|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
2008-ban jártam utoljára Zsippón, a Magyarok Napja rendezvényen.
 N
Zsippó
Itt jártam valamikor általános iskolába, az első osztálytól egészen a nyolcadikig, ahol 1967-ben végeztem. A Zsippói Általános Iskola épülete volt az a hely, ahova első hosszabb utam vezetett gyalog, s ahol 8 évig szinte minden nap megfordultam.
(A képen a régi általános iskolám udvara, illetve bejárata látható, háttal fiatalabbik lányom, Nikolett, (aki szintén ott volt velem a rendezvényen) és az jelenlegi tulajdonos egyik közeli hozzátartozója látható. Az iskolaépületről a képet idősebbik lányom, Szilvia készítette a rendezvény napján, 2008-ban.)
Zsippó, Bárdudvarnok községhez tartozó lakott hely, Somogy megyében. A település az 1828-as összeíráskor még önálló faluként szerepelt, 2001-ben azonban már csak, mint Bárdudvarnok külterülete volt nyilvántartva, 14 házzal és 19 állandó lakossal. A település a Zselici Tájvédelmi Körzet határán terül el, Bárdudvarnoktól 2,5 km-re, délre.
A történelem során a falu több néven volt ismert : Öreg-Zsipfalva (1828), Kis-Zsipfalva (1828), Új-Zsippó (1828), Alsó-Zsippó (1892,1900), Felső-Zsippó (1892,1900), Öregzsippó, Zsippópuszta, Zsippó.
A Központi Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint Bárdudvarnok a Dél-dunántúli régióhoz tartozik, azon belül Somogy megyében a kadarkúti kistérséghez, Kadarkút székhellyel.
Zsippó ugyanolyan külterülete Bárdudvarnok községnek, mint pld. Bánya, Bárdibükk, Csermányihegy, Kaposdada, Kopaszhegy, Lipótfa, Mihálypuszta, Nagypuszta, Olajhegy, Szendihegy, Szendpuszta, Virág utca, Zsippó.
A 2009. évi közigazgatási állapot szerint a legnépesebb település ezek között Bárdibükk 158 lakóssal (ahol lakások száma 50), és a legnéptelenebb település Kopaszhegy 2 lakóssal, (a lakások száma 2.)
Én az egyik külterületen, Szendihegyen születtem és onnan jártam iskolába. Ez a településrész közepes távolságra van a központi belterület centrumától (4,00 km)
Ugyanennyi távolságra esett Csermányihegy és Szendpuszta is. A központtól legmesszebb eső település Kopaszhegy (10,00 km), a legközelebb eső települések pedig Bárdibükk és a Virág utca. Bár azt nem tudom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal miért említi a Virág utcát „külterületként”, amikor egész közel van a központhoz, Bányát pedig miért említi „egyéb belterületként”, amikor a távolsága a központig 6 km? (Talán amiatt, hogy a legnagyobb népességű Bárdibükk után (158 lakós) Bánya következik, ahol 83 a lakósok száma.)
Régen még Bárdudvarnokon is volt vasútállomás, amíg a vasútvonalat meg nem szűntették. A legközelebbi vasútállomás Bárdudvarnokhoz 5 km-re eső Kaposmérőben van. Kaposmérő és Kaposvár már csak autóbusszal közelíthető meg. Ahogy a többi külterületi települések is.
Az én valamikori „szülőföldemen”, Szendihegyen (2009-es statisztikai adatok szerint) már csak 15-en laktak, és 9 épület a lakott, 6 pedig a már nem lakott épületek száma. Amikor én még általános iskolás voltam, akkor Szendihegyen is sokkal többen laktak, de később sokan elköltöztek a Bárdudvarnoktól 5 km-re lévő Kaposmérőbe, vagy a megyeszékhelyre, Kaposvárra.
