|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nincs későn érő típus,arra születni kell.
 M
Tekintetük mélyen egymásba fonódott, ahogy megpillantották egymást a parkban. Szikrázó napsütés volt, jól esett ez a zord, hideg tél után. A parkban ültek ők egymással szemközti padon élvezve a lágy tavaszi szellőt.
Ákos összeszedte minden bátorságát, hogy odalépjen Tamarához és bemutatkozzon.
-Szia kedves én Ákos vagyok, szeretnék megismerkedni Veled,- mondta a lánynak.
-Szia Tamara vagyok, foglalj helyet.
Mélyen egymás szemébe néztek, szerelem volt első látásra ezt mindketten érezték.Találkozgattak egyre többször,már nem tudták volna elképzelni életüket egymás nélkül.
Szikrázó szerelmük egyre jobban bontotta szirmait és egy gyönyörű csillagfényes éjszakán egymáséi lettek.Összeköltöztek, hosszú hónapok teltek el boldogságban, szerelemben.
Tamara tűnődött, a fenébe már meg kellett volna jönni a menzeszemnek, de még nem aggódott, volt már ilyen máskor is, hogy késett.
No de mégis elment a dokihoz, mert nem érezte jól magát.A doki megállapította, hogy anyai örömök elé néz Tamara. Nagyon örült , mert kifejezetten nem védekeztek, mert akartak kettejükből egy kis életet.
Nagy volt az öröme Ákosnak is, teltek a boldog, várakozással teli hónapok, amikor egy téli zimankós hajnalon megszületett a várva várt kis csoda Ágika. Nagy volt az öröm, de amikor elkezdődtek a "szürke" hétköznapok a kis csecsemővel - aki bizony egész éjszakát átsírt - Ákos egyre többször kimaradozott - munkájára hivatkozva-volt olyan, hogy nem is ment haza.
Tamara szíve mélyén érezte, hogy minden megváltozott, Ákos nem a régi, kihalt belőle minden érzelem Tamara iránt, a gyermekük iránt meg talán nem is volt semmilyen érzése.
Tamara lelkileg összeomlott, minden szeretetét gyermekére ontotta.
Egy napon Ákos pakolni kezdte a ruháit az utazó táskájába.Nem szólt egy szót sem, csak mint egy robot, pakolt. Tamara törte meg a kegyetlen csendet.
-Rendben van Ákos, ha menni akarsz, menj, segítek csomagolni!
-Ne haragudj Tamara, de én még nem értem meg az apaságra én nem így képzeltem el az életünket.
-Értem én amit mondasz, Te soha nem fogsz megérni az apaságra, nincsenek későn érő tipusú apák! Menj az utadra!
Becsapódott az ajtó, Ákos távozott. Tamara szíve majd kettéhasadt, zokogásban tört elő a fájdalom. Ekkor felsírt a csecsemője.
Összeszedte minden erejét és karjába vette a kislányát, álomba ringatta.
Teltek évek - mert évek kellettek ahhoz, hogy újra magára találjon - míg rátalált az igaz szerelem.Az igaz szerelme sajátjaként neveli Tamara gyermekét szeretetben, tiszteletben, boldogságban élnek. Ákos felől csak annyit hallott, hogy éli továbbra is felelőtlen csapodár életét.
_ |
|
|
- március 20 2011 15:07:24
Kedves Varika!
Sajnos, van ilyen, hogy férfiak nem értek meg az apaságra. Mert az apaság nem csak azt jelenti, hogy gyermeket nemzenek, hanem a felnevelés is hozzátartozik.
Az anyák sem attól lesznek anyák, hogy megszülik a gyermeket, hanem attól, hogy születésük pillanatától kezdve a gyermek érdekeit nézve felneveli, természetesen az apával együtt. Mert én csak így tudom elképzelni a normális családot.
Sajnos nem csak férfiak vannak, akik még nem értek meg az apaságra, s vannak, akik még később sem. Nők is vannak, akik még nem szórakozták ki magukat kellőképpen, és erre akkor jönnek rá, amikor megszületik a gyermek és fel kellene nevelni.
Ismerőseim körében volt ilyen, hogy azért vált el az asszony a férjétől, és hagyta a gyermek nevelését a férjre, mert még szórakozni akart.
A téma, amivel foglalkoztál, aktuális!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 20 2011 15:23:05
Évike elolvastam a történetet és hitelesen, jól megírt elbeszélésnek tartom. Témája sajnos olyan helyzetet tárt fel, ami majdnem tipikus, ha korán jön a gyermek...kevés férfi tud igazi apja lenni gyermekének, amíg az csecsemő...
Szerencsére az ellenkező eset is előfordul - az én nevelőapám is saját gyermekeként nevelt engem /6 éves koromtól/ , pedig saját gyermekük is született - van egy féltestvérem - /tényleg csak fél, mert én szeretem, ő ...!?/
Nem mindenki találja meg a megfelelő apának való férfit...aki igen, az szerencsésnek mondhatja magát..
szeretettel mamuszka |
- március 20 2011 16:04:38
Kedves Zsuzsika! Először is köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtisztelsz. Igen teljes mértékben igazad van, sajnos anyává válni sem minden nő képes.Talán ezt a képességünket is a génjeinkben hordozzuk?
Üdv.Évi. |
- március 20 2011 16:16:35
Kedves Mamuszkám! Köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtisztelsz. Tényleg becsülni való az olyan nevelőapa mint a tiéd is volt Mamuszkám. Azért is írtam ezt a novellát, mert apává /vagy anyává/ érni nem lehet. Valaki vagy érzi a gyermekvállalással járó felelősséget,vagy nem. Teljesen mindegy, mert a nemzés csak egy biológiai folyamat, ettől még nem lesz a szó szoros értelmében apa senki. Ugyanez vonatkozik a nőkre is.
Nem attól vagyok én anya, mert világra hoztam - arra minden nő képes -hanem, hogy utána mit és hogyan cselekszem, amikor egy pici életről - aki az égvilágon semmiről sem tehet - kell gondoskodni.Mamuszkám köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
