|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fiam !
Had szólítsalak így, bár tudom, hogy ezt a megszólítást ki nem állhatod, de jobb, ha tudod, hogy nekem Te mindig a fiam leszel, az elsõ szülött fiam, ameddig én élek.
A kettõnk közti kommunikációnak ezt a formáját most elõször próbálom alkalmazni, remélem sikerrel, mert mostanában úgy veszem észre, hogy egymással szemben állva, ülve, nem érnek el a szavak a füledig, ami továbbítaná az agyadig, hogy aztán elgondolkodj és feldolgozd a mondandómat.
Azt látom, hogy már nem vagy gyerek, de még nagyon messze vagy attól az állapottól, hogy önálló, döntésképes felnõtt legyél .
Megjegyzem, anyád is néha még nem érzi magát teljesen felnõttnek, fõleg ha nagy döntések elõtt állok. Én most már ott tartok, hogy jobb szeretném, ha valaki más döntene helyettem az úgy sokkal kényelmesebb lenne, sokkal megnyugtatóbb a felelõséget valaki másra hárítani, valaki más, biztonságos háta mögé bújni és várni a döntés következményeit . De ebben a családban én vagyok az anya, akinek a döntéseket kell hoznia az apáddal együtt, ha tetszik, ha nem, akár nekem, akár Neked .
Van pár gondolatom amit szívesen megosztanék Veled.
Szeretlek !
Ez nem fog változni sohasem, akármit teszel, akármerre mész, bármerre sodor az élet mellõlem, néha bármennyire is úgy érzed, hogy ki nem állhatlak (hogy ki nem állhatsz..), hogy jobb szeretnéd, hogy ne szeresselekr30;
Tudom nehéz a kamaszkor, fõleg 15 évesen, de túl kell élni szülõnek, gyereknek egyaránt.
Azt is tudom, hogy nem lesz könnyû se Neked, se nekem, hogy az embernek nagyon kell szeretnie a gyerekét hogy ebbõl jól jöjjünk ki .
Én próbálok alkalmazkodni rhaladni a korralr1;, megtenni mindent, hogy Neked könnyebb legyen, hogy ne válljak cikivé, hogy ne kelljen szégyellned, hogy ne legyek útban, hogy próbálj meg bízni bennem, mert ezen a világon egyedül én vagyok az, aki igazán, feltétel nélkül, mindig-mindig csak jót akar NEKED.
Néha kérlek oszd meg a gondolataidat, a bánatodat, a problémáidat, az örömöd velem, mert bennünket az õszinteség köt össze, anélkül idegenek vagyunk.
Ne fájjon az élet !
Ne csak a rgépr1; kösse le az életed, az idõdet, ne ez legyen az irányadó, ne ezzel kelljen büntetnem, vagy jutalmaznom. Figyelj kicsit ránk is, a családodra!
Ha szorgalommal, kitartással és eltökélt tudatossággal el akarsz érni valamit, azt valószínûleg el is éred. Sõt, esetleg olyat is, amirõl nem is álmodtálr30;
De ne hagyd, hogy elérhetetlen vágyaid boldogtalanná tegyék az életed!
Annak örülj, amid van és ne azt lásd, hogy mid nincs !!
Olyan okos fiú vagy, engedd, hogy ezt mások is lássák, tudják.
Talán ez is elég lesz, talán túl sok is.
Nem várok csodákat, talán csak elsõre annyit, hogy amikor ma megkérdezem, mi volt ma, ne az legyen a csípõbõl jövõ válasz, hogy : Semmi jó, semmi rosszr30;.
Anyád
|
|
|
- február 14 2008 13:17:07
Egyet értünk-mondom én, nem a felnõtt tapasztalatával, a külsõ szemlélõ ájtatosságával, csak, mint családot tisztelõ, embert,gyermeket szeretõ egyszerû halandó.
Kétféle hatás éri a gyereket, a szülõi és a társadalmi.Utóbbi felelõssége megfoghatatlan. Az elõbbit tanulni kell folyton-folyvást és mindig értelmes kompromisszumokat kötni.
