|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Folytatása a családom történetének - a család széthullása
Feri bátyám és Erzsi néném esküvőjére már a háború kitörése után került sor. Mint sokan mások, ők is falura menekültek a bombázások elől. Itt született meg első gyermekük a falusi bábaasszony segítségével. Éppen bombáztak a szülés időpontjában is. Mindenki tele volt rettegéssel, talán a születendő gyermek is - mintha csak előre érezte volna a rá váró iszonyú fájdalmakat.
Születése közben - rosszul is feküdt, úgynevezett farfekvéssel - és miközben világra segítésével küszködtek, megroppant a gernincében a velő...
Külsejére nézve gyönyörű gyermek volt, mint valami földre szállt angyalka...aranyszínű fürtös haja, ibolyakék szene, tejfehér bőre tette ritka szép csecsemővé. Nagy boldogságot jelentett a fiatal szülőknek, hogy fiúcska lett az elsőszülöttjük..
Ferike azonban állandóan sírt, és bár a testsúlya gyarapodott, még a fejét sem tudta megtartani, alá kellett támasztani állandóan...Csak akkor aludt el rövid időre, amikor a sírástól teljesen kimerült.
Az orvos megállapította a szomorú tényt: béna marad, ameddig él, mert a jelenlegi tudomány állása szerint és a szűkös háborús lehetőségek miatt nem lehet még gipszágyba rakni sem.
A fiatal anya nehezen viselte a gondolatot, hogy elveszíti fiát. Észrevehetően ment tönkre testileg, lelkileg - szinte semmit nem aludt, alig evett...
Amikor végleg legyengült, anyjához - nagyanyámhoz fordult segítségért. Megkérte, gondozza a kisfiút legalább egy hétig, hogy kissé kipihenje magát és új erőre kapjon a további - kilátástalan - ápoláshoz. Ferike így oda került a nagymamához - anyja viszont nem maradt vele, mert az állandó sírástól nem pihent volna. Ferike ekkor már kétéves volt és még mindig teljesen magatehetetlen, sem járni, sem beszélni nem tudott, de észlelte a világot és már fekvő állapotban kevesebbet sírt.
Mi ugyanabban a házban, de másik lakásban laktunk, és gyakran segítettem én is Ferikét dajkálni, etetni, sétáltatni. Éjszakánként a falakon át is hallatszott a sírása..Egyszer aztán abba maradt örökre.
A hirtelen támadt csöndben megnyugodtunk, remélve, hogy öcsike elaludt..Reggel azonban kiderült, hogy átaludta magát az angyalok hazájába, és ragyogó kék szemét nem nyitja ki soha többé...
Erzsi néném a tragikus hírre azonnal sietett fiát látni és sorsába lassan megnyugodva tudomásul vette, hogy talán jobb ez így, Ferike nem szenved többé. A sejtelem - hogy fia halálát talán nem a betegség okozta, hanem a halál segítségére sietett a sírást már idegekkel tűrni nem képes nagymama segítette - egész életében lelkében élt, mint az örökké szúró tövis.
A kisfiú halálát mindenki - legalább is látszatra - természetes halálnak tekintette, és még célzást sem tettek az esetleges fojtogató beavatkozásra...de a gyanú a család tagjainak lelkébe beköltözött...
Erzsi nénémnek később még két lánya született, megközelítőleg sem olyan szépek, de egészségesek, és felnevelte őket - ám addigra ő agydaganat következtében teljesen megvakult, lányai nem segítettek , férje szívbajban hamar meghalt - sírba vitte a rá szakadt hatalmas bánat - és az én szerencsétlen néném még vakon élt néhány évet. Teljesen megváltozott lelkileg...haragudott a világra, Istenre és az életre - de nem lett öngyilkos, tüdőgyulladás vitte el szerettei után. Lányai ma is élnek, egymással nem tartják a kapcsolatot, és a rokonságban senkivel sem...A család széthullott teljesen, én sem tudok róluk semmit. |
|
|
- február 24 2011 09:56:04
Mamuszkám!
