|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
ELILLANT ÉVEK
Álom az élet
Olyan hamar elszáll az élet. Térülök-fordulok, s elmúlt tíz év. Aztán megint tíz. Egyik nap még a kisfiam aprócska ujjait számolgatom, másnap már a kislányom picike cseresznyeajkát nézegetem. Harmadnap óvodába viszem őket, majd iskolába, végül cikivé válik számukra, ha Apa vagy Anya várja őket a kapuban.
De az idő kegyetlenül megy tovább, hiába tartóztatnám, nem foglalkozik velem. Mire tükörbe nézek, ráncos anyóka tekint vissza rám. Pedig pár nappal ezelőtt épp csak harminc lettem.
A családi fotók is egyre gyűlnek a falon, előbb a gyerekekről, később a házasságokról, majd az unokákról, dédunokákról.
Igyekeztem mindent megadni a családomnak: biztonságot, szeretetet, amit ezzel a két dolgos kézzel meg tudtam keresni. Ők közben megszülettek, felnőttek, kirepültek, önállóak lettek.
Ahogy körbejárok a szobámban, ezernyi édes emlék tör fel, mint megannyi furcsa sóhaj. Talán csak álmodtam őket.
Mostanában mindenben a szépséget keresem. Gyönyörű jégvirágrétem van az ablakon. Ha lenne tűzifám, sosem láthatnám ezt a csodát, mint ahogy azt a néhány cinkét sem, akiknek az utolsó, száraz zsemlémből maradt morzsát szórtam oda.
Mielőtt bárki azt hinné, gyermekeim nem törődnek velem: magam döntöttem el, nem szólok nekik, hogy elfogyott a pénzem. Szégyellek kérni.
Dolgoztam, mégis a nyugdíjam fabatkát sem ér. Nem akarok senki nyakán élősködni, sem folyton panaszkodni.
Késői örömként fedeztem fel az írást. Verseken kívül mást úgysem hagyhatok az utókorra. Mint szorgalmas diák, nap mint nap művelem e kellemes időtöltést, bár remegő kezem miatt kicsit rakoncátlankodnak azok a fránya betűk.
Most sem teszek másképp. Vastag kabátomba bújok, beülök az ágyba, s betakarózom. Az éjjeli szekrény tetejéről elveszem a kis vonalas füzetet és a tollat. Nem kell sokáig gondolkoznom, a cím adja magát. Talán ez lesz a záróakkordja eddigi életemnek. Kékülő körmökkel, reszketve írom a sorokat. Mikor készen vagyok, kicsit hátradőlök a feltornyozott párnákra, s onnan olvasom el elkészült művemet, mielőtt végleg megpihenek:
„Megfagyott élet
Hófehér hajam pihen az arcomon,
időtől mélyen barázdált homlokom
tenyerembe temetem.
Nem segíthetek korgó gyomromon,
s kirepedezett, száraz ajkamon
nincsen maradék morzsa.
Hidegtől kihűlt kicsi otthonom,
hosszú sálam magam köré fonom,
törékeny testem vacog.
Ágyba fekszem, és keresem halálom,
ott érjen utol a végső, szép álom,
sanyarú sorsom vége.” |
|
|
- április 04 2011 08:46:18
Kedves Mab Tee!
Fájdalmas, megható az írásod. Átérzem...gondolkodom, vajon, ha megöregszem, egyedül leszek, gyermekeim, unokáim törődnek-e velem? Remélem, nem feledik amit tőlem kaptak, kapnak. Cserébe nem kérek mást, csak szeretetet. Kérni én sem szoktam, nem szeretek. Aki ad, jó szívvel tegye. Nekem egy kedves szó, egy mosoly, simogatás mindennél többet jelent. Köszönöm, hogy olvashattam. Nagyon tetszett.
Szeretettel: Szofi |
- április 04 2011 10:01:48
Mab Tee!
Nagyon megható a történeted, bizony vannak anyagi problémák fiataloknál is!
