|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy gyilkossághoz fűzött megjegyzéseim
Gy.
Szívesen nézek olyan filmeket és olvasok olyan krimiket, amelyekben nem a bűn elkövetésének részletein van a hangsúly - esetleg nem is mutatják meg a vérgőzös jeleneteket - viszont a nyomozás részleteit aprólékosan nyomon lehet követni. Szeretem a bíróságon lefolytatott tárgyalások, az ügyész, a védő és a bíró, meg - ahol van esküdtszék - viselkedését, érvelését, módszereit figyelni, beleélem magam a vádlott , a tanúk és az érintett családtagok helyzetébe.
Középiskolás koromban olyan nagy hatást gyakorolt rám egy ilyen témájú indiai film - Radzs Kapur rendezte, címe A csavargó - hogy védőügyvédnek készültem. Ez romantikus elképzelés volt, amitől az akkori valóságos társadalmi, politikai helyzet elrettentő tényei eltántorítottak. /koncepciós perek/ Bár pályamódosítást kerestem, továbbra is kedvelem a regényes történeteket , a nyomozást, a pereket. Ennek ellenére nem jártam tárgyalásokra, pedig tudom, hogy sok ráérő embernek hobbija, hogy nyílt tárgyalásokra jár rendszeresen és kitűnően szórakozik.
Egyetemista koromban egyetlen alkalommal vettem részt tárgyaláson, mert elég közelről érintett az eset. Nyári szünetekben nem utaztam haza, hogy üdüljek vagy pihenjek, inkább dolgoztam - kellett! - hogy pénzt keressek a következő tanév költségeire. A kollégium igazgatója egy szobát azon diákok rendelkezésére bocsátott , akik ott maradtak a városban, és hozzám hasonlóan különböző helyeken félnapos munkát vállaltak vagy a jogászok gyakorlatukat töltötték.
A diploma megszerzése előtti nyáron tízen laktunk együtt emeletes ágyas szobákban - különféle egyetem karok és főiskolák hallgatói. Két jogászlány is volt így lakótársunk. Többnyire csak későn vetődtünk haza, mert külön programjaink, más baráti körünk volt, de ennek ellenére jól megfértünk egymással és barátok lettünk.
Akkoriban az egyetemi könyvtárban dolgoztam - a raktárban a régi könyveket rendeztük, selejteztük. Élveztem, tanulságos volt és nem nehéz elfoglaltság. Ennek a könyvtári kapcsolatnak a későbbiekben nagy hasznát vettem, mert minden nehezen hozzáférhető anyagot, folyóiratot megszereztek nekem, kikölcsönözhettem, sőt írógépet is kölcsönöztek nekem ingyen, amikor szükségem volt rá.
Egyik délután, amikor hazatértem, a kollégiumi szobánkban nagy pánik és sírás fogadott. Az egyik jogászlány zokogása betöltötte az épület folyosóját is. Vőlegényét siratta, akit azon a hajnalon szíven lőtt a szobatársa részegen egy legálisan magánál tartott pisztollyal, ugyanis ez a fiú munkásőr volt. A tárgyalások több napon át folytatódtak, akkor is, amikor már megkezdődött az új tanév.
Azon a napon, amikor én is elmentem, többen végig hallgattuk a tanúvallomásokat szobatársaimmal. Ekkor került sor a fegyverszakértő meghallgatására, aki elmondta, hogy a fegyver elsütéséhez komoly erőkifejtésre volt szükség, és minden alkalommal - háromszor - külön kellett meghúzni a ravaszt. Ez azt jelentette, hogy nem állja meg a helyét a gyilkos joghallgató vallomása, miszerint véletlenül lőtte le társát.
Utólag az áldozat menyasszonyától értesültem a részletekről: a végzetes lövésekre részeg kivagyiságból került sor. Éjjeli őrség-szolgálatból ment haza a gyilkos és szobatársára fogta a töltött fegyvert. Ő nevetve mondta neki.
- ugyan, ne hülyéskedjél, még elsül véletlenül...
- na és, csak nem vagy betojva?
- ez nem játék! - de csak nem akarsz lelőni?
-miért is ne! - hiszen még senkit sem lőttem le, most kipróbálom...mondta nevetve..
és lőtt, egyszer, kétszer, háromszor, mire a szép boldog, fiatal, reményekre jogosító fiú, szüleinek egyetlen gyermeke, a házasodni készülő szerelmes vőlegény vérbe borulva hanyatlott a földre.
