|
Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Színes, csendes nyugalom..."
N
Bepakoltak, és elindultak. A fiúk viccelődtek, nevetgéltek. Jó volt a hangulat és Kim úgy érezte, hogy azonnal feltétel nélkül befogadták őt a csapatba. A mikrobusz jobb oldalán ült az ablak mellett, Sueval. Kissé befordult az autó belseje felé, így látott mindenkit. Mark egy sorral mögötte ült a másik oldalon, szintén az ablak mellett. A lány észrevette, hogy egy-egy nevetés után a fiú ránézve hamarabb komolyodott el, mint a többiek. Úgy egy órányi út után megérkeztek. Kim meglepődött, mert egy útszéli, szépnek nem mondható falufélét látott kinézve az ablakon, rikítóan színes reklámtáblákkal. Sue lelkesedése alapján nem erre számított. Azonban amikor kiértek a parti részre, megállt egy pillanatra benne a levegő. Pálmafák, és mangrovék szegélyezték a gyönyörű vízpartot. Key Largo innen nézve, valóban csodaszép hely, nádtetős kis kunyhószerű bungalókkal, melyeket pálmák öveznek. Végig haladtak egy mólón, s motorcsónakokba szállva egy korallzátonyig mentek.
– Megérkeztünk. Remélem, nem fogod megbánni, hogy velünk tartottál! Maradj mellettem! – s azzal lemerültek.
Kim egy hatalmas akváriumban találta magát, csak itt nem voltak üvegfalak. A nap áttűzött a vízen, és fényében felerősödtek a színek. A színpompás korallszirt körül tengeri sügérek, sötétkék, világoskék és narancssárgás csíkos Angyalhalak kormányozták magukat zöld farok úszójuk segítségével. Fejük, és hasuk egy része is zöld volt, és kék uszonyuk csak még érdekesebbé tette őket. Időnként pontyok is feltűntek, és kíváncsian nézték a csapatot. Egy kiemelkedő korallszirt mögül kibukkanva Kim három Barrakudát pillantott meg, két-három méteresek voltak. Lebegtek a vízben mozdulatlanul, áldozatra várva. Ijedten kapaszkodott bele Markba. Ő megfogva a kezét, lassan úszott előre. A Barrakudák megmozdultak, és közelebb úsztak hozzájuk, de nem támadtak. Kim rémülten vissza-vissza nézett, de nem jöttek veszélyesen közelebb hozzájuk, azonban egy ideig követték őket. Egy mélyedésből hirtelen egy fura külsejű hal bukkant elő, és egyenesen a lány elé úszott. Antracitszürke volt a színe, és uszonyai farok uszonyával megegyezően szétnyitott legyezőszerűen szálakból állt. Egy a sugaras úszójú halak rendjébe tartozó Pillangóhal volt. Kis ideig farkasszemet néztek, majd komótosan elúszott. Ők is tovább haladtak. Tarka-barka halak rajzottak körülöttük, s a víz alatti áramlatban színpompás legyezőszerű korallok hajladoztak, mint a fák a szélben, csak lágyabban mozdulattal. Színes halak között, élénkvörös tűz,- és szarukorallok mellett úsztak el. Sziklaszirtek között szlalomoztak, s Mark megfogta a kezét, s maga után húzva egyszer csak lelassított, s elengedve Kimet egy közeli irányba mutatott. Agykorallokat világított meg a napsugár, lenyűgözve a lányt. Ritkán látható még ezen a területen is. Maga a korallképződmény látványa is páratlan élményt nyújtott. Mark a bal oldalán úszott mellette, s közvetlen előttük egy meglehetősen nagyra nőtt fekete hal haladt. A fiú megérintette az ujjával, mire gyorsan irányt váltott. A nap fénye áthatolt a vízen, s egy egész raj csillogott kavargott körülöttük kék-sárga csíkokban pompázva. Áthaladtak egy résen, a túloldalon egy másik kisebb raj várta őket szétrebbenve, de továbbra is körülöttük úszkálva.
„Mint egy megelevenedett színes gyermekrajz” – gondolta a lány, ahogy körülnézett. Hirtelen újra érezte, ahogy Mark megfogja a karját és maga felé húzza. Ránézett, mire a fiú mutatóujját követve tekintetével egy nagy medúzát látott tovahaladni.
|
|
|
- január 11 2011 21:36:14
Drága Tara!
Ezt gyönyörűen megfestetted!
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs |
- január 11 2011 21:47:14
Drága Pipacs!
