|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Családom konfliktusiból egy kis izelítő
 M
Tegyük fel, hogy a testvérek azonos anyától és apától születtek, azonos géneket örököltek, hasonló feltételek közt nevelkedtek...és mégis: annyira más lehet az érzelmi kötődés köztük, mire felnőttek lesznek.. elidegenednek. Elgondolkodtató, mi az oka ennek..
külsőre gyakran olyan mértékben eltérők, mintha nem lenne köztük szoros vér szerinti kapcsolat..máskor meg - mintha korkülönbség nélküli ikrek lennének. Miért van az, hogy a szülők hangsúlyozzák, mindenik gyereküket egyformán szeretik, de ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, be kellene vallanunk, hogy ez nem fedi a valóságot. A gyerekek pedig megérzik ezt , és ők sem kötődnek egyformán szüleikhez, és ennek nincs logikus magyarázata, mert nem feltétlenül azt a szülőt szeretik jobban, aki több áldozatot hoz értük..hanem ellenkezőleg - az érdemtelent, aki elhagyta vagy bántalmazta a családot.
Saját családom példáján sokat elmélkedtem..Anyámtól tudom és gyermekként láttam is, hogy három testvére között a korban őt követő húga milyen sok rejtegetett gyűlöletet táplált az én naiv anyám iránt. Olyan tanácsokat adott neki, ami kárára vált, és bujtogatta ellene anyjukat, akinek természetesen ez a lánya lett a kedvence, mert hízelgett neki. Ő volt a keresztanyám, és - ahogy szokás volt már akkoriban is - ajándékokat kaptam tőle,nevezetes alkalmakkor, de ezeket használt, ócska állapotban vásárolta - mert nekem - aki árva és szegény voltam - ez is megfelelt. Minden alkalmat megragadtak gyerekkoromban férjével együtt - aki hozzá hasonlóan gonosz lelkű volt - hogy bántsanak, megszégyenítsenek. Velem egykorú lányuknak nagy jövőt szántak, orvosi pályára irányították volna, de leérettségizni sem tudott, annyira gyenge volt képességei szerint. Ezért szüleimet minden érvet használva rá akarták beszélni, ne engedjék, hogy egyetemre menjek...mert le fogom őket nézni, ha úr leszek..Amikor ez a tervük nem sikerült , bosszankodtak és a kapcsolatot is egy időre megszakították velünk. Gonoszságukat mutatja, hogy amikor tanulmányaim végeztével tanítani kezdtem, fenyegető levélben szólítottak fel, hogy az életem során tőlük kapott ajándékok árát térítsem vissza - minthogy most már van önálló keresetem, és az ajándékokra méltatlan voltam. Ha nem fizetek - így szólt a levél, felettes hatóságomhoz - az iskola igazgatójához fordulnak...Azt hiszem , ehhez nem kell kommentár.Korábban koholt pletyka alapján az egyetemről is ki akartak rúgatni..
Rosszindulatuk - mert ez anyámnak fájt - ellenem irányult, de ő sem maradt ki az irigységi hadjáratból.
Nagyszüleim házában éltünk és anyám gondozta őket, nagyapám halála után az anyját, aki súlyos rákbetegségtől szenvedett. Nehéz időszak volt, nyáron gyakran zivatarok gyötörték anyámat - aki a bombázások után a mennydörgéstől rettegett. Ilyenkor nem aludt, a fáradtságtól szinte összeesett. Éppen nyári szünet volt, az egyetemről otthon tartózkodtam, amikor sor került egy csúnya verekedésbe forduló vitára. Keresztanyám a lányával eljött látogatóba nagymamához, anyám könyörgött neki, hogy váltsák fel legalább egy-két éjszakára a virrasztás alól, sírt is, mert ezt ők kereken megtagadták, mondván, hogy a gondozást anyámnak bírni kell, hiszen ő örökli majd a /rozoga állapotú/ házat , amiért mellesleg havi törlesztést is fizettünk a gondozás mellett. Ekkor bementem és anyámnak vigasztalásul azt mondtam:
- Ne sírj ezeknek, nem fognak megsajnálni, nincs szívük..még nem vetted észre? Gyere inkább haza.
Kivezettem és akkor keresztanyám utánunk jött és letépte a blúzomat, mert nem engedtem, hogy anyámat megüsse. Hallottam a reccsenést és spontán indulatomban visszakézből pofon ütöttem. Nagyanyám is oda rohant, közénk próbált állni, így ő is kapott az ütésekből, mert akkor már elvadultan ütöttük egymást..Ezután jöttek nekem a bosszantó , fenyegető levelek
A testvérek között halálig tartó harag alakult ki, soha többé nem beszéltek, és az áskálódás ellenünk az ő részükről halálukig tartott. Anyám temetésére sem jöttek el.
Érdekesnek tartom - befejezésként -megjegyezni, hogy keresztanyám halálakor az újságban ilyen szöveggel jelent meg a család búcsúzó szövege: "Visszaadta nemes lelkét teremtőjének!" Hát igen - ilyen egy nemes lélek... |
|
|
- január 14 2011 13:54:22
mamuszkám!
Nagyon jól megírtad ezt a családi kofliktusodat!
Sajos ilyen sok van, kicsit más kivitelben, de két egyforma ember sincs! El voltam keseredve, hogy csak én vagyok ilyen peches az
egy szem testvérével!
Jót olvastam, szomorút, de vigasztalót, mert nálunk egyanez volt a helyzet pepitában! Verekedés nélkül! Duma, meg harag az van!
Puszillak: Pircsi |
- január 14 2011 13:54:28
Kedves Mamuszka!