Ebben bízzunk és tegyük a dolgunkat. |
- február 14 2008 18:27:54
Drága Madi!..egy újabb arcodat ismerhettem meg,ismerõs arc...magamra is ismerhettem... ...tudod én is sok mindent elrontottam a nagyobbik gyermekemnél,és úgy döntöttem,hogy helyrehozom a kisebbiknél...csak azt nem tudom,hogy amit nála elrontottam kinél fogom helyrehozni...
Útmutatásod-aggódásod szívbõl jön ,érthetõ...de tudod én nem felejtem,hogy mikor én olyankorú gyermek voltam,mint most a Te fiaid...körülbelül ugyanezt a "harcállást" vettem fel...egy a lényeg: mindenkinek a maga útját kell bejárni...korlátokat ugyan kell kijelölni,de az legyen elég tág,maradjon mozgástér...bizalom önmagához!!!hite önmagában!!!..nekünk az az egész életreszóló feladatunk,hogy ismerve-megismerve gyermekeinket biztosítsuk számukra a lehetõséget,lehetõséget arra,hogy megvalósítsák azt,amit önmagukról hisznek és feltételeznek...szívembõl szóltál,amikor már az elsõ sorokban szeretetedrõl biztosítottad,és pedig a szeretet arról a fajtájáról,ami FELTÉTEL NÉLKÜLI!!!ezt nagyon-nagyon okosan tetted-ezt kell,hogy érezzék és tudják.folyamatosan...
Az õszinteségrõl pedig csak annyit :csak akkor mûködik,ha a gyermek ott belül,legbelül érzi,hogy nem okoz neked csalódást...ha örök azt érzi,hogy Te-Ti mást vártok el tõle,mint amilyen õ,mint amilyen a cselekedetei...akkor kiapad a beszédnek forrása és Te magad is tudod,lehet jobban ,mint én,hogy az õszinteség elõbb-utóbb õszinteséget szül...
Tetszik nagyon az egész írás hangvétele,az, hogy keresed az utat valakihez,kompromisszumkész vagy...hidd el,eltalál hozzád õ is...csak légy türelemmel...szeretettel ölellek újra!!!-ircsi |
- február 14 2008 19:50:30
Drága madi69!
nagyon átéreztem a leveled minden szavát érzelmi dilemáját.Vigasz ként és együttérésem tanujaként az én levelemet teszem ide. amit az unokámnak írtam nagyon nehéz a tinikkel . mert nagyon sok kisértésnek vannak kitéve, és nagyon-nagyon felvilágosultak. de sajnos a felelõségérzés biologiai órája még késésben van.annak az idejét ki kell várni. Türelem..türellm és nagyon sok szeretet,amiben úgylátom nállatok sincs hiány.
Íme a levél.
Drága egy szem fiú unokám!
Én a nagymamád, hidd el, igen nagy szeretettel fordulok feléd. Nagyon szomorúan látom, hogy mily daccal fordulsz sorsod ellen. Szeretetem vezet ahhoz, hogy kísérletet tegyek segíteni lelki terheden. Teszem ezt annak reményében, hogy te épp úgy szeretsz engem, mint én téged és a többi hozzánk tartozót is.
Biztos vagyok benne, hogy a te elképzeléseid szerint a legjobb indulattal vezérelve teszed azokat a dolgokat, amit teszel. Hiszed, hogy ez a megoldása annak, hogy elérd a célt, mely nem más min az, hogy jobban figyeljenek rád.
De csak akkor és abban, amiben te szeretnéd! Mert az önállóságod is nagyon fontos. Már régóta nem szívesen fogadod el, ha valamiben is irányítani akarnak.
Végül is, ez rendjén is lenne, ha magad nem kergetnéd ezzel olyan konfliktusokba, amelyek megoldása neked még nagyon bonyolult feladat.
Nem csak neked, de minden veled hasonló korú gyereknek! De! Tegyük fel, te érettebb vagy a többinél! Ha ezt igaznak hiszed olyannyira, hogy minden eszközt bevetsz annak érdekében, hogy a környezeted rábírd arra, hogy belássák azt, hogy helytelen a hozzád való viszonyuk, akkor észre kell az is venned, hogy nem jók az eddig használt módszereid.