Férjemmel való házasságkötésünk után 1 évvel (1974 novemberében) mi is elköltöztünk a Kaposmérőben elkészült családi házunkba. De még egy ideig kijártunk Szendihegybe, az földterületünk egy részének gondozása és bevetése céljából. Nagyapámék már előbb elköltöztek Szendihegyből Kaposmérőbe, de még ők is kijártak művelni a szőlőjüket, és a szőlőművelési munkákba is besegítettünk nekik, amíg el nem adták régi házukat és vele együtt a szőlőt is.
A házat, amelyben utoljára laktunk Szendihegyen, apám is eladta (1974-től Ő lakta egyedül a házat), de később azt is megvásárolta a Bárdibükki Állami Gazdaság, aztán még később már egészen lakatlanná vált, majd lebontották az épületet. Amikor néha-néha kimentünk meglátogatni régi lakhelyünket, láttuk, hogy a terület teljesen el volt hanyagolva, a valamikori házunk helyén gaztenger fogadott bennünket, a gyümölcsfák elöregedtek, a kicsi fák meg közben felnőttek. A terület nehezen volt bejárható, mert a földiszeder tüskés indái és a magasra nőtt csalánbokrok behálózták a fák alatti területet. Ha nyáron, vagy nyár végén látogattunk ki, akkor még találtunk a gyümölcsfákon kevés termést, de mivel régen el lettek hanyagolva, így az idősebb fák tele voltak száraz ágakkal, hiszen nem ifjította meg őket senki.
Nagyon szerettem ott élni, csak a munkába járást megnehezítette a földes kocsiút. Nyáron poros volt, ha nem esett az eső, ha sok esett, akkor cuppogott a lábunk a sárban. Télen pedig, a nagy havazások idején szinte járhatatlanok voltak az utak. Mégis menni kellett, 8 évig iskolába, majd a továbbtanulás és munkakezdés éveiben pedig a vasútállomásra. Gyalogszerrel 3,5-4,0 km volt az út a vasútállomásig és Bárdudvarnok központjáig. Ezt az utat napjában kétszer tettem meg. Reggel dombról le, este hazafelé völgyből felfelé haladva.
Villanyáram nem lett azon a területen bevezetve, és így se TV-készüléket nem lehetett üzemeltetni, sem egyéb elektromos háztartási készüket. Telepes rádiónk volt és petróleumlámpával világítottunk. Vízvezeték sem volt arrafelé, ásott, mély kútból lehetett csak vizet nyerni. A mi kútunk elmondás szerint 42 m mély volt. Szerencsére minden háznál volt ásott kút, és még ha nehezen is lehetett a vizet felhúzni a kerekes kutakból, legalább vízünk volt elég a főzéshez, mosáshoz, tisztálkodáshoz, az állatok itatásához, és száraz időszakokban a növények öntözéséhez.
Azért annak nagyon örülök, hogy bár a külterületek nagy része elnéptelenedett, de egyes helyeken, mint pld. Bánya, Zsippó és Olajhegy külterületek nem néptelenedtek el egészen, sőt a régi házakba más településekről odaköltözött családok azok egy részét nagyon szépen felújították, kibővítették, ahogy a régi, zsippói általános iskola épületét is. Ezen kívül vendégházakat, madár- és élményparkot is kialakítottak gondos gazdák, akiknek egyike így vallott a múlt évben odalátogató újságírónak: „Nem ismer olyan e világi hívságot, amiért odaadná ezt a maga teremtette birodalmat”. Nem csoda, hiszen több évtizednyi munkája fekszik benne. Ez a vendégház 1,5 hektáros park közepén helyezkedik el, ahol madárház, örökzöldek, évelő és egynyári virágok vannak, nagyon szép kilátással a szemben fekvő halastavakra. A vendégháznál egyedi, különleges háziállatok is találhatók. Nem messze innen, a Petörke tavon jó alkalom nyílik a csónakázásra, strandolásra, kirándulási lehetőség pedig a Zselicben, a jelzett túraútvonalakon.
Szintén a Bárdudvarnok melletti, közel 2 hektáros területen található a Mag tanya, amely ideális pihenőhely gyermekes családok részére is.
