|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,208
|
|
 MM
Piroska54: A szoknya, az szoknya
Józsi, a mokány esztergályos a huszonötödik évét taposta. Szülei segítségével és saját összespórolt pénzéből vett egy takaros házat egy faluszéli csendes kis utcában. Azt csinosítgatta, javítgatta, rendbe tette a házhoz tartozó nagy kertet. Esténként gyakran kiült a szőlővel befuttatott teraszra, és gyönyörködött a közeli hegyekre ereszkedő csillagokban. Szerette ezeket a hegyeket, el sem tudta képzelni az életét nélkülük. Ezen az estén is a csillagokat bámulta, és arra gondolt, ideje asszonyt hozni a házhoz. Már jó ideje folyton a szép Katika járt a fejében, igen odavolt a szőke tanárnőért, és úgy érezte, ő sem közömbös a lánynak. No pajtás, mondta magának, holnap a tettek mezejére lépünk.
Másnap, munka után szépen felöltözött, vásárolt egy malomkeréknyi virágcsokrot, és bátortalanul, de mindenre elszántan bekopogott a lány szüleihez. Katika nem lepődött meg, hisz neki sem volt közömbös a csinos barna legény, és rég érezte, hogy sétáik, beszélgetéseik mögött több van, mint barátság. A lány szülei nem leplezett ellenszenvvel fogadták Józsit, de illendőségből meghallgatták a félszeg leánykérést. Biztosak voltak az elutasításban, és döbbenten hallgatták a csendes igent. Módos emberek lévén, egyetlen lányukat egy orvosnak, vagy tanárembernek szánták, s nem egy egyszerű melósnak. Nem szóltak bele Katika választásába, de nem fogadták el fiút. Józsi mégis úgy érezte, ő a legszerencsésebb ember a földön. Alig egy év múlva boldogan vezette feleségét takaros kis otthonukba. Boldogságukat azonban beárnyékolta, hogy a gyermekáldás elkerülte őket. Más nem is hiányzott életükből, csak egy pici gyermek csengő kacagása. Orvostól-orvosig jártak, és elkeseredve vették tudomásul a végső diagnózist: nem lehet saját gyermekük.
A fiatalember anyósa egyre gyakrabban látogatott el hozzájuk, és sűrűn ejtett el egy-egy sértő megjegyzést a késlekedő gyermekáldás miatt Józsira, nem titkolva megvetését veje iránt. Józsi sosem szólt vissza, ilyenkor a borban keresett vigaszt, és leballagott a kert végén álló ólba, ahol kedvenc állata, Zoli, a bakkecske tanyázott. Borgőzös fejjel neki panaszolta el sérelmeit, és az állat, mintha értette volna gazdája szavait, kedvesen hozzádörgölődött.
Józsi gyakran kiengedte a kecskét az udvarra szaladgálni. Egyszer pont akkor jött az anyósa hozzájuk, amikor Zoli önfeledten nyargalászott az udvaron. Amikor az asszony belépett a kapun, a kecske leszegte a fejét, és őrületes trappban nekivágtatott az anyósnak. Józsi kárörvendően mosolygott, de szaladt az állat után, nehogy az kárt tegyen az asszonyban. Mikor azonban megfogta, halkan a fülébe súgta „ jól van Zolikám, így kell ezt csinálni!” Ettől a perctől kezdve Zoli „rákapott a szoknyára”, ha szoknyát látott, leszegett fejjel rögtön nekirontott.
Egyik délelőtt a helyi plébános látogatta meg Józsit, szeretett volna valamit megjavíttatni az ügyes vasassal. Megálltak az udvar közepén található kút mellett. A fiatalember elfeledkezett Zoliról, arról, hogy az szabadon nyargalászik. Beszélgettek, és egek, nagy trappolás, s mielőtt egy szót szólhatott volna, a plébános már a kútban kiabált, a kecske pedig elégedetten dörgölődött szeretett gazdája lábához, fejét felemelve ránézett, mintha azt mondta volna: a szoknya, az szoknya! |
|
|
- április 11 2011 17:13:43
A sok folytatási lehetőséget kínáló bevezetésből a szerző szerencsésen az egyik lehető legjobbat választotta, a poénos, humoros befejezést. A novella olvasása jó szórakozást nyújt! Mindenkinek ajánlom!   |
- április 11 2011 17:25:17
Hogyan lesz a keserédes, "átkos"-beli történetből vígjátéki befejezés. Miért az "átkos" idejéből való? Mert ma egy esztergályos nem vesz a jövedelméből portát bakkecskével, illetve ma már segítene az orvostudomány a gyermektelenségen.
Tetszett.
Papon |
- április 11 2011 20:38:26
Piroska! - ez nagyon jó!!! Gratulálok! Marcsi |
- április 11 2011 21:04:27
Eszméletlen jóóóóóóóó!!!!! Igaza volt a kecskének! A szoknya, az szoknya! |
- április 12 2011 11:49:06
Köszönöm szépen Andy! |
- április 12 2011 11:50:44
Igen, kedves Papon! Az "átkos" idejéből való. Köszönöm. |
- április 12 2011 11:52:10
Köszönöm Tara! Örömömre szolgál, hogy tetszett! |
- április 12 2011 12:11:25
Ötletes, homoros, összeszedett, jó írás. Gratulálok! |
- április 12 2011 13:32:48
Köszönöm kedves Évi! |
- április 13 2011 05:17:18
Kedves Piroska! Ötletesen megoldottad, lenyűgözött írásod, érdeklődve vártam, hogy mi lesz a vége a - vő anyós "párviadalnak"-de diplomatikus megoldást választottál. Szeretettel: Évi. |
- április 13 2011 15:36:20
Kedves Piroska!
Én sajnálom, hogy Zoli, a kecske a plábánost lökte bele a kútba, mert szegény, nem érdemelte meg.
Humoros a befejezés, bár én szívesen olvastam volna arról, hogy mi lett a gazdival és a feleséggel. Együtt maradtak-e, vagy a zsémbes anyós szétválasztotta őket?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 14 2011 16:28:38
Piroska,remek a novellád,pergő ritmusú,
elbeszélő stílusod kiváló,gratulálok,kérlek
írj sokat,mert érdekesen mondod el a kedves
történeteket,nagy a gyakorlatod ! Szeretettel Csaba. |
- április 15 2011 07:24:44
A Tiszteletes Úrral, miért ne történhet meg, mint bárki mással?! Zolika, nem vallási okok miatt döntött-döntött úgy ahogy...
Gratulálok a munkádhoz:Glica |
- április 15 2011 14:20:53
Köszönöm szépen Csaba. Bevallom őszintén, prózával még most kezdtem el foglalkozni. Remélem belejövök, iparkodom nagyon. Szeretettel Piroska |
- április 15 2011 14:22:11
Köszönöm Glicám! Tőled ez hatalmas elismerés számomra. Ölel Piroska |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. szeptember 21. szombat,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
