|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A történet igaz, mert ez a saját történetem.
Zsuzsó, jó tanuló, szófogadó kislány hírében állt. A történet idején nyolc éves volt, szõke és cérnavékony. Néha viszont elõfordult, hogy belebújt az ördög, és ilyenkor nem használt a szép szó. Mint aki nem is hallja, amit mondanak. Ha azt kérték, hogy most balra menjen, õ egész biztosan valami ürüggyel az ellenkezõ irányba indult el.
A naptár december negyedikét mutatta. Zsuzsó egész nap dacoskodott. Hiába magyarázta az édesanyja, hogy ezt nem illik, és egy gyereknek szót kell fogadnia, egyszerûen nem törõdött vele. Az anyja elunta a hiábavaló beszédet, és azon törte a fejét miként taníthatná móresre a kisasszonyt. Végül eszébe jutott valami. Elmosolyodott, és csak a foga között szûrve a mondatot, annyit mondott: - megállj Zsuzsó! - lesz, ne mulass!
Másnap reggel nagy izgalommal ébredt fel. Este a Mikulásnak kellett jönnie. Már két héttel elõtte megírta a levelet, hogy mi mindent szeretne kérni, milyen játékokat és ruhákat.
Türelmetlenül várta az estét. A cipõjét szép fényesre pucolta, és mind a kettõt gondosan kirakta a szobája ablakába.
Ilyenkor korábban kellett megmosakodnia, hogy tisztán várhassa a Télapót. Odakint már sötét volt. Sárgásan pislogott a halványfényû utcai lámpa, és csak úgy ragyogott tõle az elõzõ nap esett puha hótakaró.
A lakásban mindenütt leoltották a lámpákat, becsukták a konyha ajtaját. Szép csendben vártak. Zsuzsó számára ez volt mindig a legizgalmasabb pillanat, meglesni a Télapót, amint puttonnyal a hátán, óvatosan besurran a szobába, és kirakja az ajándékokat. Egyszer csak lépteket hallott. Nehéz csoszogó lépteket, és ugyanakkor megszólalt a jellegzetes Télapócsengõ, hirdetve, hogy itt jár a ház körül. A torkában dobogott a szíve, amikor árnyék vetõdött az elõszoba ajtajára, és meglátta, amint belép rajta a Télapó. Két tenyerét a szájára tapasztotta, hogy még véletlenül se jöjjön ki rajta egy árva hang sem. Néhány perc múlva, amilyen csendben jött, el is ment.
No mehetsz! - szólt az anyukája és felkapcsolta a villanyokat. Zsuzsó boldogan vágtatott be a szobába. Megállt az ablak elõtt és egy pillanatig bámulta a színes krepp papírba csomagolt dobozokat.
Elkezdte bontogatni. Kezébe vette az elsõt, kinyitotta és döbbenet ült ki az arcára, de semmit sem szólt. Csak akkor fakadt keserves sírásra, amikor mindegyik dobozt felbontotta és alig akarta elhinni, hogy közönséges széndarabok vannak benne. Rázta a zokogás.
- Anyukám!- nekem nem hozott semmit? -kérdezte kétségbe esett tekintettel. Miért nem hozott? Nem kapta meg a levelemet?
- Az ám a levél! Nézd csak! Ott van egy fehér papírlap, nézzük meg, mi van ráírva.
Remegõ kézzel nyitotta szét a papírt, és olvasni kezdte:
Zsuzsóka!
Megkaptam a leveledet, de a krampuszaim azt mondták, hogy nem viselted jól magad.
Tudod, hogy õk mindent látnak. Ha jól viselkedsz, legközelebb, amikor újra eljövök
az ajándék sem marad el.
Télapó
Csak nézte a levelet és folytak a könnyei. Szerencsétlennek érezte magát, hogy talán õ az egyetlen gyerek a világon, aki semmit sem kapott. Az anyukája megsimogatta a fejét és csak annyit mondott halkan: ne sírj kicsi lányom. Zsuzsó, szó nélkül lefeküdt az ágyába, és még sokáig hüppögött. Hiába akart elaludni, sehogy sem sikerült. Lassan felkelt, kiment a szobából, a konyhába, elõvette a táskáját, és egy vonalas lapot kitépett a füzetébõl. Fogta a ceruzát, és írni kezdett.
Kedves Télapó!
Ne haragudj, hogy rosszul viselkedtem. Ígérem, hogy többet nem teszem. Mondd csak meg a krampuszaidnak, hogy mindig jó leszek, és remélem, ha megint eljössz, akkor nekem is hozol ajándékot. Ugye hozol, ha jó leszek?
Zsuzsó
Összehajtotta a papírt, ráírta hogy Télapónak. Visszament a szobájába és az asztalra tette.
Sóhajtott egy nagyot és lefeküdt. Nagyon fáradt volt, és azonnal elaludt.
Reggel, amikor felkelt, elsõ dolga az volt, hogy megnézze a tegnap este írt levelet, hogy elvitte-e a Télapó. A papírlap nem volt már ott. Fájó szívvel odaballagott az ablakhoz, hogy megnézze még egyszer a csúfos ajándékokat. A szeme elkerekedett, és csak nézte-nézte az ablakot. Ugyanolyan dobozok voltak halomba rakva, mint az elõzõ este, csak ezek át voltak kötve szép színes szalagokkal. Félt kibontani õket. Aztán mégis elszánta magát, és amint felvette az elõ dobozt, a tetején egy levelet talált. Kibontotta és ez állt benne.
Zsuzsókám!
Nem haragszom rád, de máskor legyél figyelmesebb. Itt vannak az ajándékok, amiket kértél.
Szeretettel: A Télapó.
Alig akart hinni a szemének. Sikítva rohant be a szülei szobájába, és kiabálta:
- Anyukám! Apukám ! Nem haragszik a Télapó! Én is kaptam ajándékot! Gyertek, nézzétek!
és kivonszolta õket az ablakhoz. Határtalan örömében ugrált, nevetett. Nem volt nála boldogabb gyerek az egész földkerekén.
Majd ránézett, az anyukájára és odatörleszkedett hozzá.
- Anyuci? ugye nem haragszol te sem?
- Hát persze hogy nem kiscsibém. - és egy könnycseppet morzsolt el a kezével.
Hát így esett, életének legszomorúbb és egyben legboldogabb Tépalója.
|
|
|
- február 19 2008 08:37:28
Kedves Zsuzsu!
Nagyon megható a történet.Netán Rólad szól, Te voltál az a Zsuzsó nevü kislány?
Jó volt olvasni írásod!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- február 19 2008 16:28:19
Szia Zsuzsa!
Köszönöm hogy elolvastad. Igen én voltam, nagyon keserves és nehéz lecke volt, de fõleg tanulságos. Én nem is tudom, hogy meg tudnám-e tenni .
Szeretettel: zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