Nagyon szépen megírtad ezt a szomorú történetet, sajnos nagyon sok ilyen csaláédi tragédia van, szinte minden családban!
Ölellek: Pircsi |
- február 24 2011 12:55:46
Köszönöm Pircsikém, hogy elolvastad - valóban bőven vannak ilyen történetek, csak semmi újdonság, semmi izgalom, az ilyesmi nem érdekli az embereket...
akkor is leírom, mert ezzel megörökítem családom számára.
szeretettel mamuszka |
- február 24 2011 18:57:41
Drága Mamuszka!
Nem tudhatjuk, mi miért történik. De vannak olyan családok, akiket különösen ver a balsors. Biztos valami oka van, csak mi nem tudhatjuk mi. Sajnálatos, szomorú történet.
Szeretettel: Tara |
- február 26 2011 12:45:30
Kedves Mamuszka!
Nagyon szomorú ez a történet, talán az előbbinek a folytatása!
Erzsi nénéd valószínűleg nem tehetett arról, hogy Feri bátyád gonosz volt, és bár azt írtad: "Isten nem ver bottal" - s ez így igaz is, mégsem kívánhatta senki azt, hogy elsőszülött gyermekük így járjon és rövid életet éljen.
Sajnos, az én nagynénémnek (édesanyám húga) is született egy egészséges leány után egy másik, aki születéskor elkékült és csak segítséggel tudták megmenteni, de végül is nem tudott soha magáról gondoskodni. Néném (éppen a napokban beszéltem vele) otthon ápolta, több mint 20 éven keresztül. Gyönyörű bronzvörös haja, nagy szemei, tejfehér orcája volt Évának, akivel életében nem lehetett kommuniálni. Mindig úgy kellett etetni és pelenkázni is, amíg élt.
Ilyen életet nem kívánhatunk senkinek sem.
Biztos vagyok benne, hogy az eset miatt Te is szomorú voltál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 01 2011 16:18:33
Kedves Zsuzsanna!
én is gyerek voltam még, amikor Ferike meghalt, most úgy gondolom, mindenkinek - neki magának is - megváltás volt ez. Feri bátyám furcsa gonoszkodása pedig talán törvénytelen születéséből fakadt. Abban az időben szégyen volt megesett lány gyerekének lenni és apa nélkül felnőni,...ma már ez megváltozott...bizonyára az is számít, milyen géneket örökölt...
Ezért gondolom, hogy sokszor érthetetlen, miért lesz két testvér egészen különböző természetűvé - akkor is, ha azonos szülőktől származnak, hátha még nem azonos valamelyik szülő...talán a bűnözők is örökölnek gonoszság-hajlamot
bocsáss meg, hogy elmélkedem ...érdekes az élet
szeretettel üdv. mamuszka |
- március 04 2011 07:26:58
Kedves Mamuszka! Őszintén megrendített ez az élethelyzet amit leírtál, a gonosz embereket pedig soha nem tudom megérteni.Hogyan lelheti örömét egy gondolkodó, érzésekkel teli - vagy nincs neki -emberi lény abban, hogy másnak ártson és még élvezze is, nevessen rajta. Nekem az a mottóm, hogy legjobb tanítómester a példamutatás, hát valószínű, hogy Feri bátyádnak ilyen példát mutattak, azért vált ilyen gonosszá, no meg a gének is szerepet kaphattak. Nekem az az elvem, hogy senki sem születik alapvetően gonosznak, a körülmények, a neveltetés, a szülői háttér meghatározó, hogy milyen ember válik valakiből.Mindenesetre szörnyű lehetett ezt a mérhetetlen gonoszságot kisgyermekként megélni - felnőtt korban is szörnyű-
pontosan akkor - 4 évesen - amikor annyira szüksége van a gyermeknek a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, hiszen
a felnőttől függ kicsi lénye és még olyan kiszolgáltatott. Mamuszka, nem lehetett könnyű. Szívesen olvasom minden írásodat, imádom az okos, bölcs embereket, s Te ezek közé tartozol. Szeretettel:Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
