|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Meditációs látomásféléből szösszenet
Gy.
A VÁLTOZÁSOK KORA
(2010-05-26)
Állok a tükör előtt, és bármennyire is akarok még ötvenen innen lenni, hamarosan már odaát leszek. Nemcsak elérem az ötödik ikszet, hanem egy megújult világban, más emberként fogok élni?!
Kezem az ezüstös tükörhöz ér, szinte vonz magához, s arra gondolok, hogy én vagyok Alice, és elképzelem, hogy vár egy másik dimenzió, ahol megismerek egy másik világot és azt a valakit, aki leszek…
Gondolatban egy régi irodában ülök s figyelem, ahogyan idősebb kolléganőim szenvednek a klimax különböző tüneteitől. Akkoriban, közel harmincévesen elképzelni sem tudtam azt, amiket átéltek.
Most aztán én is megtapasztalom.
Fáj a hátam, fáj a vállam,
Sajgón lüktet kezem, lábam!
Fénytelen, sima lett hajam,
Elért a hízásra hajlam.
Egyik percben vacog fogam,
Majd elönt veríték folyam.
Jár az agyam, hogyan lehet?
Senki sem figyelmeztetett!
Az óra reggel nyolcat mutatott, rövid idő múlva pedig már tizenkét óránál kacsingatott rám a huncut óramutató, szinte hergelt, hogy „- na, mi van, te lustaság, már megint nem csináltál semmit, úgy sem tudsz velem lépést tartani!”
Érzem azonban, hogy nem az idő gyorsult fel, hanem bennem és a földön változik valami.
Alig alszom mostanában, mégis több száz álomkép pörög le lelki szemeim előtt. Kevésre emlékszem, egész nap kótyagosan járok kelek, magamra sem ismerek. Az álmok szürke ködfátyolából elhalt ősök, ismerősök üzennek, rég nem látott helyek, és idegen tájak üdvözölnek. Elfeledett emlékek vízesésein csúszik le lelkem kenuja, s én hamarosan több életet hagyok magam mögött.
Erőtlen testemet az ablakhoz vonszoltam, és egy órán át ültem ott a Nap meleg sugarainak ölelésében. Éreztem, ahogyan átjár az energia, s visszaköltözik belém az élet. Ez a csodás fényforrás átmosta most testemet, lelkemet.
Behunyt szemeim vöröslő mozivásznán pörgött a Föld. Láttam, ahogyan ő is változott, emelkedtek a rezgései, neki is fájtak dolgai, felszíne sok helyen megkopott, az emberiség sok mindent tönkretett, miket korábban megalkotott. Kitörtek vulkánjai, megmozdultak földrészei, árvízként zúdultak vizei. Őrült táncba küldte szeleit, melyek hurrikánként tomboltak a világ minden részén. Felborult a világ rendje, tél van a nyárban, nem kívánatos mértékben küldik az égi áldást, jelezve, a víz most az úr a körforgásban.
Lélekben átlépek a tükrön, és érzem, ahogyan a fájdalom abbamarad, az idő vásott fogsora is megáll, s nem őröl tovább, itt nincs is idő. Nyugalom van, átölel a fény, kisimítja gyöngyöző homlokom, a szeretet melege szívemig hatol, ami ismét újult erővel zakatol.
Valaki szól: - Gyere Alice, mutatok valamit. Elindulok a hang után.
- Nem vagyok Alice, miért szólítasz így? – kérdeztem. Lehet, hogy olvasol a gondolataimban?
- Igen, tudom ki vagy, most mégis legyél a kicsi Alice, aki felfedezi ezt a másik világot.
Egyenes úton, zöldellő fák mellett haladtam. Egyenletes, fuvallat nélküli meleg volt, minden felé aranyszínű fénynyalábok tündököltek.
- Hogy kerültem ide, hogyan lehetséges ez? Tudom, hogy otthon ülök az ablak előtt egy régi karosszékben, és most mégis itt vagyok. Valóban kísérleteztem, hogy képzeletben átlépek a tükrön, lehet, hogy ez történt?