Többé nem voltam kíváncsi sem a folytatásra, sem egyéb ügyek részleteinek tárgyalására. Elment a vonzalom belőlem teljesen, amikor megtudtam, hogy a bűnös ittasságát - akkor még - enyhítő körülménynek tekintették , és mindössze öt év börtönbüntetésre ítélték.
Volt menyasszonya elhagyta az országot, egy hazánkban tanuló afrikai orvoshoz ment feleségül és még látogatóba sem tért vissza többé. |
|
|
- január 06 2011 09:44:25
Te jó ég! 
most nem is mondok erre mást...  lehangolódtam! |
- január 06 2011 17:53:14
Nagyon jó írás,de nagyon szomorú történet! Ki mindenki kaphat lőfegyverhez engedély???!!! Rémisztő belegondolni!
Szeretettel:Geot |
- január 06 2011 18:06:20
Hipervandor, Geot - nem akartam írásommal lehangolást okozni nektek, bár valóban szomorú a történet, és sajnos, igaz...
régen történt, de mély nyomokat hagyott bennem is, mert egy ifjú ember értelmetlen halálát okozta ...de manapság is történik sok hasonló szörnyűség , durva erőszak, rablás.. és sokaknak még tetszik is, ezek az "igazi hírek" - köszönöm látogató olvasástokat
barátsággal üdv. mamuszka |
- január 06 2011 20:08:01
Drága Mamuszka!
A kisebbik lányunk is jogot tanul Pécsen. A törvénykezésünk egy katasztrófa! Vissza kellene állítani a halálbüntetést! Ma írtam be az iwiw üzenőfalra, hogy VÉGRE! - letöltendő börtönbüntetésre ítélték a férfit, aki a 3. emeletről ledobta a nevelt lánya cicáját aki elpusztult. Na ez a törvény is csak dísznek van! Nem is akartam elhinni, hogy végre alkalmazzák is. Ott van az egyetemi ámokfutó. Kap majd pár évet, jó magaviseletért harmadolnak, aztán mintha mi sem történt volna, éli a világát! Ma sem jobbak a törvények.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 07 2011 11:48:11
mamuszkám!
Mindig nagy élvezettel olvasom írásaidat. Ettől sajnos teljesen kiakadtam!
Sajnos ilyen eset sok van, de főleg gyerekbalesetek, ahol az apuka
vagy katona, vagy rendőr és nem kellőképpen rejti el a fegyvert!
A Te történeted viszont tudatos volt! Nem csodálom, hogy a szegény menyasszony a Világból is kiment volna!
Puszillak: Pircsi |
- január 07 2011 13:02:42
Kedves Mamuszka!
Csak kevés időm van olvasni, s most értem ide, hogy ez az eset, amiről írtál, megint csak felháborít engem is. Akár csak a 2009. évi pécsi eset, amikor a volt bankigazgató főnököm unokáját lőtte le hallgatótársa, akinek a tárgyalása valószínüleg még nem ért véget. Nem is tudom beleképzelni magamat szegény szülők helyzetébe, lelkiállapotába, akiket szintzén magam is személyesen ismertem. Ezt egy életen át nem lehet megemészteni. És nap mint nap hallunk olyan gyilkosságokról, hogy kórházakban, pszichiátriai kezelés alatt álló emberek ölik meg egymást és még sorolhatnám tovább, de nem sorolom, hiszen Te is hallod őket nap mint nap.
Bár én hajlamos vagyok embereket megvédeni, de ilyen gyilkosokat nem tudnék, az biztos. Nem csodálom, hogy akkor Neked is elment a kedved ettől a pályától!
Kár, hogy ilyen "apropóból" született ez az írásod.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 07 2011 17:36:38
Drága Tara!
Igaz, ma sem elég szigorúak a törvények, pedig a bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt és főként a fiatalok körében, és meg sem bánják, sőt nem is érzik vétkeik súlyát - ez számomra a legszomorúbb...
köszönöm, hogy véleményt írtál szeretettel mamuszka |
- január 07 2011 17:39:03
Pircsikém!
bizony ma sem jobb a helyzet, sőt mondhatni rosszabb, mert nincs kellő erkölcsi példamutatás és nem tisztelnek senkit, a nemesebb érzelmek mintha megfogyatkoztak volna
köszönöm olvasatodat
szeretettel mamuszka |
- január 07 2011 17:47:24
Kedves Zsuzsanna!