Miért is nem lepődök meg, hogy vannak ilyen emberek a valóságban? Mert az én familiámban is voltak és vannak is ellentétek. Igazad van abban, hogy aki tud hízelegni, arról általában azt hiszik, hogy a lelkében is ugyanolyan gyengéd tud lenni. Éppen az olyan emberektől kell tartani (lehetnek azok családtagok és munkatársak is), akikről észrevesszük, hogy be akarják magukat hízelegni, mert valameilyen érdek vezérli őket.
Én becsülöm azokat az embereket, akik őszintén meg merik írni az életük során velük megtörtént valós eseményeket, mert azokból lehet tanulni. Tudom, persze, hogy vannak emberek, akiket nem lehet semmilyen jó példával, jó szóval és jó cselekedettel sem rávezetni a helyes útra, és még a saját hibáikból sem tanulnak, mert rendszerint nem ismerik el, hogy valaha is hibát (netán bűnt) követtek el másokkal szemben.
És még az is előfordul, hogy éppen azoknak kell büntudatot érezniük, akik a másik embert soha akarattal nem bántották meg.
Köszönöm, hogy közreadtad családod életéből az "izelítőt", valószínűleg lesz még folytatása.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 14 2011 13:55:46
Bocs: Testvéremmel! |
- január 14 2011 16:14:34
Sajnos, hogy vannak ilyenek... nehéz ezt elfogadni...
Őszinte soraid most bennem is gondolatokat ébresztettek...
Szeretettel. Léna |
- január 14 2011 17:16:20
Pircsikém - köszönöm, hogy időt szakítottál írásom megválaszolására is...annak kevésbé, hogy van hasonló problémád, de nem vagyunk egyedül ezzel - azt hiszem
szeretettel ölel mamuszka |
- január 14 2011 17:23:25
Kedves Zsuzsanna!
örülök, hogy megértőn fogadtad ezt a sokaknak semmit sem jelentő történetet, ami valójában nem is történet, csak afféle szokványos családi ellentét, ami szinte minden családban előfordul alkalmilag, néha végletesen is...éppen ez a baj, hogy természetesnek veszik...és azt mondják: no és, akkor mi van?
Volt már olyan is, hogy elmarasztaltak, amiért kiteregetem a családi szennyest - mert végül kit érdekel, meg minek - pedig némi tanulság ebben is rejtőzik...noha jó megoldást senki sem tud a testvér-ellentétek megszüntetésére, talán még a pszichológusok sem...
köszönöm, hogy írtál szeretettel üdvözöl Mamuszka |
- január 14 2011 17:26:23
Kedves Léna!
Köszönöm, hogy jól fogadtad ezt a kis önéletrajzi részletet - ami másoknak nem túl érdekes, de érdemes eltűnődni - mi okozza az ilyen "testvéri" gonoszságokat...
szeretettel mamuszka |
- január 14 2011 17:56:45
Kedves Mamuszka!
Nagyon szomorú történetet hoztál, milyen kár, hogy embereknek ilyet kell megélnie. pipacs |
- január 14 2011 18:53:06
Kedves pirospipacs - átélni és még emlékezni sem könnyű és érthetetlen, miért jó valakinek, ha másnak rosszat okoz
üdv. mamuszka |
- január 14 2011 22:02:43
Kedves Mamuszka! Futkározott a hátamon a hideg történeted olvasása közben! Micsoda "testvérek" vannak???!!! Bizony az irigység meghatározója lehet a testvéri kapcsolatnak! / is/! Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam! Elég ok az irigységre,ha többet szeretnél az élettől mint a másik ! Borzalmas milyen " emberek" léteznek! -A "kedves" rokonok személyében!
Szeretettel olvastam történetedet!
Geot: |
- január 15 2011 09:30:21
Geot kedves!
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad véleményedet, , mert látom, sok hasonló családi szeretetlenség, ellenségeskedés vezet oda, hogy ennyi sok gyűlölet van az egész társadalomban... A kapzsiság, az irigység megrontotta az embereket..
szeretettel köszöntelek, szép hétvégét neked
mamuszka |
- január 15 2011 12:06:46
Mamuszka!
Elismerésem, hogy igy meigrtad avagy kiirtad magadból ezt a tragédiát és közre is adtad. Nem vigasztaló, hogy ezer családból legalább 997 nél hasonló gondok vanna. A három az azért kivétel mert nem mer konfrontálódni a valósággal. A feleségemnél is hasonló gondok voltak ezelőtt tiz évvel mikor meghalt az édesanyja és a nevelőapa mert nem a valódi volt egyszerüen kisemmizte. Hál az Isten nem állunk olyan rosszul, hogy szükség lett volna bármire is de hogy még a személyes emlékeit sem adta ki? Utána aztán ő is meghalt és ekkor jött a borzalom. Ugyan is a kedves nevelőapa huga megjelent mint örökös. Tudod az ember a barátait megtudja válogatni de a rokonait nem. Azokat csak elfogadni vagy megtagadni tudja. |
- január 15 2011 21:18:24
Nincs is annál bosszantóbb, mint amikor a személyes emlékektől is megfosztják az embert - ezt is tapasztaltam , mert féltestvérem, akinél anyám utolsó éveit töltötte - anyám minden holmiját, még a fotókat is kidobta az én megkérdezésem nélkül..semmim sem maradt tőle..de nem veszekedtem, csak bosszankodtam...
szomorú, hogy sok ember nem ismeri a kegyeletet , csak az irigységet családon belül ...manapság kifejezetten elharapódzott ez
barátsággal köszöntelek mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