- Igen, a tested valóban ott ül, de most sikerült felülemelkedned a testeden. Emlékezz csak arra, amikor a lányod született, és te a klinikai halál állapotába kerültél. Fentről nézted saját magadat, ahogyan az orvosok sürögtek-forogtak körülötted, és mindent elkövettek, hogy visszahozzanak. Most nem haltál meg, mégis egy hasonló állapotban vagy, mert a lelked és a tudatod is itt van, átélsz valamit, ami keveseknek sikerül.
- Tudod, én csak arra akartam választ kapni, hogy ez a változó kor valóban ennyi szenvedéssel jár? Már egy éve különböző fizikai és lelki tüneteket élek meg.
- Kicsi Alice, amiket megélsz, csak részben a változó kor tünetei, hiszen most minden ember átmegy bizonyos átalakuláson, nálad ez egybeesik ezzel az időszakkal, s ezért valóban erősebben érzel meg mindent.
- Tudom, hogy ismét az elengedést tanulom, hiszen a nőiségemmel függ össze ez is. Talán valahol a tudatom mélyén azt gondolom, hogy ha ez a változás végleges lesz nálam, akkor már nem leszek teljes értékű nő?
- Na, ugye, megadod magadnak a választ. Kultúránként eltérően állnak a változás korához a világon. Megvan a képességed, hogy könnyíts a helyzeteden, hiszen beavatott vagy, gyógyítsd hát magad.
- Valóban azt teszem, s azon dolgozom, hogy elengedjem azt a gondolatot, ami szinte ostoroz, hogy még ne, még „igazi” nő akarok maradni. El kell fogadnom, hogy most már eljött az ideje annak, hogy változzon a testem.
- Nagyon jó. Most nem érzel fájdalmat. A tested nyugodtan ül a székben, a sejtjeid pedig teszik a dolgukat. Más ember leszel.
Az út végre kanyarodott és egy nagy templomszerű barna épület elé értem, kevés ablaka és egy bejárati ajtaja volt, melynek két szárnya ki volt tárva.
- Mi ez?
- Ez egy áruház, ahogyan a te világodban nevezik.
- Na, ne! Ettől a legkisebb boltok is másképp néznek ki. Bemenjek?
- Igen. Nem kell venned semmit, s ne is érints meg semmit, csak jól nézzél meg mindent.
- Rendben. – mondtam, és beléptem a kapun.
Belülről valóban hasonlított egy boltra. Véletlenül sem mondok áruházat, mert az ugye arról is híres, hogy óriási a választéka. Csak tudnám, hogy minek kell egy féle dologból annyifélét gyártani. Valamelyik nap nézegettem a partvisokat. Huszonnégyfélét láttam kitéve egy eurótól hat euróig. Megnéztem közelebbről, alig láttam köztük különbséget. Az én kis buta fejemmel nem értem meg, hogy miért van erre szükség, mert megtenné egy-két féle is.
Persze a fogyasztói társadalom! Hagy vásároljon mindegyikből a kedves vevő! Az egyik kell a nappaliba, a másik a konyhába, a harmadik az udvarhoz, a negyedik a verandára. S persze nehogy már egyformát vegyen a kedves vásárló, válogathat kedvére. A gond viszont az, hogy hiába próbálunk ki többfélét, kiderül, hogy egyik sem szedi fel a port.
- Ugye már nem bosszankodsz? – kérdezte a hang.
- Tényleg a fejembe látsz, igaz? Visszaemlékeztem erre a seprűs esetre. Most már mosolygok rajta.
- Jól gondolod, sok olyan dolog, tárgy van a világotokban, amire valóban nincs szükség, és sok mindenből kevesebb is elég. Gyere, menjünk tovább.