Ezt akartam Neked megírni, a Párizsról szóló írásodról. Úgy írtad meg, hogy meg voltam győződve, hogy egy közelmúltban történt utazást tártál elénk. Az Arcmás Floridában játszódik, és amikor anyagot gyűjtöttem hozzá, megnéztem a neten minden Miamiról, Key Largoról, a Bahamákról, az Everglades mocsárról szóló képeket, blogokat olvastam, s mire megírtam, szinte effektíve bejártam mindent. Én ezt mindig óriási adományként élem meg. Hatalmas ajándék a sorstól. A hihetetlenül erős vizualitásomat, képzelőerőmet. Nem tudom, ha ott járhatnék, lehetne-e elevenebb az élmény. Mert amikor ott "jártam" éreztem a nap melegét, a port a nyárban, mindent. S írásaidat olvasva tudom, hogy Te is éppen úgy, valóságosan éled meg a képzeleted által bejárt utakat. Ugye így van? Szerencsésnek érzem magam. Biztos Te is.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 11 2011 22:33:39
jövök még! |
- január 12 2011 09:08:26
Kedves Tara!
Élvezetes olvasmány, a víz alatti világról. Én is láttam sok szép képet a tenger mélyén élő növényzetről és állatokról. El tudom képzelni, hogy a valóságban milyen kellemes és egyben borzongató élményt lehet a tengerben úszkálni és személyesen is találkozni a tengeri állatokkal. A medúza csípés, úgy tudom veszélyes, bizonyosan velük nem szeretnék találkozni. De nincs kilátásba nekem sem ilyen kirándulás.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 12 2011 11:43:16
Tara!
Csodálatosak a Tenger alatti fotóid, amiket elénktártál és jó lehet a regény is amiből azt a kis részletet írtad!
Remekül elszórakoztam rajta, szinte láttam mindent!
Gratulálok szeretettel: Pircsi |
- január 12 2011 13:41:29
Kedves Zsuzsanna!
Sajnos nekünk magyaroknak nem sok esélyünk van rá, hogy tömegesen nyaraljunk Floridában. Persze elsősorban anyagi okai vannak, de azon kívül több mint fél napot repülőn ülni.... az én visszereimmel akár életveszélyes is lehetne. Ha így végiggondoljuk, akkor értjük meg milyen végtelenül messze van. De amíg írtam, a képeket nézegetve és a blogokat olvasva, hidd el, hogy ott éltem. Így is fantasztikus élmény volt. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara |
- január 12 2011 13:45:18
Drága Pircsikém!
Ebben a napok óta tartó borús, doboz világban ha csak egy percre is bele tudtátok érezni Magatokat abba a világba, már megérte. Csak egy kis színt akartam lopni a napotokba. Talán sikerült.
Szeretettel ölellek: Tara |
- január 12 2011 15:39:45
Ez csodás volt... én ugyan nem láttam ennyi vízi élőlényt ott, de jártam Florida egyik Nemzeti parkjában, ahol a Szent Jones River is ered. Csodás volt... S bár jártam az Atlanti óceánon is, mégis a George Lake volt az, ami igazán elbűvölt... Köszönöm az élményt. A regényt is szívesen elolvasnám.
Szeretettel. Léna |
- január 12 2011 15:54:02
Köszönöm kedves Léna, hogy itt jártál. Én már kértem a fentieket, hogy ha megérdemlem, a következő életemet szeretném ott kezdeni Miami egyik kórházában. Csak más, mint a neten utazni be...
Szeretettel üdv: Tara |
- január 12 2011 19:43:57
Kedves Tara! Bár én nem tudok úszni,így nem merülhetek víz alá. A tengert mindig csodáltam! Több tenger vizében megmártóztam és láttam / és kóstoltam is / több tengeri élőlényt! Köszönöm,hogy írásod által eljuthattam ilyen helyekre és láthattam olyan csodákat,mint Jacques-Yves Cousteau kapitány kalandozásai nyomán!
Szeretettel:Geot |
- január 12 2011 20:16:05
Kedves Geot!
Én köszönöm, hogy időt szántál rám. Ne keseredj el, én sem tudok úszni, pedig amíg a lányaink kicsik voltak az élő Tiszára jártunk fürdeni Velük. De ahogy írtam egyik hozzászólásomban, következő életemben rögtön ott születek, és megtanulok úszni. Jössz velem Miamiba?
Szeretettel várlak ott: Tara |
- január 12 2011 20:19:26
Kedves Tara! Elfogadom a meghívást! Mehetünk Miamiba!!!! |
- január 12 2011 20:33:47
Ok.
Megspóroljuk az utazást. He-he. |
- január 13 2011 10:30:58
Tara!
Ismertem ezt a történetedet mert már másutt olvastam. Miért nem teszed fel az egész regényt? Igy részletekben sem rossz de sokakat érdekel szerintem a teljes mű |
- január 15 2011 11:12:17
Képzelőerőd és ennek színpompás kivetítése egyszerűen lenyűgöző - sajnos én sok leírást t, láttam is a tengert felülről, de képtelen lennék ilyen hiteles képet festeni róla, míg a te írásod jobb, mint egy búvár élménybeszámolója...
/ csodállak...írjál nagyobb nyilvánosságnak..
szeretettel
mamuszka |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|