|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
mamuszka: Pajtások voltunk
Játsszunk társasjátékot, olyant, amit talán elég sokan ismerünk...Mire gondolsz, ha azt mondom: "pajtás"?
Valószínűleg sokféle választ fogunk kapni. Lesz valaki, aki kedvenc kutyájára gondol, mert ez a szó ismert, kedvelt kutyanév is - nekünk is volt egy Pajti nevű ebünk - .Másoknak a játszótárs, a jó cimbora, nekem pedig az úttörőmozgalomból ismert Pajtás megszólítás jut eszembe.
Most az én pajtás életemről szeretnék mesélni. Hatodik osztályos voltam, amikor felsőbb parancsra iskolánkban meg
kellett szervezni az úttörőcsapatot.Mivel jó tanuló és ügyes szervező voltam, - némi tekintélyt élveztem osztálytársaim körében - engem szemeltek ki a tanárok őrsvezetőnek. Kéthetes felkészítő tábort szerveztek a megyénkhez tartozó híres községben, /történelmi nevezetességű hely/ Pannonhalmán, a bencés rendi papoktól - átmenetileg - elvett híres gimnázium és kollégium épületében.
Édesanyám nem akart elengedni egyedül, így barátnőm is velem jöhetett a táborba. A tábor résztvevőit az egész Dunántúlról toborozták ötödiktől nyolcadik osztályos tanulók közül.Két oktató - egy férfi, Tibor pajtás és egy nő, Éva pajtás - készített fel bennünket jövendő feladatainkra. Talán érdekes megemlíteni, hogy a felnőtteket is pajtásnak kellett szólítani. Megtanultuk az őrsi gyűlések megtartásának formáit, tartalmát, az úttörők tizenkét pontját , mely a jogokat, de főleg a kötelességeket foglalta össze /mint a vallásos emberek Tízparancsolata/ - és ezek erkölcsi szempontból hasznos nevelési elveket juttattak volna érvényre. Csak egy példa: az úttörő mindenkinek segít, ha tud...és hasonlók, sajnos már nem emlékszem.
Tanultunk indulókat, szovjet dalokat, játékokat, táncokat . - és ezzel teltek gyorsan a napok.
Érdekes eseménynek számít, hogy ekkor tartotta utolsó nyilvános beszédét nagygyűlésen /ez akkoriban gyakori volt, hosszú és állva végighallgatni fárasztó kötelesség volt/ - Rajk László akkori belügyminiszterünk. Beszédét meghallgatni mi várbeli úttörők is rendezett sorokban - mint a katonák! - énekelve levonultunk a faluba, végig álltunk másfél órát, a beszédből semmit sem értettünk, hiszen fel sem fogtuk az egész úttörőmozgalom politikai jelentőségét. A beszéd után fegyelmezetten visszamentünk, vacsoráztunk, és nagy megtiszteltetésként vendégként fogadhattuk a szónokot, akit hangos "Éljen Rajk pajtás!" - kiáltással üdvözültünk, majd háromszoros HURRÁ egészítette ki ünneplését.
Hogy mi az érdekes ebben? Az, hogy visszatérte után a fővárosba, mint kémet letartóztatták és halálra ítélték, majd kivégezték.Ő lett az egyik nevezetes mártírja a Rákosi diktatúrának. Persze Rákosi Mátyást is pajtásnak neveztük, még levelet is írtunk neki.
A felkészítő tanfolyam után megindult az úttörő-élet iskolánkban - előírás szerint. Zenekar és tánccsoport, sportegyesület alakult, vonultunk a faluban vidám ének és zeneszóval. Járt az iskolába a Pajtás című újság, melyben közölték a híreket, a jó tanulók fényképeit és a versenyek eredményeit. Rólam is készített fotót a vezető tanár pajtás - mint rajparancsnak - de sajnos nem láttam viszont az újságban, pedig egész jól sikerült és örültem volna...Annak már kevésbé örültem, mikor év végén kiderült, hogy az én kedves barátnőm, - aki kérésemre jöhetett el a táborba - vádaskodott a hátam mögött a tanároknál, hogy én őt háttérbe szorítottam. Erről semmit sem tudtam, csak akkor derült fény a barátnőm árulására /hazug vádaskodására!/ , mikor emiatt magatartásból bizonyítványomban a legrosszabb minősítést kaptam. Édesanyám bement az iskolába reklamálni, felkereste az úttörővezető tanárt - aki kezdettől fogva számomra ismeretlen okból mondhatni utált engem - és anyámnak azt mondta: megérdemlem a rossz jegyet, mert ő /személy szerint/ az ilyen /?/ gyerekeket ki nem állhatja.
A barátságnak vége lett, a következő tanévben egy másik iskolába iratkoztam be - és szervező ambícióimat zárójelbe tettem örökre - nem lettem őrsvezető, sőt semmiféle tisztséget nem vállaltam többé az iskolában.
|
|
|
- február 07 2011 21:08:06
Drága Mamuszka!
Nagyon szomorú, hogy épp a barátnőd árult el. Ráadásul abban a korban, amikor egy gyerekben örökre megmarad az a tüske. Mert ha egy idegen árul el, az is fáj. De egy barátnő! Nagyon sajnálom.
Szeretettel ölellek: Tara |
- február 08 2011 09:31:44
Köszönöm Tara!
a téma nem keltett nagy érdeklődést, pedig akik nem élték át, azoknak érdekes lehetne...
csalódásom a barátnőmben fájdalmas emlék...és egy életre belém maródott a barátok hátba döfhetik az embert
szeretettel mamuszka  |
- február 08 2011 09:51:20
Kedves Mamuszka!
Gondolom, ma már nem fájlalod annyira úttörő-karrierered derékba törését. Az egy ilyen, álságos, bejelentősdis idő volt, valós mártírokkal.
"Az úttörő bátor és fegyeLmezett.", hogy a tizenkét pontból egyet idézzek.
Mindegy, milyen volt, akkor voltunk fiatalok, gyerekek, akiket belerángattak a felnőttek "hülye" (bocsánat!) politikai színjátékaiba.
Sok emlékemet elevenítetted fel. Köszönöm.
Szeretettel:
Papon  |
- február 08 2011 11:26:31
Kedves Papon!
szó sincs róla, hogy sajnálnám, sőt, akkor kezdődött csalódássorozatom a felnőttek, a barátok és a politikai játszmák aljas világában - noha akkor még jóhiszemű, ártatlan gyermek voltam.
Azért a mai fiatalság is értelmesebben élhetne, mint ahogy teszi -- vannak unokáim, és ennek révén betekintésem a diszkós, drogos világba...
üdvözöllek, mint - feltehető kor- és sorstársat
mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
