|
 Vendég: 128
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Prózavers, melyben filozofikus gondolatok csapongnak, válaszra várva...
Gy
EGYETLEN HOSSZÚ MONDAT
Ó, bárgyú dallama a létnek bennem muzsikálsz: fejet hajtanak végzet igéjének a hangfoszlányok... Merre jár a lélek, kire mosolyog az élet, miért hogy itt vagyok és összefüggéseket keresek?... Szépen szállnak a szörny igék, mintha éreznék, mily bizonytalanra futott a harc: mint kisiklott hajó a végtelen vizeken, - bár alaktalanul bolyong az életem, és ki akar rajzolódni valami véges ebből az összevisszaságból... Ó, tudom, hogy határozott céllal születik az ember, s mégis oly tétova, hogy választani merjen, - csak teng és leng s mindig hajlott, mint fatörzs a szélben, - szél viszi, szél hozza az élet-hullámzását; de csak ragadná meg a fonál végét, csak kapaszkodhatna meg az álmokban, - ez a vad ragaszkodás, hol ellök, hol visszaránt a józanságtól... Legyek lendületes bohémnek? Ki értse meg, mi mozgatja életemet, és ki tudhat itt egyáltalán bizonyosat? Még aki ismer se tudja ki vagyok… Mily ostobaság így szédelegni a szavak között, mikor pontosan ismerem az igazságot, mégis miért szeret az ember tévelyegni? Talán mert vonzza a csillagok titok-fénye, és szeret lebegni a mindenség kötélpályáján? Bolondság, merő esztelenség! Hiszen van bizonyosság, és meg lehet ismerni… Én tudom, - csak az ember olyan furcsa állat: nem akar felegyenesedni a darwini álomból, - szeret csüngeni a fán, és dobálni magát, mint majmocska… Azt hiszi szabadabb így, hogy szemet huny az igazság előtt, és vad bolyongásba veti magát, – részeg, szereti a meredek álmokat, a semmi kötelén lebegni-lobogni-dobogni, külön tornyot építeni, - tele vagyunk magunk építette Bábelekkel, és elszakadásokkal… Túlburjánzunk, mint a magasan vágtázó lián a rengetegben; szeretünk úszkálni cizellált hülyeségeinkben, - de mindezekért számon kér minket az Isten...
Tudtuk, éreztük odabenn az igazságot: mindig is ott bugyogott bensőnkben az Út, a Fény, az igazi nagyság, de leragadtunk a sárnál, melyből kivont minket az isteni rendelet… Oly nehéz kiszállni a földi ringből, oly siralmas a testünk tombolása; ahogy felkerekedik a lélek ellen, ahogy megalázza bennünk a szellemi lényt… Állat riadalmával rohan a rendületlen gyász elől, mégsem talál önmegváltást léte szorongatásából; mégis oly kevély és vakon rohanó szamár - elszalad magával, mint a tengerár, - sodródik a végtelen patakok medrében, mint hal, – és már semmit nem hall az isteni szózatból, hogy felkerekedne önmaga ellen - összeszedni önmagát.
bZs |
|
|
- február 16 2011 21:38:54
Ebbe a hosszú mondatban,a belső indulat szőtte gondolatsorokban
iszonyatosan komplikált dolgok vannak megfogalmazva.
Persze rengeteg érv és ellenérv is megfogalmazódik az olvasóban.
Olyan, mint axiómaként említett, Igazság, az Út, a Fény, emberi nagyság, számomra megfoghatatlan misztikus fogalmak, és igencsak relatívak.Nem tudok a témakör autentikus taglalója lenni, és végkép elkívánnám kerülni a sztereotípiák alkalmazását. |
- február 17 2011 10:13:00
Ez az életnek hitt valami, amiben vagyunk messze nem arról szól, amit életnek nevezhetünk.
Egyre mélyebb és vastagabb a sár és nem lesz annyi víz sem, ami lemoshassa.
