|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hiradástechnika-Természet-Ember Bermuda háromszöge
 V
Az idén nagyon kihúzódott a nyaralási szezon kezdete. Bár már korábban előfordult, hogy a hőmérő higanyszála közelebb tanyázott a 30-as beosztásához mint a 20-ashoz, az éjszakai hőmérséklet nem érte el a 10°C-t sem, ami nem tette lehetővé a fűtetlen szobába való alvást. Az angol főúri - nehéz terméskövekből épült- kastélyok fűtetlen hálótermeiben is biztosították az éjszakai minimális 15°C-t, ugyan is ennyi épen elég volt egy nehezen gyógyuló csúz beszerzésére. Nem akartuk kipróbálni, az alacsonyabb hőmérséklet hatásának következményeit magunkon. Aztán jött az özönvízszerű, áradásokat és óriási épületkárokat okozó többhetes esőzés…
Na, június végére alkalmasnak találtuk az időjárást a „D” terv végrehajtására, és „partra” szálltunk balatoni vityillónkban. A kötelező gyakorlatok –víznyitás, takarítás, fűnyírás- elvégzése után jöhetett a TV készülék beüzemelése. Mivel kis falunkban csak 3 magyar TV műsor fogható, és nem tüntettek az ellen a szomszédok és a zöld aktivisták, hogy fölszereljünk egy parabola antennát a vityillóra, sor került egy műholdvevő beszerzésére, amely biztosította még néhány száz – igaz nem magyar nyelvű- csatorna műsorának a megtekintését. Hosszú évek óta zavartalanul üzemelt, a mára már elavultnak tekinthető herkentyű, de idén valami meglepetést tartogatott számunkra. A szokásos képek helyett, most 256 színből előállított gombostűfej nagyságú, nyüzsgő pontocska látványával örvendeztetett meg minket. Hát nem örültünk neki, és kihívtuk e masinák helybéli professzorát a régi állapot visszaállítására. Kis műszere, és létrája segítségével beállította az antennát, de a látvány nem változott. Ekkor kihívott, és az antenna alá állított. Nézzen fölfelé, 35°-ban –parancsolta. Azt hittem, ebbe a szögbe nézve, bejutok az Égiek irodájába, és ott kikönyöröghetem a megjavulást. Már épen hozzákezdtem a Miatyánkhoz, amikor ismét hallottam a hangját: Na, mit lát? – kérdezte. Hát a lombokon kívül semmit. Ez az! Ezeket le kell vágni, és ismét jó lesz a képe! Prof balra el, nem kér pénzt, hogy mik vannak! Hát professzor az ilyen? Nem, csak egy becsületesen dolgozó szakember!
Kihívtam egy favágót. Odaállíttattam őt én is az antenna alá, beállíttattam én is vele a 35°-os irányzékot. Azokat a lombokat kell levágni, amit most lát! Jó, mondta és a munka árát is. Ahogy meghallottam, ismét a hivatalos irányba néztem, és csodák-csodája, a lombkorona eltűnt és helyette egy darabon a csillagos ég látszott, és benne az ár, amit a favágónk megajánlott. Barátságosra erőltetett, örökre szóló elbocsájtó mosoly kíséretében, szakink eltávozott. Majd az elbocsájtót fölváltotta egy töprengő arckifejezés: most mi lesz, hogy tudjuk a kérdést megoldani.
Kis helyen az ilyen problémácska hamar közhírré válik. Először a zöldek adtak nálunk műsort. „Ne vágj ki minden fát” énekelték Koncz Zsuzsa ismert dalát, majd javaslatot tettek: a „lavórt” helyezzük át. Tetszett a gondolat, csak egyről felejtkeztek meg, a „lavórt” tartó oszlop szerves alkotóeleme a vityillónak, tehát ehhez a megoldáshoz le kell az építményt bontani, és az oszlop másik oldalán újraépíteni. Na neeeem! Majd az utódaim!
Ekkor vált a környéken ismerté: újabb csúcs meghódítására indulnak amatőr, magyar alpinisták! A cél a kertünk hátsó fertályán található szerszámos sufni 45°-os meredekségű, ember nem járta teteje. A kísérlet sport értéke mellett, nem jelentéktelen a gazdasági haszonszerzés sem, mert a csúcsról jól elérthető és eltávolítható a műholdas TV adást zavaró lombkorona. Reményt keltőek az előzetes hírek, napos idő lesz, támaszkodásra alkalmas ellenszéllel, és jó hír az is, hogy egy második emeletről kizuhant kisgyerek fejsérüléssel megúszta a balesetet. A sufni az csak 3m magas. Nem volt téves az az értesülés sem, mely szerint, a kísérletben részt veszek jó magam is, mint ezen sorokat író és közzétevő riporter. Erősen elhatároztam, hogy épségben elérem a csúcsot, és a feladat teljesítése után sikeresen visszatérek. A féltávról való visszafordulást nagy kudarcként könyvelném el. Célkitűzésemben támogat engem és a létrát - az expedíció többi tagja: Igenem, a sógornőm, és Trixi a hegyimentő?, hat éves beagle kutya
Persze a sikert nem adták ingyen, mert jól megválasztott felszerelés nélkül eleve kudarcra lett volna a ítélt vállalkozás! A délelőttöm azzal telt el, hogy két - viharkárból visszamaradt- sátorrudat összeeszkábáltam, a végére csavarokkal fölerősítettem egy rókafűrész lapot - erre a későbbiekben nem volt szükség- és egy ruhafogas kampóját. Félig a tetőn, félig a létra felső fokán állva, evvel a pásztorbottal sikerült aztán egy utolsó kenet-tekerettel eltávolítani a nem kívánt ágakat. Ezután már megjelent a kép a TV-ben, annyi mákkal, amennyit a szigorú EU-s szabványok fogyasztásra megengednek a tagállamokban. Az éles kép eléréséhez ki kellett volna vágni az egész fát. Ettől azonban pillanatnyilag eltekintettünk.
A vállalkozás kimenetele sikeres és balesetmentes volt. Egyetlen malőr azonban még is beugrott, elfelejtettem nemzeti színű zászlót magammal vinni, pedig ennek a csúcson való kitűzése lehetett volna a koronája a vállalkozásnak. Na, nem baj! Ez a fafajta gyorsan növekszik!
|
|
|
- április 07 2011 20:44:52
Most nem hiszed el amit mondok: Nálunk is efféle munkálatokra lenne szükség!!! A kütyü bekapcsolva, adás lebénulva, az antenna a szekrénytetején alussza édes álmát...a tetőre kell fölvinni, ám kétségeink vannak! Kékestető irányában, egy húszemeletes épület áll. Szerinted a hatóság engedélyezné a bontást a sikeres Vétel érdekében?! A gyerekeimmel keressük a megoldást....És ekkor jöttél TE, az értékes tapasztalataiddal!!!
Csodák léteznek! Reménykedünk...
Szeretettel:Glica |
- április 08 2011 19:50:47
"Igenem" -  Na így nem hallottam még feleséget nevezni! Nagyon tetszett az írásod. Egyszerű hétköznapi történet, humorod mégis különlegessé teszi.
Szeretettel olvastam: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