A Petörke tónál magam is jártam évekkel ezelőtt, de a Zsippói Vendégháznál és a Mag-tanyán még nem voltam. Ha bár biztosan ismerősek lennének ezek a helyek! Hiszen nincs olyan része Bárdudvarnoknak, ahol gyermekkoromban ne fordultam volna meg.
Szép fényképeket találtam a Zsippói Vendégházról és a Mag-tanyáról is. Az előbbi egy önálló, kétszintes ház, három erkéllyel, az utóbbi egy gerendás vendégház, mellette egy különálló teraszos faházzal.
Mi egyelőre a kaposmérői dombot járjuk, hogy dolgozzunk a szőlőnkben, gyümölcsösünkben és a veteményeskertünkben, de ha túl sok szabadidőnk lesz, akkor talán még életünkben ellátogatunk ezekre a szép vendéglátóhelyekre, hogy megcsodálhassuk a jelenlegi gazdák gondos kezeinek munkáját, és gyönyörködjünk a régen látott ottani tájban és környezetben.
Nem véletlenül írtam Bárdudvarnokról, azon belül is Zsippóról és Szendihegyről, „szűkebb szülőhazámról”. A napokban eszembe jutottak azoknak a családoknak a nevei, valamint korombéli és nálam idősebb iskolatársak nevei, akik kisiskolás koromban lakták ezeket a külterületeket. Nem vezettem erről soha nyilvántartást, és így saját „kútfőmből” próbáltam előhalászni a neveket, rövidebb-hosszabb gondolkodás után. Legtöbbjüket sikerült is összegyűjtöttem, de még van, akinek a neve nem jutott eszembe. De tudom, hogy előbb-utóbb „beugrik”, ahogy szokták mondani. De van-e olyan ember, aki 50 év távlatából visszanézve mindenre és mindenkire emlékszik?
Torma Zsuzsanna
2011. február 13.
|
|
|
- február 13 2011 14:04:13
Köszönöm, kedves Nilka a gyors szerkesztést.
Remélem, az elküldött kép az iskolámról megérkezik és azt is be tudod illeszteni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 13 2011 17:22:21
Kedves Zsuzsanna!
A haladást, az emberek könnyebb, modernebb környezet felé igyekvését természetesen meg lehet érteni. Mégis van valami szomorú abban, hogy ezek a kistelepülések elnéptelenednek. Nagyon jól teszed, hogy írsz róluk, legalább ebben a formában emléket állítasz róluk,az ott élt,- és ott élő emberekről. Szeretem az ilyen írásaidat.
Szeretettel olvastam: Tara |
- február 14 2011 07:06:03
Igen, a "szűkebb szülőhaza". elérzékenyül az ember lánya, ha messzire hívta a sorsa. Én szerencsés vagyok, hogy ugyanazon a helyen élek, ahol születtem. Az én városom c. versem erről szól. Nagyon szeretem én is az írásaidat.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 14 2011 11:25:40
Kedves Tara és Marcsy!
Köszönöm szépen kedves hozzászóásaitokat. Örülök, hogy tetszenek egyszerűen foglalmazott írásaim, melyben valóban nem törekszem a különlegességre, de igyekszem hitelesen megírni, amit szeretnék. Annak örülök (mint a végén is írtam), hogy vannak, akik fel tudják vállalni mind anyagilag, mind erkölcsileg, hogy életük munkájának egy részét a régi szép helyek, épületek megóvására, felújítására szánják. De ez csak ott lehetséges legjobban, ahol az infrastruktúra is fejlettebb. Egyébként valóban csak pusztaság, és erdősödés lesz a régi szép települések helyén.
Nem véletlenül emeltem ki "szülőhelyemet" Szendihegyet, az iskolámat (Zsippó), és említettem meg azokat a vendéglátóhelyeket, ahova várják a kirándulni vágyókat, hiszen nagyon sok szép látnivaló van mifelénk is.
