|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Javított változat"
Gy.
Írni kell.
Maróti László
Nem várhattam tovább. Le kellett ülnöm a gép elé, mert legalább arról kell írnom valamit, hogy már öt hete semmit nem írtam.Ezt az juttatta az eszembe, hogy tegnap hallgattam a rádióban, amikor három író beszélgetett egymással, meg a műsor vezetőjével. A három író egyike férfi volt, aki számomra már az első megszólalásakor ellenszenves volt. Arról beszéltek, hogy a legtöbb író gyakran napokat, vagy hosszabb időt is kihagy, s majd csak akkor folytatja az írást, ha megjön az ihlet, vagy egy váratlan élmény befolyása alá kerül. Hozzászólásával a férfi végleg levizsgázott előttem. Az egész idő alatt szenvtelen hangot használó férfi író ugyanis leszögezte, hogy ő semmiféle ihletre nem vár. Minden nap ír, mert neki ez a munkája, neki ez a szakmája. Leül és ír. Nincs ebben semmi különös.
Nem tudom ki hogy van ezzel, de ha író lennék, nem mernék így nyilatkozni.
Ez juttatta eszembe a vagy húsz éve a tévében kacarászó költőt, aki kijelentette, hogy kenyér nélkül lehet élni három napot, de költészet nélkül egyet sem...
Nos, én hetek óta semmit nem írtam.
Persze gyakran gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, de amikor egy-egy régebben feljegyzett téma miatt bekapcsoltam a számítógépet, újra és újra elgondolkoztam:
Sok írásom, de különösen az utóbbi néhány vers és próza, csupa varjúkárogás arról, hogy tönkretesszük a természetet, aztán hogy mi lesz a gyermekeinkkel mondjuk negyven-ötven év múlva, amikor már sokkal melegebb lesz bolygónkon és elolvad a jég, elvész a Golf-áramlat, kipusztulnak az őserdők s velük egy sor állatfaj...? Vagy ahogyan egy barátom mondta: „Mindnki úúúgy szereti az állatokat, csak a szomszéd macskája dögölne má’ meg!”
Na, jó! Akkor próbáljak meg egyszer végre krimit írni? Áááá! Csak az izgalomkeltés lenne a lényege? Vagy írjak egy olyan krimit, amelyben leleplezzük azokat, akik kivágatják az őserdőket, bőrük, szörméjük miatt lelövik a kipusztulófélben lévő állatokat? Na? Hát megint ott vagyok: varjúkárogás krimibe csomagolva.
Pontosan így jártam a sci-fivel is. Írtam talán húsz utópista művet, mert így tudtam legkönnyebben kifejezni, hogyan látom a mai életet és milyennek szeretném... Dehát ez is színes-ropogós papírba csomagolt varjúkárogás. Tehát ez sem...
Vígjáték! Az ötvenes-hatvanas években még a kabarénak is a nevelés és az ideológiai oktatás volt a dolga. Kifigurázni a seftelőket, a selejtet gyártó munkásokat, nemtörődöm vállalatvezetőket. Ha ezeken nevettünk, a kabaré is betöltötte a társadalommal szembeni kötelességét. Ám csupán azért, hogy mindenki könnyesre röhögje magát, mert Kovácsnak tortát csaptak az arcába, elcsúszott a jégen, vagy csak azért, mert valakinek van képessége ellenállhatatlan hahótára kényszeríteni hallgatóságát, annak semmiféle államilag támogatott jogosultsága nem volt. Akkoriban. Ma már lehet öncélúan röhögni, kurvaanyázni, mutogatni, kigúnyolni. Demokrácia is van. Dehát akkor most megint nem figyelmeztethetem az emberiséget arra, hogy vigyááázzunk, mert rossz vége lesz!
A fenébe is! Hát miért gondolom én, hogy én vagyok a világ élő lelkiismerete? Miért hiszem én, hogy jogom van a vállamon hordozni az emberiség összes fájdalmát?
Mit tegyek? Mit írjak?
