pénzéhesek" vagyunk. S örülhetünk annak, amíg van normális polgári foglalkozásunk, és amellet még jut egy kis időnk a költészetre is. Régi nagy íróink, költőink sokszor nélkülöztek azért, mert nem tudták kiadatni alkotásaikat. Mi ebben is különbözünk.
Ne haragudj az eszmefuttatásomért, de nekem még ezek a gondolatok jutottak eszembe fenti írásoddal (összegzéseddel) kapcsolatban.
Ez úton is kívánok nagyon boldog, békés Újesztendőt Neked és szeretteidnek. Ezen túl kívánom, hogy szülessen sok szép alkotásod (még ha azok a jövőben játszódnak is), mert szívesen olvasom, mint mindig!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 05 2011 09:47:08
Köszönöm! Gyorsan olvasok ezt levetted...Azt hiszem még fordulok hozzád! Tudod , hogy a Blues név kiválasztott engem ? mást akartam beírni, és mindig Blues íródott be...
tökéletesen illik rám...hagytam... az idő ez a két év engem igazolt |
- január 05 2011 09:49:36
[i][b]Zsuzsanna[/b][/i], és a legjobbakat kivánom Neked a 2011-es évere. Köszönöm, hogy elolvastad, de az Istenért, csak nem hiszed, hogy azért, amit a legtöbb ember elkerül és megtesz, én tényleg Nóbel-díjat várok. Ja, meg aztán oda is írtam: "Nem kellene ezen viccelôdnöm." Viszont van, aki a szenvtelen hivatásos író pártját fogja, pedig nekem ez olyan, mint amit R.Jolánnak írtam a zongoramûvészrôl. Lejátssza Beethovent, de közben valami rejtett TV-t néz. Hogyen lesz az ilyen ember zenemûvész? Hogyan lett ez a férfi író, ha neki ez ennyire [b]szakma[/b]?
Üdvözlettel:
PiaNista |
- január 05 2011 11:33:05
Kedves Író!
olvastam írásodat, megértem és sajnálom az irodalom-kedvelőket, a tanárokat, azokat, akikbe humán jellegű érdeklődés és adottság, tehetség szorult. Ez a világ ..tendenciózusan nem kedvez a költészetnek, az olvasásnak, ami papírról történik, - eljött az idő, amikor a gépek elnyelik az emberek lelkét...
Ma olvastam napilapunkban /Kisalföld/ - egy "Neves zenész" - önvallomását , miszerint az irodalmat, de különösen a verseket mindig , a mai napig is a legfeleslegesebb dolognak tartotta, és semmi hasznát nem látta és nem fogja látni soha...
Megvallom, elszomorodtam, noha nem mondott újat, mégis mellbe vágott ez a mondat..mert én is úgy érzem néha: Írni kell!! - Tóth Árpád is tudta, hogy a költészet a lélek fényűzése, abból megélni nem lehetett nálunk soha...és egyre kilátástalanabb. Aki meg csak magának ír, az olyan, mint a bolond tanár, aki üres padoknak magyaráz...de attól tartok ide is eljutunk még, mert átveszi a tanárok szerepét a gép - ami ismereteket ad, de a nevelés, a lélek, az erkölcsi érték - örökre elvész.
Bocsáss meg, ha untattalak... kiírtam magamból szomorú gondolataimat
baráti üdvözlettel: mamuszka |
- január 05 2011 11:44:37
Kedves László!
Nehogy félreértsd, amit írtam! Bár a legtöbb ember megteszi, amit kell és még annál is többet, természetesen nem vár semmilyen Nobel-díjat, azért néhányan csalatkoztak már kellemesen!
Még annyit mondanék, hogy talán többen megérdemelnék, mint amennyien megkaphatják. Én, a zenei múltadat ismerve (írásaidból, önéletrajzodból) Neked azértr szívesen adnék!!!
Azt hiszem, megérdemelnéd, hiszen Te is mondhatnád magadat dalnok-költőnek, akár csak Cohen! Néha odagondollak a zongora mellé, miközben énekelsz, mint ahogy Őt is láttam egy-két felvételen, Karácsony előtt.
Ezt nem viccnek szántam!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 05 2011 13:05:25
[i][b]Mamuszka[/b][/i], egyáltalán nem úntattál, inkább köszönöm soraidat és azt, hogy elolvastad amit írtam. Elkeserítô, hogy éppen egy zenész (neves?) volt képes ilyen szörnyûségeket mondani a költészetrôl-irodalomról. Biztosan nem Bródy János volt, akinek talán már meg is jelent a verseskötete.
Most látom, hogy megszólítottál, mint "Kedves Író!" Na, akkor most már ezt is megkaptam a sorstól...
Szeretettel üdvözöllek!
Maróti László |
- január 05 2011 13:25:59
Kedves [b][i]Zsuzsanna[/i][/b], tény, hogy éppen abban az országban élek, ahol adják vagy nem-adják a Nóbel-díjakat és a Béke Nóbel-díj is közel van, mivel azt Oszlóban adják (sokat játszottam ott), de én tényleg csak vicceltem abban a kis bekezdésben, amelynek egyébként a végébôl ez tényleg világosan kiderül:
[i]A díjjal járó pénzösszeg egy részét pedig jótékonysági célra adnám kölcsön a szomszédomnak. Fizetésig. Mert ő dolgozik. [/i]
Akkor inkább úgy veszem, hogy megkaptam Tôled a [i][b]Torma Zsuzsanna Díjat[/b][/i]. Én már ettôl is boldog vagyok, mint ahogyan Mamuszka Kedves Író-ként szólított meg. Mennyi öröm egy napon!
Sokszor ölellek szeretettel:
Maróti László  |
- január 05 2011 13:27:19
Kedves Laci!
Én sem írtam hetekig, egyrészt lekötöttek a magánéleti problémáim, az ünnepre való készülődés, és nem is voltam jól. Aztán a Karácsonnyal kapcsolatban az ember annyi mindenen elgondolkodik, és megszületett az "Úton hazafelé". Kicsit megkésve, de akkor több dolog akadályozott az írásában. Azonban én is úgy gondolom, hogy írni csak akkor érdemes, ha van mondanivalója, különben elsekélyesedik az írás tartalmilag, minőségileg. Akkor pedig átmegy az egész tömegtermelésbe. Én ezt még pénzért sem engedném meg magamnak, és biztos vagyok benne, hogy Te sem. Ha ilyen időszak elér, ne törd Magad miatta. Pihengess, olvasgass, nézzél Tv-t, s majd hallasz, látsz olyat, amire beindul a fantáziád. S csak akkor írj! Akkor megint értéket teremtesz.
Szeretettel üdv: Tara |
- január 05 2011 14:09:01
Drága Tara Scott (érdekes, most, hogy láttalak is - na jó, csak a linken - egész más érzés írni Neked). Teljes mértékben egyeértek veled. Itt biztosan sokan sokan tudnánk írni manapság "menô" vámpír történeteket, de mi a fenének? Vagy pl. "A menekülés" c. írásomat nemrég és eredetileg "ujjgyakorlatnak" szántam, mégis rákényszerültem, hogy legyen is valami mondanivalója.
Nálam még tart az ünnepek "kicsengése", mivel itt a jan.6. pirosbetûs ünnep, aztán végre leszedjük a fát (leszedem!), s végre nem kell harcolnom a macskánkkal, aki naponta és éjjelente többször focizik lelopkodott díszekkel.
Ölellek!
PiaNista: |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
