|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Egy szép napon, amikor hazaértem az iskolából, meglepetéssel vártak rám szüleim.
Öcsémmel együtt mentünk el egy ismerõs házhoz, ahol kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Amikor beléptünk a kapun, két hófehér bundájú, aranyos kiskutyus fogadott, meg a gazdája.
Azt hiszem, nem köszöntünk, csak úgy félvállról, halkan, megbabonázott a két eb. Bátortalanul simogattuk õket, de alig telt el 5 perc, megbarátkoztunk. Hemperegtünk a poros udvarban, kergetõztünk, és bizony, lett rajtunk 1-2 karmolás is. Nagyon megkedveltük mindkettõjüket.
Amikor hazafelé invitáltak, szomorú szemekkel pislogtunk rájuk, de nagy öröm várt ránk. Kiválaszthattunk egyet a kutyusok közül, hiszen, mint késõbb kiderült, azért jöttünk.
Azt a boldogságot, leírhatatlan.
Egy göndörszõrû, hófehér kuvasz kutyus gazdái lettünk.
Akkor velünk, még madarat is lehetett volna fogatni. Hazáig törtük a fejünket, milyen neve legyen, de csak pár nap múlva döntött a család, mert öcsivel sehogy sem egyeztünk
PORTÁS.
Nekünk tetszett, mert akkoriban még nem volt kutya névgyûjteményes könyv, amibõl választhattunk volna, bundás, meg nokedli, morzsi már volt a szomszédnak is.
Gondosan etettük, itattuk, sokat játszottunk. Iskolai jegyeink javultak, idõben otthon voltunk, és annak nagyon örültek odahaza. Délutánonként kicsempésztük az utcára, vagy a nádasba, és együtt futkostunk, birkóztunk az illatos fûben.
Portás hamar, nagy, böhöm állattá fejlõdött, én meg maradtam szinte ugyan akkora, amikor történt egyszer, hogy szerettem volna én is egyedül megsétáltatni. Persze nem engedték, pont a termete miatt.
Mégis, amikor senki nem volt még odahaza, elcsórtam a pórázt, és elvittem sétálni, vesztemre.
Büszkén lépdeltem mögötte, megy ez, megkerültük a horgásztavat, az emlékmûvet, szóval rendben ment minden. Egy darabig.
Már nem voltunk messze a házunktól, amikor egyszer csak meglódult r11; mit meglódult r11; megiramodott velem a nagy bozontos hógolyó. Nem is figyeltem, csak késõbb, egy macskát kergetett a kerítés mentén. Mi kint, a macsek, meg belül. Nem bírtam vele, elengedni nem akartam, nem is tudtam volna, mert a póráz rátekeredett a csuklómra, hát hasra vágódtam és hazáig vonszolt.
Elszakadt a ruhám, vérzett a térdem s könyököm, csupa por lettem, de otthon voltunk.
Az õsök haragjától féltem, nem ok nélkül, mert nagyon mérgesek voltak rám, ahogy én akkor kinézhettemr30;r30;.. ám a lényeg az, hogy nem kaptam ki. Jól leszidtak, megérdemled, amiért így jártál, irány befelé, ki fogsz kapni kisfiamr30;
Én meg csak sírtam, sírtam kutyám nyakába borulva, de azt tudtam, hogy másnap bekell cserkésznem azt a fránya cicust. :)
|
|
|
- március 14 2008 11:14:25
Töredék, mint írtad... Kíváncsi lennék, sikerült-e becserkészni azt a cicust....
Szívesen olvasnám a folytatást, hiszen annyi kellemes élményhez juttatja az embert egy szeretett kutya. |
- március 14 2008 11:33:05
Én is szívesen olvasnám a folytatást, ha lenne, de így is nagyon jól sikerült a kutyasétáltatás története!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
