|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Amit sosem tudok megbocsátani magamnak,
pedig már 13 éve történt.
 M
Az ódon ház úgy nyújtózott a gesztenyék takarásában,mint egy símogatásra váró macska,
aki a májusi verőfény elől a fák árnyékába
húzodott.Azonnal beleszerettem.
A gesztenyék virággyertyái szinte izzottak s a ház körül elterülő buja rét ezernyi tarka virág
illatával ölelt át.
Középtájt sötétebben zöldellő,nádas terület feküdt a hajladozó fűzfák alatt.Arrafele vettem hát utam.Gázoltam a térdig érő fútengerben s a
szellő lágy símogatása különös,addig sosem
érzett szabadságvágyat ébresztett bennem.
Mint egy szeleburdi csikó,futkostam egyik virágtól a másikig,ismerkedtem addig nem látott növényekkel.Kergettem egy pompás,
szivárványszínű szitakötőt,amely elvezetett
felfedezőutam céljához:ingoványos talajra értem,a fűcsomók közül víz buggyant elő.
Óvatosan lépkedve,egy száraz ággal méregettem
a vizet,ami bizony a nád között fokozatosan
mélyült,majd a fűzek alatt nagyobb víztükör
csillant a fényben.
Így fedeztem föl kis tavamat,ami bizony nem kevés munkával vette föl igazi alakját.De nyár
végére már gyakran mártózhattunk meg gyógyító vizében.Hiszen a felújítási munkákkal
járó fáradtságot mintha szél fútta volna el,ha lábamat a vízbe lógatva,üldögéltem partján a
fölém hajló fűzek árnyában és arról álmodoztam
milyen szép lesz minden,ha elkészül.
Akkortájt fordult érdeklődésem a gyógynövé-
nyek felé.Így hát nem kis örömmel fedeztem
föl a sokféle gyógyító füvet,fát,virágot.
Valóságos Isten patikája volt a rét,több mint 40
fajt tudtunk azonosítani a párommal.
Ráadásul egy kis forrást is leltem,ami még a
nyári forróságban is gyöngyöző,hűs vizzel
ajándékozott meg bennünket.
(Hivatalos vizsgálat szerint ásványianyag-tartalma vetekedett a kapható vizekével.)
Napsugaras kamillamezőn heverészhettem,a fű
közt cickafark,citromfű és illatos menták
hajoltak felém,a tavacska körül a zsurlók,mint
miniatűr fenyők sorakoztak.Az apróbojtorján,
aranyvessző,varádics és ökörfarkkóró napsárga
virágaikkal alkottak kis szigeteket a zöldben.
(Érdekes,a legtöbb gyógynövény sárga virágú.)
A fekete nadály bókoló,lila virágai kimagaslottak
a rétet sszegélyező vízmosás medréből,aminek
partoldalát akácok,mogyoróbokrok,vadrózsák,
fűzek és hatalmas nyárfák kísérték .
Akkor,ott úgy éreztem,ráleltem arra a helyre,
amit Isten szánt nekem,hogy a gyógynövények ismeretével,ebben az idilli környezetben,majd
segíthetünk az arra rászorulókon.
Lelki szemeim előtt egy "gyógyszálló" képe
lebegett,tele testi-lelki felfrissülést,gyógyulást
kereső vendéggel.
De a Sors másként döntött.Talán nem voltam
elég felkészült,vagy nem volt mellettem igazi
segítőtárs,akivel megvalósíthattam volna az
elképzeléseimet.Vagyis nem volt merszem
kiállni az álmaimért.
Pedig ma is meg vagyok róla győzödve,hogy a
gyógynövények is hozhatnak eredményes
gyógyulást,még ha lassabban is, de kiküszöbölve a kemikáliák káros mellékhatását.
Sajnálatos,hogy mégis sokan csak a gyógyszeres kezelésre esküsznek.Pedig
kombinálni is lehetne a kétféle gyógymódot.
Hiszen a gyógynövények és egyéb alternatív
gyógymódok többezer éves múltra
tekintenek vissza.
Amikor kis tanyám végül"családi okokból"
eladásra került,a szívem egy darabja kiszakadt
és ott maradt kedves rétemen.Igaz,továbbra is
odajárunk gyógynövényt gyüjteni,az nekem
már tőrdöfés.
Új gazdája teljesen elhanyagolta.A kis tó
fuldoklik a nádban,a vihartépett száraz
gallyaktól alig lehet végigmenni a vízmosás
mellett,a rétet agyonnyomja a túlburjánzó gaz.