Egyik legnagyobb vágyam, hogy azt mondják rám: í r ó . A másik és leghatározottabb vágyam a Nóbel-díj. Jó, jó! Nem fontos az irodalmi, nekem éppúgy joggal kijárna a Béke Nóbel-díj, mint az emberiség kilencven százalékának. Én ugyanis kerülöm a bűnt, kerülöm a részegeket, utcai verekedéseket, politikai tüntetéseket. Nem mutogatok a többi autósnak, nem bántok, nem ütök meg senkit. A díjjal járó pénzösszeg egy részét pedig jótékonysági célra adnám kölcsön a szomszédomnak. Fizetésig. Mert ő dolgozik.
Persze nem kellene ezen viccelődnöm.
Akár milyen ellenszemves is nekem az a férfi író, le kellene ülnöm és elkezdeni írni. Sántít a hasonlat, pedig mégis azt juttatja ez eszembe, hogy rengeteg zenész ül komoly, hírneves szimfónikus zenekarokban, operák zenekari árkában, de hallás után alig tudnak lejátaszani valamit, kottából viszont még a véletlen odakerült légypiszkot is. Nem úgy lettek zenészek, hogy „jó fülük” volt és lejátszották, amit hallottak? Az író nem azért lett író, mert csodálta a szó szépségét, hangzását, kifejező erejét?
Ìrni kell. „Szia, hogy vagy? Régen láttalak...” Aztán majdcsak lesz valami belőle (egyébként mindhárom fent említett riportalany svéd író volt a Svéd Rádió 1-es csatornáján). Én legalább nem mondhatom, hogy ez a szakmám, nekem az ihlet sem feltétlenül ugyanaz, mint másnak a múzsa. Az pedig tény, hogy írni kell, mert azért csak el kellene mondani, hogy... nost, ezt le kell írni és kész!
Közben visszacseng a fülemben, hogy az elmúlt napokban mi mindenre mondtuk ismerősöknek, hogy „jaj, az ünnepek miatt nem volt időm...”
Tényleg. Vásároltam, sütöttem, főztem... Hát persze! Ezért nem írtam...
Göteborg, 2011.01.04.
|
|
|
- január 07 2011 21:28:42
Szükségesnek láttam átírni, mert volt pár félreértés...
Üdvözlettel:
PiaNista a NóbiLista  |
- január 08 2011 17:19:17
Kedves László!
Ez a változat jobb! Bár én maradok a véleményemnél, hogy Neked adnék zenei Nóbel-díjat! Csak az a baj, hogy én nem adhatok.
Egyébként az ünnepek előtt és után sem írtam csak egy kis verset, a hajnalról, a cinegék mégis közbejöttek és a vége másként végződött, mint szerettem volna.
Igaza van NDI-nek, aki azt mondta "így aztán nem jön össze egy kötetre való". De én ezt nem is bánom.
Sokan azonban elég "termékenyek" voltak az ünnepek előtt, alatt, után, és nagyon sok szép karácsonyi és újévi vers született!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 08 2011 17:50:38
Kedves Zsuzsanna, azt hiszem, így érthetôbb.
Sok öleléssel:
PiaNista |
- január 08 2011 22:44:09
Köszönöm, Zsuzsanna, de talán még...nos, nem javítgatok többet.
Az a Stíííve King, akinek már több 1000-1500 oldalas könyvét olvastam, az term+ékeny, mert soha nem józan és a kokaintól az atombombáig minden van a vérében, de semmit nem szégyenkezik leírni. Így azután sok és egészen fantasztikus történetet hoz össze, mindegy, hogy elhihetô, vagy egészen fantasztikus.
Ölellek...ja, és köszönöm a Nóbel-díjat. Megkérem a bizottságot... innen 496 km-re, Stockholmban, hogy ezt azért vegyék figyelembe, mert ismerek egy volt párttitkárt, akinek jó barátja a...na, jó, ismered a menetet, de majd rendbe teszik ôket az elvtárcsak....meghiheted nekem...aki Csurkával ölelkezve zongoráztam, meg a R.úrral, aki az amerikai elhárító ôsz fônöke volt mellettem mindí 9 mm-essel a kezébe és a Warsói-koncert volt a kedvence. Ma is tudom....
Ölelés!
P.N. |
- január 09 2011 13:08:50
László!
Nem vagyunk egyformák! Van aki kiírja magából búját,vágyát, reményét, /én ilyen vagyok!/ Van a másik véglet, aki befelé forduló
és egész másról ír, zárkózott ! Szép verseket vagy prózát ír történetekről. Szerintem mindenben van valami érdekes!