Egyébként én sem lakom messze onnan, ahol születtem, hiszen Bárdudvarnok és Kaposmérő között csak jónéhány kilóméter van, és ha fölösleges szabadidőm van, nem tart sokáig ellátogatni Bárdudvarnok, Zsippóra, Bányára és Petörkére sem.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- február 15 2011 13:07:53
Kedves Zsuzsa!
Mindig nagy érdeklődésseé olvasom a személyes visszaemlékezéseket, mert ilyenkor magam is egy kissé visszafiatalodom. Más helyen, más körülmények között, de a nosztalgiánk közös.
Volna egy kérdésem, ha nem adna sok fejtörést: az iskolába járással és más menőkékkel a környéken, hány km mehetett a lábadba?
Szeretettel:
Papon |
- február 15 2011 13:08:36
Bocsánat: érdeklődéssel |
- február 16 2011 08:53:15
Köszönöm, kedves Papon, hozzászólásodat!
Feltett kérdésedre, amely ugyan ad egy kis fejtörést, tudnék válaszolni, bár nem pontosan. Ha Te akarsz számolni, akkor számolj utána.
Először is 6 éves koromtól 14 éves koromig jártam általános iskolába Zsippóra, naponta oda-vissza 6 km, 6 kmX5 nap= 35 km hetente. Vasárnaponként legalább 14 éves koromig szintén megjártam a 4 km-t a templomba, nem tudom,hány vasárnap volt ez idő alatt?
15 éves koromtól (1968-tól) már munkába álltam, és még az év szeptemberében elkezdtem a továbbtanulást. Vonattal jártam. A vasutállomás otthonunktól 3,5 km-re volt, ez hetente 6 nappal (akkor még szombaton is kellett dolgozni), oda-vissza = 7 km.
6X7 km=42 km. Ezt csináltam 1974 novemberéig. Akkor költöztünk el Kaposmérőbe. Ezután is még vonattal jártam Kaposvárra, de itt már a vasutállomás közel volt. Utána , amikor Szilvi lányomat óvodába vittem, akkor már autóbusszal jártam, mert az óvoda a faluközpontban volt és a buszmegálló is ahhoz közel. Szerencsére itt már nem kellett olyan sokat gyalogolni, de a falu egyik szélén lakunk, inkább a vasutállomáshoz közel, Kaposmérőben. A kaposvári vasutállomástól a munkahelyeim különböző távolságokra estek, ennek nem tudnék egyáltalán utánaszámolni, hogy naponta mennyi lehetett, de ez sem volt kevés.
Ha jól belegondolok, 6 éves koromtól kezdve elindultam, és azóta csak mentem-mentem, amíg aztán 2011 január 20-ával megszűnt a munkaviszonyom, és jelenleg a nyugdíazásra várok, több mint 40 év munkaviszonnyal, és több mint 41 év szolgálati idővel.
Szerinted megérdemlem-e, hogy végre csak otthon végezzem a nem kevés munkámat?
A kérdésed nem lepett meg, mert bennem is felmerült, így a munkaviszony megszűnése előtti napokban,hogy vajon hány km-t is gyalogoltam én már életemben?
De nem csak én voltam az egyetlen, akik ilyen sokat gyalogoltak annak idején!
Köszönöm mind hozzászólásodat, mint becses kérdésedet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 16 2011 08:54:05
Sajnos, a beküldött iskolai képet a szerkesztő nem tudta beilleszteni, így a fenti képen nem a zsippói iskola képe látható!
|
- február 16 2011 20:53:41
Urbánus ember vagyok,mindig ebben a metropolisban éltem, és rácsodálkozó tisztelettel olvasom az írásaidat.Ez is gyönyörű szép volt |
- február 17 2011 09:54:41
Köszönöm, kedves Etusom, hogy Te is itt jártál és elolvastad írásomat.
Tehát városi ember vagy, nagyvárosban élsz, és mégis "rácsodálkozó tisztelettel" olvastál.
Arra a környezetre, ahol és amelyben én születtem és éltem, magam is mindig újból és újból rácsodálkozom. Mert az egyszerűségben is meg tudom találni a szépet.
Köszönöm hozzászólásodat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