A nyugdíjasokat meg egyszerűen nyúzzák ezekkel az árakkal!
Hogy fehér a hajunk, meg a ráncok, hát ezt is megértük, legyen ez a
legkevesebb!
Nagyon szomorú szépet írtál! Csak írjál, most már jön a szép idő és nem kell fűteni!
Szeretettel Gratulálok: Pircsi |
- április 04 2011 11:48:46
Kedves Szofi és Pircsi!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Az igazság az, hogy szerencsére csak a harmadik X-emen vagyok túl. A fenti történet fikció. Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat. Örülök, hogy átment.
Üdv: Mab Tee |
- április 04 2011 16:39:29
Kedves Mab Tee!
Egy kicsit elcsodálkoztam azon, amit írtál, mert én sem gondolnám, hogy annyira idős lennél, hogy már unokáid is lennének. Csak egy kicsit gondoaltban előrementél az időben, és lehet, hogy okkal feltételezed, hogy majdan, valamikor, amikor megöregszel, akkor a nyugdíj nem sokat fog érni, mivel az árak egyre csak növekszenek.
Azt kívánom, hogy öregedj meg tisztességben, egészségben, legyen sok unokád, és a pénz többet érjen, mint ma.
Üdv.. Torma Zsuzsanna
 |
- április 04 2011 17:50:39
Kedves Mab Tee! Jól becsaptál itt bennünket! Nekem gyanús volt az elején, hogy még nem lehetsz olyan öreg, hogy "dédunokákról " gondolkodjál. Nem írtál olyan dolgokat, amik erre utaltak volna. Engem soha nem tudsz megtéveszteni, mert az első unokám születésekor 39 éves voltam. Olyan dolgokról sem írtál, ami a nagymamáról szól. Pedig, tudnod kellett volna! Ettől függetlenül jó az írásod, csak nem lenne szabad ennyire előre szaladni az időben, hiszen Te még nem tudhatod harmincon felül - egy, két évvel -, hogy mi lesz a nyugdíjaddal?! Tudod, reménykedni kell!!
Szeretettel olvastalak!Üdv. Évi. |
- április 05 2011 05:44:44
Általában rögtön a sorok mögött kereskedünk és az adott költő, író jelenlegi életéhez kapcsoljuk az írást. Vajon miért van ez? Miért nem tudjuk csak egy irodalmi műként látni?
Nagyon tetszett a fikciód. Soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet. Én is szoktam a jövőn merengni, így harminc körül... |
- április 05 2011 09:36:10
Kedves Zsuzsanna, Évi és Heaven!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat, és köszönöm, hogy rávilágítottatok az írásom gyenge pontjaira.
A nyugdíjjal kapcsolatban: eléggé sötéten fest a jövő, de harcos típus vagyok.
A múltat ismerem, a jövőt nem, mert az mindig mozgásban van. Lehetne egy ilyen végkifejlett is, de hiszem, hogy nem az enyém.
Köszi és üdv: Mab Tee |
- április 05 2011 10:50:28
Kedves Mab Tee!
És milyen igazad van... Bár mi még csak az ovis éveknél tartunk -illetve ősztől lesz a fiam iskolás-, de mégis... Olyan hamar elmegy... |
- április 05 2011 19:33:41
Kedves Mab Tee!
Sajnos fájón igazad van valamiben, s ezt azért írhatom le, mert én már 3 unokával és jó pár évvel megelőztelek.
Iszonyú gyorsan felnőnek. Ez az írás a Benned lévő félelemből született, és ehhez a nyugdíjnak nem sok köze van. Ami Neked igazán fáj az élet gyors röpte. Azt szoktam mondani a kisgyermekes fiataloknak, hogy tölts vele annyi időt amennyit tudsz, mert később rájössz, hogy az is kevés volt. Az idő furcsa valami. Benne élünk, mégis kiismerhetetlen. Ugye nem haragszol meg rám azért, amit írtam? Hidd el, tapasztalatból tudom.
Szeretettel ölellek: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