- Nagyon érdekes ez az üzlet. Kívülről nem látszott ilyen nagynak. Most viszont azt látom, hogy minden van, igaz kevés mennyiségben és nem nagy választékban, de ez a készlet itt minden igényt kielégít.
- Menj tovább előre, ott látsz egy ajtót, ami mögött egy lépcső vezet majd lefelé. Azon menjél le, és mond el, hogy mit látsz.
Elindultam egy mahagóni színű ajtó felé, még csak az ujjam ért hozzá, s már ki is nyílt. Szürke félhomályban gomolygott lefelé a csigalépcső, a megkövesedett vízcseppek ismeretlen fényforrás világosságát tükrözték vissza, mint megannyi szentjánosbogár. A lépcső aljára érve ismét egy ajtót találtam.
- Ezen is bemenjek?
- Igen.
Lenyomtam az aranyozott kilincset, s az ajtó beengedett egy tágas terembe.
- Hihetetlen, amit látok! A naprendszer, kicsiben, a Föld pedig ki van nagyítva. Ki csinálta ezt?
- Ezt a te világodban makettnak mondják, csak itt ez mégis él. Amit látsz, az a valóság egy másik rendszerből nézve, a Föld azért nagyobb, mert most övé a főszerep. Nézd, ahogyan percről percre változik.
- Igen látom. Sőt, azt érzem, mintha egyre hidegebb lenne.
S hidegebb is lett, mert a Nap elbújt, és én rádöbbentem, hogy a százéves karosszékben ülök.
Alice kirándulása tükör országba lehet, hogy csak álom volt?
|
|
|
- január 21 2011 17:30:48
Vannak emberek akiknek van képességük kikapcsolni. na nem a sima meditálókra gondolok, ha nem akik képesek átmenni egy másik dimenzióba. Nem vicc van ilyen. Einstein fejteggete azt a lehetősgét, hogy létezik egy hozzánk hasonló paralel bolygó. Nem láthatja mindenki csak bizonyos személyek akik képesek meglátni azt a dimenziót ahol ez található. Valahogy én képes vagyok ebben hinni. Miért is ne lehetne? Egyesek ezt mondják az előző életünk mig mások azt hogy a renikarnácioink le.lőhelye. Ki tudja. Annyi minden még fel nem fedezett dolog van a világon amik mind a mai napig csak teoriák. Egy példa viszont ide illik. Annak idején a Verne által leirtakat fantáziának mondtuk. És valóság lett. Még is honnét tudhatta hogy elöbb utóbb lesz ilyen. Csak is ugy, hogy volt képessége ezt a dimenziót látni |
- január 21 2011 17:31:54
Vannak emberek akiknek van képességük kikapcsolni. na nem a sima meditálókra gondolok, ha nem akik képesek átmenni egy másik dimenzióba. Nem vicc van ilyen. Einstein fejteggete azt a lehetősgét, hogy létezik egy hozzánk hasonló paralel bolygó. Nem láthatja mindenki csak bizonyos személyek akik képesek meglátni azt a dimenziót ahol ez található. Valahogy én képes vagyok ebben hinni. Miért is ne lehetne? Egyesek ezt mondják az előző életünk mig mások azt hogy a renikarnácioink le.lőhelye. Ki tudja. Annyi minden még fel nem fedezett dolog van a világon amik mind a mai napig csak teoriák. Egy példa viszont ide illik. Annak idején a Verne által leirtakat fantáziának mondtuk. És valóság lett. Még is honnét tudhatta hogy elöbb utóbb lesz ilyen. Csak is ugy, hogy volt képessége ezt a dimenziót látni |
- január 21 2011 17:33:23
Alize és Csodaország!  Sajnos az élet szürkeségét csak úgy tudjuk átvészelni, ha időnként Csodaországba látogatunk. Akár ébren ábrándozva is megtehetjük. Én szoktam... másképp nem menne. A Nap ereje, és a gondolat határtalansága...
Ebben most megerősített írásod kedves Léna.
Köszönet érte!