Üdv: Pircsi |
- január 09 2011 17:58:44
Igen, lehet. Én azóta is gondolkodom, hogyan is van ez...
Kösz, hogy jöttél és olvastál.
Üdvözlettel:
PiaNista |
- január 10 2011 16:20:23
Nagyon jó és találó írás. Az ihletről nekem is volt egy szösszenetem a blogomban. Ki is emelték, volt nap, hogy 400-an is olvasták. Szerintem is kell az ihlet... bár lehet, hogy vannak olyan "írók", akiknek ez már rutinból megy...
Én egy kezdő írogató vagyok, s főleg, mióta nem azt írom le, amiket megéltem, hanem ismerkedem a verseléssel, és használom a fantáziámat, ahhoz bizony kell...
Szeretettel. Léna |
- január 10 2011 16:54:51
Szerintem az az igazi, amikor használod a fantáziádat; szörnyû lehet, amikor az ihlet és rutin keveredik. Mint a zenészek, akik kottából mindent tudnak, hallásból semmit: hogyan lettek zenészek. Hogyan lesz valaki író vagy költô, ha nem imédta elôzôleg a szavak ízét, ható-, kifejezô erejét? Vagy a festô, aki utálja a terpentin illatát [b](!)[/b] és nem tud egy vásznat kikészíteni: hogyan lesz festô...na jó, van akvarell is...
Ölellek!
PiaNista |
- január 10 2011 16:57:19
Az akvarellnek is jó illata van míg meg nem szárad és micsoda öröm akverellt...
...öleléssel:
P.N. |
- január 14 2011 18:57:33
Bocsika rögvest egy javitással kezdeném. Zenei Nobel dij nincsen/Göteborg nincs nagyon messze Stockholtól/ és a béke Nobeldijat nem Svédországban itélik oda ha nem Norvégiában döntenek. Ez csak apróság de csupán azért vésem ide mert mondjuk mások sem szeretik ha nem pontos adatokat irnak le/ne vegyed sértegetésnek nem annak szánom csak egyre akarlak figyelmeztetni. Egy iró ha leir valamit akkor vállania kell annak minden következményét még ha nem is saját neve alatt ir ha ne irői vagy más "nickname" alatt/. A másik dolog az meg még furább. Mi az, hogy irni kell? Kényszerit valaki erre? Ha az ihlet egy belső ösztönzés az más. Valóban akkor le kell ülni és le kell irni mielőtt elmegy az ihlet és elfelejted a témát. Szerintem ha valaki "kényszerből" csinál bármit is az olyan is. Te halottál már olyan festöről aki kényszerből festett volna? Nos az irást sem lehet kényszerből csinálni./egyéni vélemény ne vegyed komolyan/ Azért nem rossz az irásod és szerintem nem kényszerből irtad " Mert irni kell" |
- január 18 2011 23:27:14
Na, ja! Elsô: miután itt élek ([i][b]S[/b][/i]), tudom jól, hogy a béke-díjat Osloban /itélikadják. Mint világ életemben zongorázásból élô, tudom, hogy nincs Zenei Nóbel-díj. Aki errôlírt, ô is tudja.
Kényszer-írásrólmeg pláne nincs szó, kedves [b]A.B.G.[/b] Azokról van szó, akik, mint én, meg valószínüleg itt sokan mások, azért írnak, mert MONDANI AKARNAK VALAMIT és nem azért, mert egy hetilap, vagy hasonló szerzôdésileg kötelezi - mondjuk - heti egy novellára. Az ilyenek nem fölveszik, hanem fölkaparják a témát az utcáról, vagy a szántóföldrôl.
Azért nem értelek igazán, mert látni, hogy egyetértünk, de ez a "kényszer írás" ez meg sem fordul...egy szakbarbár miatt háborodtam föl, akit nem érdekel, hogy átadjon valamit a világnak, hanem arról ír, amiért a csekket kapja...
Mégis ölellek szeretettel, részben azért, mert elolvastad, másrészt pedig azért, mert biztosnak látszik, hogy egy véleményen vagyunk.
Öleléssel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
