|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gy.
Tavaszi áradás
Egy új évszak közeledtének ezer apró jele van, csak oda kell figyelni, és rögtön észreveszi az ember. Korábban érkezik meg a nap fénye a hegyek hátára, új illata lesz a rétnek és a fenyő erdőnek. Apró hókupacok megbújnak a Tóthegyes zeg-zugában, ám a Mulató-domb felett mezei pacsirták dala száll alá a földre. A hajnali induláskor a vizek hátát jégvirágos üveg zárja, majd a meleg hatására egyre gyorsabban szaladnak a vízbuborékok alatta. Csilingelő hangja lesz az útnak. A tölgyfalevél szélét zúzmara paszpólozza, kristályos csillogással. A ráncosra aszalódott fekete kökényszemek redőibe még ott rejlik a tél. A déli harangszóra felenged az éjszakai fagy, ragacsossá válik a talpam alatt kanyaró erdei út. A csipkebokrok ívelt ágain sűrűn sorakoznak a vízből született üveggyöngyök amelyekben különböző színekre törik a napsugár. A sziklatömböket takaró smaragdzöld mohákon ott pihennek a fehér hópárnácskák és sárga, zöld, piros, kék, pontok villannak vissza szemünk tükrében.
A néma hegyek háta megszólal és az újonnan született vízfolyások zenét komponálnak. Gyönyörűséges muzsikával búcsúzik a tél. Zubogók és vízzuhatagok kiszélesedett hegyi patakok hangját hallom, amint a víz ereje maga előtt görgeti a szürke köveket. Legalább 50 irányból érkezik felém a hang, és halkul el, ha mögöttem hagyom. Lassan teszem lépteimet, a hallásom gyönyörködik a vizek szimfóniájában, a szemem pedig szünet nélkül pásztázza az elevenségre ébredt terepet.
A szél iránya nekem kedvez és a muflonok nem érzékelik, hogy nyomukba szegődtem.Látom amint csipegetnek, fejüket fölszegik, felém néznek, majd ismét kettőt lépnek. Bőven van időm, gyönyörködni.Senki nem siet sehová.Lehet, hogy maguk közé fogadtak a nyájba? Nemlétezik más zaj, mint a közeli patak zúgó morajlása. A gazdák erdejében a vegyes telepítésű tölgyesek és gyertyánosok alatt a galagonya bokrok oltalmat adnak apró ragadozóknak. Ritka alkalom, hogy itt ne lássak vadat. Bal oldalt emelkedik a Bolondkő nevezetű domb, hatalmas sziklákat lehet megmászni és csodálatos a panoráma északi irányba. Szívesen jövök át ezen a területen hiszen mindig meglepetéssel szolgál.
Védett virágokban is gazdag ez a rész tavasszal. Réti iszalag, pázsitos nőszirom, tavaszi hérics, agár kosbor, nagyvirágú méhfű, gumós nadálytő és még sokan mások üdvözölnek találkozásunk alkalmával. Aggódva figyelem a gátlástalan erdő mészárlást, mert ezeknek az értékes növényeknek az életfeltétele szűnik meg. A foltos szalamandra is elköltözik nedvesebb területre és a színes pillangók más táplálék növény után repülnek. Sajnálom azokat az embereket, akik a pénz rabjává váltak, és elveszítették tiszta látásukat az igaz gazdagság felé. Reggeltől estig robotolnak, hogy kiszolgálják az autójukat, az ingatlanukat, a bankszámlájukat. Tudatom velük, hogy semmit nem tarthatnak maguknál haláluk után. Október közepe volt, amikor megműtött a szöszi doktornő és azt a kétségbeejtő állapotot úgy tudtam átvészelni, hogy gondolataimban az erdőt jártam, gyermekeim pedig hozzám a kórházba. Az új tavaszban örömkönnyeim hulltak a „kopasz” hegy oldalában és a fekete kökörcsin születésében gyönyörködni tudtam. Élek!!
Hevesebben dobog a szívem, mert megmásztam ezt a meredek oldalt, egy karnyújtásnyira van a kék ég, amelyben szabadon repülnek a hollók csillogó toll ruháikban, és egerészölyvek köröznek zsákmányt keresve.