Naponta olvassuk, halljuk a hírekben az ilyen - általad is említett eseteket - és bizony a büntetés enyhe, nem áll arányban az elkövetett bűnnel, vagy elhúzódik...és feledésbe merül. Ma már képtelen lennék védőügyvédként olyan gazembereket védeni, akikről tudom, hogy szörnyű tettet követtek el. Az a film, ami akkor engem mélyen érintett, egy olyan esetről szólt, ahol a csavargó éppen a bíró /aki az apja volt! de egyikük sem tudott róla, mert a bíró a terhes feleségét elzavarta! - miatt vált tolvajjá. A bíró halálra ítélte őt, és akkor a fiatal ügyvédnő megmondta neki, hogy az ő eldobott fiát ítélte halálra...szóval nagyon megrendítő történet volt. Regényben, filmen él, de a valóság durva.
szeretettel írtam le, hogy szándékomat megvilágítsam. Bocsánat, ha ismerted a történetet.
szeretettel üdv. mamuszka |
- január 10 2011 10:48:40
Mamuszka RÁTAPINTOTTÁL A LÉNYEGRE:
"bizony ma sem jobb a helyzet, sőt mondhatni rosszabb, mert nincs kellő erkölcsi példamutatás és nem tisztelnek senkit, a nemesebb érzelmek mintha megfogyatkoztak volna"
Mit jelent egy olyannak a büntetés, akiben nem munkál még az önkontroll sem, nem, hogy magasabbrendű célok, ideálok..
A médiában ki a "pozitív" hős akkinek szurkolni kell?
Általában a gyilkos maga, vagy a megtévedt rendőr - aki el akarja tenni (de a búzua elborítja) vagy el is tgeszi a zsákmányt - mert, úgymond, a rendőrt nem fizetik meg tisztességesen - így hát miért lenne TISZTESSÉGES!
A popsztárok és botrányhős focisták, közönséges ****ok (celebek) a példaképek! |
- január 10 2011 16:28:46
Hmmm. Ez az írásod nagyon ott van. Nálam ez annak a kifejezése, hogy nagyon tetszik, és remekül leírtad a dolgokat. Én is két dologtól irtózom. Az egyik a jogi pálya volt. Kétszer voltam bíróságon, melyből egyik a válóperem volt. s ne kelljen menni többet...
Szeretettel. Léna |
- január 13 2011 19:25:58
István , te legalább annyira sötéten látod a helyzetet, mint én... és sajnos a jövő még sötétebbnek látszik.
Az idős embereket, de a tudást sem tisztelik, értékválság van, erkölcsi tekintetben és aggasztó, milyen utódokat nevelnek a mai fiatal szülők...
köszönöm, hogy megosztottad velem véleményedet
szeretettel Sarolta |
- január 13 2011 19:28:39
Kedves Léna!
nagyon jól látod, és ma már én is örülök, hogy nem lettem jogász, bár most nekik áll a világ /és sok pénzzel!/ - de undorítóan munkálkodnak, nem is értem, hogyan látják magukat a lelki tükörben...
ölellek mamuszka |
- január 14 2011 12:16:51
Mamuszka!
Nekem két emlékezetes hasonló esetem van. Az egyik még az általános sjuliban történt nyolcadikban a másik meg egy psychológus esete. Hagy ne részletezzem mefrt megirtam már és alkalom adtán fel is teszem ide olvasni. Viszont felteszek egy kérdést: Mindég a gyilkos a gyilkos? Jelen esetben igen. De a társadalom felelőssége hol van? Maga a törvénykezés először utána, hogy nem csinálnak évenkénti alkalmassági tesztet a fegyverviselés szempontjából és eleve, hogy nem köteles letölteni a ténylegesen rászabott büntetést mefrt tele vannak a kóterek eleve és ha az illetőröl kiállít valaki egy bizonyitványt hogy "jó magaviseletű" harmadolják és ujra rászabaditják a társadalomra. Nem azt mondom, hogy minden elkövető visszaeső de a gyilkosoknál sajnos nem egyszer fordult elő, hogy másodszorra nagyobb rémtettet vitt véghez mint először. A vadászok szokták azt mondani, hogy az a vad amelyik egyszer megkostolta a véfrt az többször is éhes lesz rá. A jogalkotóknak ezt kellene szemelót tartani. Nem vagyok a halálbüntetés mellett de bizonyos kirívó esetekben szükség lenne rá |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
