|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gergő kalandos élete folytatódik....
 M
- Drága gyermekem, soha ne felejts el, amit most láttál. Ő az erdők, rétek legveszedelmesebb élőlénye. Soha ne bízzál meg benne. A bizalom az életedbe kerülhet. Menjünk!
Malvina árnyas helyet keresve, lassú léptekkel hazafelé indul. A tölgyfák alatt elkezdődött egy új nap. Új fényeket, új illatokat hozott magával. Minden alkalommal új évszak születik. A tavasz virág illatában, mind ketten a halott őzre gondolnak. Neki nincs új ébredés. Opálos szemekkel tekint a tovaosont élete után. Hiába dalolnak a madarak süket fülekre lelnek. A feltámadt szél a halott őz tetemét simogatja. A völgyek mélyén, puskagolyó hangja ütődik a hegyek oldalához. Megsokszorozódik a rémület ereje. Minden élőlény összerezzen.
Egy kóbor kutya emelkedik föl a magasba és repül a fenyőfák fölé a kék égbe. Eltéveszti a lendület erejét és a muflon gyerek mellett a szürke kőre huppan. Ez a hiba elegendő a menekülésre. A következő pillanatban, három test vonala húzódik végig a reggeli párában. Mindenki az életért rohan. Az anya muflon a sor elején, szinte vele egyesülve a kis fia, a sorvégén a lepusztult éhes kutya. Nincs akadály előttük. Mindent le kell győzni. Könnyedén repülnek át sziklatömböket, kidőlt bükkfák fémes testét. A lábuk alig érinti a talajt. A madarak torkán akad a szó. A szél meg áll a fák között. A virág is lehúzza bóbitáját, hogy utat engedjen a menekülőknek. Malvinának eszébe jut a mocsaras terület. Tudja, pontosan érzi, hogy Gergő ott lohol az oldalán. Bízik a fia képességeiben. Bírni fogja a gyerek a nagy próbát. Egy éles fordulattal irányt vált. Irány a mocsár! A veszett kutya nyomukat téveszti. A víz bűzös, rothadó szaga befogja a kutya orrát. Teljesen célt téveszt, nem tudja merre van kifelé. Gyorsan megvilágosodik az elméjében, hogy rá szedték. Nem lett olyan könnyű préda, mint gondolta. Miért is kapkodta el?! Egyetlen másodpercen múlott. Hol az ördögbe vagyok most?
Malvina és Gergő a völgyben szárítkozik. Csipegetik a bokrok zsenge hajtásait.
- Mami, mi volt ez az őrült rohanás? Ez nem ember volt, valami más. Ki akart engem bántani?
- Ezek a kóbor kutyák az erdő keselyűi. Ilyenkor direkt rátok vadásznak. Pontosan tudják, hogy nemrég születtetek és gyengék vagytok a menekülésre. Szerencsénkre, ismerős terepen támadott és tudtam erről a mocsárról. Ez mentette meg az életed. Büszke vagyok rád, ügyesen „repülted át” az erdőt.
- Mameczó, ugye nem kell gyakran meg ismételni az ilyen vágtákat? Én olyan kicsi vagyok, könnyen eltörhet a lábacskám. Miért mindig a kicsiket bántják? Anya, Igazság ez?
- Nem kicsikém. Nem Igazság! Azt szeretném, ha te is fölnőnél. Olyan erős lennél, mint az apád, és a nagyapád, és az őseid. Az életünk, küzdelmek sorozatából áll. A legváratlanabb helyeken, a legváratlanabb pillanatokban tudni kell a megoldást. A gyanakvás tartsa éberen a figyelmedet. A selymes fű között ott lapul a csapda, amely beleharap a lábadba. Az erdei utakon felbukkanó autókból, lövések dörrenek. Emberek ugranak ki belőle, fölkapják az áldozatukat és már el is tűnnek. Az etetőknél is vigyázni kell. Kukoricát, takarmányt hoznak és az esti holdfényben sebzetten menekül a vadkan. Fénnyel követik a nyomát és vérebeket küldenek utána. Az utolsó percében is küzd a fekete sörte. Agyarával fölhasítja a pribék hasát, majd a gazdája következik. Az ember is vérnyomokat hagy maga után, vánszorogva. Utolsó erejével, beindítja a büdös autóját… Haza értünk kis fiam. Megérdemeljük a pihenést, volt elég izgalomban részünk. Aludj édesem, anya vigyázni fog rád.
A hegy mögött tér nyugovóra a Nap. A közelében úszó felhőket, körül paszpólozza izzó szegélyekkel. Narancssárga színek lilára váltanak. Lila az ég, a föld az erdő. Szemet gyönyörködtető jelenségben van részünk. A dalos madarak minden szépet elénekelnek a szívükből. Helyet cserél a világ. A színek helyébe, megérkeznek a csillagok, vigyázz rájuk a Hold. Új hangok születnek a fenyves erdőben. Lomha szárnyakon vitorlázik a bagoly. Éjjeli fecskék hasítják bravúrosan a rét fölött kúszó párát. Denevérek centizik ki a gyertyánfák oldalát, hogy beérjék vacsorájukat. Apró testű ragadozók osonnak bokortól, bokorig becserkészik az áldozatot.
Az éjszaka illata, kupolaként borítja be a vidéket. Minden rétnek más növénye van, ezért különböznek a szagok. Óriáskígyóként tekereg a fehér pára a hegyeket kerülgetve. Ma nyugton van a szél. Szelíden alszik a fenyves erdő, álmában suttog a vegyes telepítésű erdő.
I.rész: Egy kis Muflon, egy napja
II.rész: Gergő világot lát
III.rész: Gergő tavasza
IV:rész: Gergő és Glica álmai
V.rész: TIM és TOM
VI.rész: Az erdőn táncoló lángok
Glica |
|
|
- április 18 2011 09:39:43
Nagyon szépen köszönöm, élmény téged olvasni! Piroska |
- április 18 2011 10:39:18
Glica - mint rendesen, remek. Folyt. köv. várva |
- április 18 2011 10:41:08
Piroska-mint láthatod, van folytatás...Igyekszem "ügyesen" föltölteni, ketté bontva. Akkor nem kell sokat várni a Fejezet "végére."
Gergő nagyon aranyos...szófogadó. Rengeteg kaland vár rá, mint ránk. Az élet arról szól.
Szia:Glica |
- április 18 2011 10:44:03
NDI- a következőre, kicsit várni kell...
Szeretettel ölellek:Glica |
- április 19 2011 17:14:37
Nahát! Ezt is egyhuzamban elolvastam, ezt még talán jobban élveztem és láttam mint az elsőt. Ugye ismered az ezeregy éjszaka meséit! Várom a folytatást, vagy jön a bakó! |
- április 19 2011 17:41:08
Andy-jeleztem, hogy 6x2=12 fejezet várja Olvasóit!
Igyekszem a kettőt egymást követően "adni", hogy ne essen szét az Élmény Varázsa.
Örülök, hogy megszeretted GERGŐT...
Köszönettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