Az ember által felállított értékrenddel súlyos bajok vannak. Személyiségromboló elvárások, majd magadra hagy a kórházi ágyon, ha a sápadt arcú halál odaáll melléd és gyöngéden megérinti kezed, majd int: tarts vele! Ebben az egyszeri pillanatban fogsz rádöbbenni a nagy igazságra, hogy életeddel miként bántál. Egy csodálatos bolygóra születtél, amely gazdagon megpakolva a Teremtő adományaival, amiben pénz nélkül részesedhettél volna, de nem éltél a lehetőségeddel.
Azt a "kristálygömböt," amely az én tulajdonom, nem engedem senkinek összetörni. Féltőn szeretettel forgatom, hiszen az én életem lakozik benne. Ha majdan elérkezik az utolsó pillanatom, becsukom magam mögött a kristálygömböt és felszállok a kéklő mindenségbe, ahol a sasok szabadon szállnak. Harmatcseppben visszatérek utódaim örömére, ha ők is úgy akarják.
Glica |
|
|
- február 08 2011 12:56:42
Kedved Glica!
Nagyon szép volt a kirándulásodnak ez a része is. Ilyenkor tavaszodván az ember szíve-lelke megújul, főleg, mikor látja, hogy előbújik a hóolvadás után az avarból a hóvirág.
Én is megjártam a saras utat a telekre, dombra fel, majd egy kis erdei (férjem fát ritkit egy erdőben) utakat, majd visszafelé dagasztottam a sarat a lábammal, a biciklimet meg alig bírtam tolni. Ez volt az első utam késő ősz óta, hogy kisétáltam a kaposmérői dombok egyikén lévő telkünkre.
Ugyanazt leírthatnám, amit Te ennek a történetnek az elején. Mosolyogtam magamban, mikor olvastam, hiszen hasonló képeket láttam én is magam előtt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 09 2011 11:31:18
Glica kedves!
Csodaszép ez a vidék, még olvasva is. 
Köszönöm a kirándulást!
pipacs |
- február 09 2011 13:38:33
Drága Glicám!
Nem láthattad éjjel a kórház ablakában, de benéztek Rád a muflonok, az őzek, ****sok, de bólogatva összesúgtak a nőszirmok, a hériccsel, nadálytővel s a többi kedvenc virágoddal aggódva, s várták, hogy visszatérj a tájba. Hiszen már annyira beletartozol mint minden más ami ott él. Az esti szél a fák között az emlékeidről mesélt az ott lakóknak, külön-külön megszólítva mindet. Ő hozta el a reményt, hogy látnak még ballagni hegyen-völgyön csak ne adják fel!
Szeretettel ölellek: Tara |
- február 09 2011 16:59:35
Tara- a műtétem követő ébredéskor, első dolgom volt ellenőrizni a lában! A nővérkétől azt kérdeztem: " a jövő héten mehetek a hegyre?- akkorát nevetett, hogy nocsak...
DE! volt aki autóval "közelebb vitt" a kedves hegyeimhez. Szépen rendbe jöttem, a munkámat pedig elveszitettem...az egy másik történet! Bőven jut idő az Alkotásra!
Köszönöm, hogy felém sétáltatok.
Szeretettel:Glica |
- február 14 2011 16:32:23
[i][b]Kedves Glica[/b][/i], gratulálok minden szóhoz külön-külön.
Ezen kívül gratulálok az egész íráshoz is a szép befejezéssel együtt.
Sok öleléssel:
PiaNista |
- február 15 2011 06:54:04
Pia Nista-Nahát...Drága személyed, melyik szél hozta ide?
Köszönöm a gratulációt, hogy Olvastad a munkámat.
Szeretettel ölellek:Glica
Ugye máskor is látlak?! |
- február 15 2011 10:21:45
Persze, [b]Glica[/b] kedves, többnyire a közelben vagyok, de keveset olvasok...most meg nem tudtam abbahagyni. Sajnos lassan olvasok, mint a svéd király (több hsonlóság nincs köztünk).
Öleléssel:
PiaNista |
- február 15 2011 10:28:49
Én mindent megbocsátok Néked!
Szeretettel:Glica |
- február 15 2011 11:15:02
...egyébként ez a jéghideg északi szél hozott, amely most a ragyogó nap és kék ég ellenére néptelenné teszi az utcát... Mindegy, úgyis fôzök...
Öleléssel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