Át kellene értékelned azokat a tetteket, irányelveket, melyek eddig, iránymutatóid voltak! Egy kis odafigyeléssel, mérlegeléssel biztos magadtól rájössz, mik azok a dolgok, amelyek nem a célzott személyek kárára, hanem a saját magad további életére vannak rossz kihatással. Azzal, hogy a szüleidet
Bosszantod, a te személyiséged, és a felnõtt életed nem lesz jobb! Azon iparkodj, hogy az átgondolt teteid ezután a saját akaratodból a te elõbbre jutásodat segítsék. Bizonyítsd be mindenképp, hogy te egy értékes ember vagy akkor is, ha
nem tudnak veled annyit és úgy foglalkozni, ahogy te eddig szeretted volna. Tudom nagyon nehéz tinédzsernek lenni! Tele van az élet ilyekor rengeteg új dologgal, ami megoldásra vár. A felnõtté válás biológiai folyamata is lelki hullámvasúttá alakítja érzelmeidet! Hol lenn a mélybe, hol a fellegek között érzed magad! De ez majd elmúlik. De ha belegondolsz, a felnõtteknek is komoly megpróbáltatás az élet. Nagy erõfeszítés a hatalmas igények kielégítéséhez az anyagi feltételeket megteremteni. Õk is szertere, megértésre vágynak, õk is úgy gondolják, több odafigyelést érdemelnének, mert õk megtesznek mindent, sokszor erejükön felül, hogy a lehetõ legjobb körülményt biztosítsák a gyerekük egészséges, testi és szellemi fejlõdésükhöz.
Õk is azt teszik, amit kell, nem azt, amit sokszor szeretnének.
Nekik is tornyosulnak a megoldásra váró gondok. Úgy kéne tenni, hogy mindenki a saját feladatát lelkiismerettel végzi, így eredményes lesz a munkája.
Ezzel sok konfliktus helyzet kimarad a mindennapokból. Nem terheljük egymás idegrendszerét olyannal, amit magunk is el tudunk végezni, több örömöt szerzünk egymásnak, nõ az önbecsülésünk, mert látjuk, milyen jó eredményt tudunk elérni saját erõnkbõl.
Hidd el, sokkal elégedettebb leszel önmagaddal és a környezeteddel is, ha a hibát magadban is felismered és kiküszöbölöd. Mások hibáit toleráld és iparkodj azon, hogy ne engedd mások hibáját a magad kárára, a saját tulajdonságaid rosszirányú befolyására hatni!
Ne törd magad azon, hogy mást meg változtass! Elég neked a saját változásaiddal megbirkózni! Most az a legfontosabb hogy magadra figyelj! Ne kövess el olyan hibákat, ami késõbb nehezíti a továbbjutásod.
Te, légy te! Úgy tégy, hogy örömöd legyen, és öröm legyen másnak is!
Ne tégy szándékosan olyat, ami neked is, másnak is rosszhangulatot okoz!
Ezek a dolgok, amit leírtam, csak jó tanácsok. Gondold végig, ha kell, olvasd el többször, hátha valamiben segítségedre lehet problémáid megoldásában!
Nagyon sok szeretettel és aggodalommal figyelem gondjaid. De kitartás!
Melegszeretettel ölelem és csókolom az én kis felnõtt kacacababájám: MAMA
Amikor pici volt Õ mondta Én vagyok a mama drága kicsi kacaca babája(magyarul: katicabogár.)
nagyonsok szeretettelés együttérzéssel Marica |
- február 15 2008 01:23:45
Feldolgozás alatt vannak a soraid.Megtisztelsz és köszönöm!
ölellek szeretettel:laci  |
- június 11 2008 15:51:28
Kedves madi69 ! Nagyon tüneményesek az önmagadat bemutató írásaid . Felüdítenek. Ezen írásod arra ösztönöz, hogy én is megosszam majd Veletek a két éve szintén már nem gyermekkorú fiamnak általam átadott útravalót. Szeretettel : Perzsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