Szeretettel: pipacs  |
- január 21 2011 21:16:45
Köszönöm ezt a kellemes, és varázslatos "dimenzió" utazást. Születésünk első pillanatától a változás korban vagyunk. Az első gyermekünk születésekor folytatjuk...nagy állomásokon halad át Életvonatunk. Hegynek föl, völgynek le...néha segitséget kapunk a másik dimenzióból!
Nagyon szép lélekkel irtad.
Szeretettel:Glica |
- január 22 2011 01:17:20
számomra nagyon megindító volt, ahogy a változó korról, a nőiességről írtál...élmény volt az a bizonyos másik dimenzió is.. |
- január 22 2011 16:38:56
Kedves Lena!
Nagyon tetszett ez az írásod is. Jól eljárt az idő, no nem csak Tefölötted, hanem mindegyikőnk fölött.
Egyáltalán nem olyan félelmetes dolog az, ha valaki átlépi az ötvenet! Neked pedig van türelmed, hogy azzal kezelni tudd azokat a változásokat, amelyeken mostanában keresztül mész.
És azt hiszem, egy "vízválasztó" az is számodra, hogy kb. 2 éve élsz Ibiza szigetén. Akinek ilyen beleérző képessége van mindenhez, mint Neked, biztosan nem fog megviselni a változás kora sem túlságosan.
Avi Ben Giora Vernét említi, nekem még eszembe jutott Madách "Az ember tragédiája" c. mű is. Vajon Ő hogyan tudta előre megírni azokat a korokat, amelyeka műben szerepeltek:
Írásodon jól el lehet gondolkodni és meditálni is egy kicsit.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 22 2011 18:48:07
Léna ez az írás nagyon komolyan elgondolkoztat az >egyik< dimenzióból nézve; a >másikból< meg mese. És a két dimenzió sohasem fogja elfogadni a másik valódiságát...
üdv NDI  |
- január 22 2011 21:09:23
Kedves Avi, igazad van, én is hiszem, hogy vannak ilyenek, talán egy kicsit most nekem is sikerült... Köszönöm, hogy olvastál.
----
Kedves Pipacs, örülök, hogy ha volt értelme leírni ezt a látomásfélét. Köszönöm, hogy itt jártál.
------
Kedves Katalin, így van, mindig változunk, s sokszor többször is leszületünk, mert egy földi élet nem elég ahhoz, hogy olyan szintre fejlődjünk, amilyenre kell.. Köszönöm, hogy olvastál.
------
Kedves Emese, köszönöm, hogy olvastad, ebben most tényleg benne van a lelkem, testem mondanivalója...
------
Kedves Zsuzsa, megtisztelsz, hogy olvasod minden írásomat, és hozzá is szólsz. Bevallom, nagyon jól esik. Sok olyan író volt, aki régebben megírt dolgokat, amik most valósulnak meg... Ez történhet dimenzió átlépéssel is, de lehet olyan is, hogy médiumként csatornáznak le információkat.
----
Kedves Imre, vannak emberek, akik hisznek ebben a dimenzióváltásban, s vannak akik nem. Én megtapasztaltam kicsit, hogy létezik, s biztos vagyok benne, hogy ez még jobban elfog mélyülni. Az igaz, hogy egy mese ötletét vettem alapul az íráshoz, ám annak is volt reális alapja. Szerintem.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel. Léna
|
- január 23 2011 16:43:02
Léna, én is hiszek dimenzióváltásban... de egyelőre az élményeimet nem tudom a nyilvánosság számára is elfogadhatóan megírni
üdv Imre |
- január 25 2011 15:51:15
Hú ez nagyon jó, igazi élményt nyújtó írás volt. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Tara |
- január 27 2011 13:28:38
Kedves Imre, meg fogod találni a módját. Már a régebben írt írásaid is közvetítik, én kiolvasom belőlük...
Kedves Mist, Tara, köszönöm, hogy olvastátok.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
