|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
egy különös téli sas-kalandról
.jpg) | |
|
|
- február 03 2011 11:34:16
Évtizedekkel ezelőtt - gyermekkoromra emlékezve kemény telek, mínusz 20 fokos hidegek és magas hótömegek jutnak eszembe. Akkoriban az évszakok megfeleltek elvárásainknak. Március 15-én ünnepi öltözetben - kabát nélkül és fehér térdzokniban mentünk a nemzeti ünnepre műsorral emlékezni. nyáron hőségben, érett búzamagot arattak, ősszel bőven édes fürtöket szüreteltek...Szóval - minden évszak igazi volt, most is van valami, de már nem az igazi - mondaná Rajkin az ismert neves orosz parodista, aki minket magyarokat is gyakran szórakoztatott sajátos magyar beszédével, humorával. /Idősebbek még jól emlékezhetnek rá/
Különösen jól emlékszem egy érdekes téli napra, amikor két napon át esett az ónos eső és ennek eredményeként azonnal ráfagyott a földre és a faágakra, amitől azok a napfényben csodásan csillogó üvegfákká változtak. Vastagabb volt a jég, mint a faág. A szél csörgette a jégfa ágakat, csengett, bongott , mintha karácsonyra csengetnének az angyalok.
Annyira síkos volt mindenütt a talaj, hogy csúszásveszély nélkül nem volt tanácsos még az udvarra sem kilépni...
Apám ennek ellenére munkába indult - mert lelkiismerete nem tűrte a hanyagságot - bakancsos lábát vastagon beburkolta zsákdarabokkal és nekivágott gyalogosan a több kilométeres útnak. nem jutott messzire, néhány száz méter megjárása után belátta, hogy fel kell adnia a további gyaloglást még zsákos lábával sem érhet célba.
A kertek alatt rövidebb volt az út a buszmegállóig - noha a buszok sem indultak el állomáshelyükről - ezért apám a gyalogösvényen haladt. Egyszerre csak a bokrok tövében meglátott egy sasmadarat, jégpáncélba zártan gubbasztott a földön. Apám kiszabadította, magához vette kabátjába takarva haza hozta. A tűzhely mellett kiolvadt a jég a madár tollaiból, mire ő - nem tagadva meg ragadozó természetét - azonnal nekitámadt a cicánknak,amint az békésen szunyókált a tűzhely mellett és kivájta a cica szemét...Szörnyű fájdalmában keservesen nyávogott, a sas pedig tovább támadott..
Ezt a hálátlanságot látva apám haragjában kihajította a sasmadarat, pedig az csak életét védte és ösztöneit követte.
sajnos a cica nem nyerte vissza látását, de egy szemmel is élt hosszú macskaéletet, és kárpótlásul a szokásosnál is több kényeztetésben részesült. |
- február 03 2011 14:47:34
Kedves Mamuszka!
Egy nagyon érdekes történetet olvashattam ismét a sasmadárról.
Ha előre tudtátok volna, hogy meg fogja támadni a cicát, akkor a sasmadarat elzárhattátok volna egy kalitkába, amíg ki nem tudtátok volna ereszteni a szabadba. Istenem, ha az ember minden tudna előre, hogy mi fog történni, és hogy megelőzze a bajt! De, sajnos a legtöbb esetben ez nem így van.
Megértem a sasmadarat is, biztosan éhes volt, a fagyban nem talál ennivalót, és felmelegedvén visszatértek a "vadászösztönei" és az életben maradásra való ösztönei.
Sajnálom a cicát, és édesapádat is, hogy a megmentett sasmadarat ki kellett dobnia.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 03 2011 18:42:02
Kedves Zsuzsanna!
kegyetlen az élet, és még a jó szándék is rosszul sül el a pokolba vezető út - mint mondás is tartja - jó szándékkal van kikövezve.
örülök, hogy megtaláltad írásomat, mert velem is gúnyt űz a gép: nem küldte el vagy letörölte ezt az írást és a hozzászólás rovatba tudtam csak újra feltenni - ha már vesződtem vele, hogy megírjam...
üdv. barátsággal mamuszka |
- február 03 2011 18:58:13
Végtelenül sajnálom a cicát, Édesapádnak eszébe sem juthatott, hogy ez megtörténhet, hiszen csak arra koncentrált, hogy a madarat megmentse. Az azonban veszélyben érezte magát, és támadott. Szerencsétlen eset.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel: Tara |
- február 05 2011 21:45:22
Nekem nagyon "bejött" az a végtelenül hangulatos tájleírás, a jégbe dermedt természetről.1954-58-ig úgy emlékszem csibe koromból iszonyatosan nagy telek voltak.Nagy hókupacok az utcán, átellenben sem letehet látni a szemközti házakat.Az Anyukám azt mondta kicsi óvodás voltam azért.Tudod mit hiányolok a szélsőségek közepette azokat a szép átmeneteket az évszakok közt, a tavaszt, és a napsugaras őszt.
A természetnek meg az ösztönöknek nem lehet parancsolni, ez a végzetünk, és az állatok tragédiája! |
- február 06 2011 12:07:54
Etusom drága!
jólesik, hogy olvastad ezt a kis emlékező írást. Nekem nagyon furcsa és nehezen elviselhető ez a szeszélyes időjárás változás. elmosódnak az évszakok és markánsan váltogatják egymást az időjárási frontok... a gyenge szervezetet megviseli /engem nagyon/ - sok öreg hal meg ettől
De a fiataloknak is hiányzik a szép napsütéses tavasz, a derűs, lombhullató , szüretelő ősz...
Talán mi emberek a modern technikánkkal hozzájárulunk ehhez...de a fejlődést - annak nevezzük - nem lehet megállítani
köszöntelek szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