Szeretettel Joli |
- február 17 2011 11:45:31
Kedves Zsanna!
Kiemelném ezt a bekezdést:
"Oly nehéz kiszállni a földi ringből, oly siralmas a testünk tombolása; ahogy felkerekedik a lélek ellen, ahogy megalázza bennünk a szellemi lényt… Állat riadalmával rohan a rendületlen gyász elől, mégsem talál önmegváltást léte szorongatásából; mégis oly kevély és vakon rohanó szamár - elszalad magával, mint a tengerár, - sodródik a végtelen patakok medrében, mint hal, – és már semmit nem hall az isteni szózatból, hogy felkerekedne önmaga ellen - összeszedni önmagát."
Ezeken a dolgokon kellene változtatnunk, gyökeresen.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 17 2011 18:10:40
Kedves Etusom!
Köszönöm, hogy olvastál... nos az axiómák, lehet, neked úgy hatnak, de én úgy érzem, hogy az ember lelke mélyén érzik, hogy ő egy teremtmény és van felette valaki, aki nagyobb mint ő és irányt tud adni az életünkre.. Még a hitetlen emberek is mondják, hogy valaminek kell lennie... s mikor ezt mondják, egy felsőbb rendű lényre (Istenre) gondolnak... |
- február 17 2011 18:12:58
Jolika, egyetértek veled abban, hogy a földi életünk erősen beleragadt a sárba, sőt... talán már el
is fajult az emberiség, annyira, hogy nincs annyi víz, mellyel lemoshatná magáról
Köszönöm, hogy olvastad Zsuzsa |
- február 17 2011 18:15:39
Kedves Zsuzsanna!
Neked is köszönöm, hogy figyelmet szenteltél okoskodásaimnak...
Igen, az embernek össze kellene szednie magát, ha meg nem tudja, akkor istenhez kellene fordulnia, hogy segítsen... Sokszor az embernek erőt kellene vennie magán, hogy a szükséges változtatásokat véghez vigye az életében
Üdv, Zsanna |
- február 19 2011 10:07:37
Csak egy nőből folyhat ki ily gördülékenyen, a világ és ember egyetlen hosszú, végeláthatatlan mondatban. Leginkább egy hosszú sóhaj, egy megkönnyebbülés, benne kétségek, kérdések sorozata. Élni kell, a mi úgy élünk , ahogy tudunk. Időnként "túlburjánzunk..." mégis így vagyunk emberek.
Szereretettel: pipacs 
Húúúúúúúú de beleestem kedves Zsanna! |
- február 21 2011 15:14:57
Zsanna,kedves!Lelkem mélyén minden szavaddal egyetértek.Valóban össze kéne szedni magunkat s ha a világot nem is,önmagunkat talán meg tudjuk változtatni.
Szeretettel:zsuzsa |
- február 22 2011 16:15:14
Kedves Pipacs és Zsuzsa! Köszönöm, hogy figyelmet szenteltetek gondolataimnak és titeket is gondolkodásra késztetett Üdv, Zsanna |
- február 22 2011 18:54:20
Zsanna kedves - most olvastam elmélkedéseidet az emberi lét értelméről, ingatagságáról, test és lélek véget nem érő küzdelméről...
nagyon magamhoz közel állónak éreztem - különösen az utolsó részt - mert én azt hiszem /lehet, hogy ez a korom miatt van!/ - mindig bűntudatom volt a testem méltatlan ösztönvilágának időszakos felülkerekedései miatt...
józan ésszel értem, elfogadom a test-lélek összetartozását, de a testi vágyakat alantasnak éreztem, noha - természetesen - engedtem neki, mert így vagyunk teremtve - mégis nem érdekel a szex, a mohó evés-ivás, és a test örömeit tisztátalannak érzem..Nem vagyok frigid, és bolond sem, de nem tudom ezt leküzdeni ---furcsa, hogy ezt most leírtam, mert még magamnak sem vallottam be eddig - üdv. mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