Tönkrementek a gyümölcsfák és a ház is omladozik.Törött ablakok,beszakadt tető - vérzik a szívem,amiért sorsára hagytam.
Újra és újra elsiratom veszni hagyott álmaimat
és már soha nem tudok megbocsátani magamnak.
2011.február 3-6. |
|
|
- február 11 2011 09:02:44
Zsuzsikám!
Nagyon szépet írtál, elhiszem, hogy fáj veszni látni a rég oly kedves
helyet, ahova hazajárt az ember!
Gratulálok a szép tájleíró prózádhoz: Pircsi |
- február 11 2011 13:55:17
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép volt, amit írtál, és gyönyörű kifejezésekkel.
Nekem igen tetszett, mert sok mindent eszembe juttattál a szülői házról, annak környékéről, a réteken található sok szép virágról, növényről, amelyeknek nagyobb részét név szerint én is ismerem. De sok van olyan, aminek nem ismerem a nevét, csak jó lenne tudni!
Azt a helyet, ahol születtem, már igen régen láttam, utoljára akkor, amikor idősebbik lányom is még egészen fiatal volt és elmentünk vele együtt megnézni a régi házat. Erről írtam már az "Apám hagyatéka" c. prózámban.
Csak hallomásból tudom, hogy valaki megvette azt a helyet, de azóta nem kirándultam arra, hogy láthatnám, most hogy néz ki, mennyire gondozzák. Csak remélni tudom, hogy nincs elhanyagolva. Ezen a szülői házon kívül még laktam két helyen, amelyek már rég az enyészeté, mindkettőt rég lebontották, "csipkerózsika tanyájává" váltak, s évek óta nem jártam arrafelé sem, az a terület egyébként is "ingyen és bérmentve" átkerült az akkori Állami Gazdaság kebelébe, s azóta nem tudom, ki a tulajdonos. Nekem is fáj a szívem, ha visszagondolok azokra a szép helyekre.
Ezért szeretem én most is az erdőt, a mezőt, a rétet, s vele együtt a kerti munkát, és örömömet tudom lelni benne.
Köszönöm, hogy engem is emlékek visszaidézéséfre inspiráltál ezzel a nagyon szép prózáddal!
Azt hiszem többet kellene írnod prózát, novellát is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 11 2011 17:30:18
Hoppá!  Valóban több prózát kellene írnod.
Nekem tetszik! 
Szeretettel: pipacs |
- február 11 2011 19:14:04
Kedves Zsuzsa!
Megértelek. Csak olvasva is, egy kis földi paradicsom. Sajnálom, hogy így alakult, de biztos meg volt az oka mint mindennek. De "Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked."
Biztos Te is kaptál cserébe valamit. Még ha nem is azt, amire vágytál.
Szeretettel: Tara |
- február 12 2011 09:09:35
törött ablakok vagyunk mindnyája, idővel magunkra hagynak...
a gyógyfüvek oszladozó tesünkből fejleszti a mérget! |
- február 12 2011 09:14:01
lemaradtak betűk, a gépemen vibrál íz írás:
-mindnyájan
-fejlesztik |
- február 12 2011 13:32:46
Élvezettel olvastalak,az írásod feszegette a lelkemen azt a nagyon zárt ajtót ami mögé a veszni hagyott álmomat vermeltem el.
A feledhetetlen évszakokat a lakot ahol nagyon boldog voltam..
A te álmod nem volt önző sőt áldozatkész,de nehéz ilyen dolgokhoz a háteret megteremteni, segítő társakra lelni...
Köszönöm a feledhetetlen költői képeid! |
- február 14 2011 08:01:51
Élvezettel olvastam leírásod, bár lehetne nyelvtanilag javítani rajta. Persze ez nem von le semmit az értékéből. Sajnos semmi nem tart örökké, valóban oka van mindennek, csak még nem tudjuk, hogy mi az. Minden jó valamire.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 14 2011 15:59:26
Kedves Pircsi,Zsuzsanna,Pipacs!
Köszönöm biztató szavaitokat.Csak amatőr módon próbálkozom.
Tara kedves,lehet,hogy az írást kaptam cserébe?
Kedves Etusom,köszönet a szép szavakért,örülök,hogy megérintettek soraim.
István kedves,nálam is pesszimistább vagy?
Kedves MARCSY!örülök,hogy olvastad írásom.Kezdő lévén,biztosan sok hibát vétek,szívesen venném a tanácsodat.
Szeretettel zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
