|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy barátomtól kaptam 5 szót, azokra íródott ez a... szösszenet.
Szavaim: gésa, otthon, eső, helikopter, limonádé
Gy.
Percekig csak bámult kifelé az ablakon. Kényelmesen elnyúlt a foteljában és talán az esőcseppeket nézte, vagy valami egészen mást. Mindenesetre arcán apró, megmagyarázhatatlan mosoly ült. Külső szemmel még az is elképzelhető lett volna Leóról, hogy betegesen vonzódik a viharokhoz. Végre kinyílt mögötte az ajtó.
Egy hosszú, vörös kimonó karcolta finoman a padlót, Leo hátra nézett, nem csalódott, a gésa, aki érkezése óta arra van kirendelve, hogy minden kívánságát lesse, végre meghozta az italát.
- Elestél a hosszú ruhácskádban, vagy mi tartott ennyi ideig? – Leo hátra vigyorgott, a nő fehérre mázolt arcán semmilyen érzelem nem volt fellelhető, letette az átlátszó italt a fotel melletti asztalra és válaszolt.
- Elnézést, de valóban ez történt, és mivel semmit nem viselek a kimono alatt, eltartott egy darabig, míg összeszedtem magam. – Leo elvigyorodott. Imádta a lányban, hogy sosem jött zavarba, és sosem sértődött meg, helyette csípősen, és szépen szólva, egy gésához illetlenül vágott neki vissza.
- A nyelve egy kétélű kard lehet, kedvesem.
- Meglehet. – Kiegyenesedett, kék szemei az ablakot kezdték fürkészni. – Szereti az esőt, uram?
- Nem mondanám azt, hogy szeretem. – Arcáról percekre eltűnt a mosoly. – De sokkal kellemesebb, mint az üldöző helikopterek hangja. – A hölgy ránézett.
- Menekül?
- Valahogy úgy. 2 éve nem láttam az otthonom. – Ennél a pontnál a lány felsóhajtott. Leo kicsit meglepve nézett felé. A hideg tálcát formás kebleihez szorította, szemeit lehunyta, mintha nehezére esnének a szavak, amiket most készül kimondani.
- Ez iszonyú.
- Miért is?
- Hogy kérdezhet ilyesmit?! – A lány ijedten fordult, vörös ajkai reszkettek, a tálca a kezei között pedig félő volt, hogy kettőbe törik. – Én… egy percig sem bírnám ki, ha eltiltanának az otthonomtól. Gyűlölöm, ha el kell hagynom ezt a helyet! – A férfi arcára pimasz mosoly húzódott, jobb kezét a fotel támlájára állította és kényelmesen rádőlt.
- Kedvesem, tán agorafóbiás?
- Hogy mi? – Értetlenül pislogott, látszott, hogy sosem használtak előtte még hasonló kifejezést.
- Az agorafóbia… - kezdte Leo, enyhe önteltséggel a hangjában, hisz imádta, ha valamit neki kellett elmagyaráznia egy tudatlanabb személynek. Ettől mindig felsőbbrendűnek tűnt. – Főleg a tömegtől való félelem, de bele tartozik az is, ha valaki betegesen ragaszkodik az otthonához, és képtelen lenne, mondjuk egy költözésre. – A hölgy pár percig hallgatott majd közelebb lépett az ablakhoz.
- Akkor ezek szerint, maga egy anti agorafóbiás.
- Tessék?
- Nem tudom, pontosan miért menekül, de igazából nem is érdekel. – A lány a válla fölött nézett rá. Kék szemei átégették Leo barna párosát, ami a barna hajával, teljesen átlagos férfi képét alkotta, mégis, aurájában már az első nap felfedezett valami egészen különlegeset. – De ahogy az otthonáról beszélt, egy szemernyi megbánást sem hallottam a hangjában. Maga örül, hogy menekülhet. Utálom az olyan embereket, akik menekülnek. – Leo felnevetett, igazán tetszett neki a lány okfejtése. Hirtelen úgy tűnt, teljesen belelát, miközben abban sem volt biztos, hogy a teljes nevét tudja. Fordítva biztosan nem volt igaz.
- Micsoda szavak! Bámulatos mindez egy túldíszített örömlánytól!
- Utálom, ha örömlánynak hívnak.
- Igazán röstellem… - Mosolya nem tűnt el, inkább lassú mozdulattal az itala felé nyúlt, közben a lány elindult az ajtó felé, háta mögött meglibbent a hatalmas arany masni.
Miközben a férfi az ajkaihoz emelte a poharat, arra gondolt, hogy mennyire sérthető is ez a lány, egészen egyszerűnek tűnik, törhetőnek és eltaposhatónak, mégis, valamilyen módon, maga irányítja az életét, és ez valóban tiszteletre méltó. De amíg ilyen poszton van, nem sok mindent tud majd elérni. Leo beleivott az italba, de a meglepetéstől majd félre nyelt. Nem az volt benne, amit várt.
- Limonádé? – A lány mosolyogva nézett hátra.
- Oh, nem említettem volna? Az alkoholt is utálom.
Hihetetlen ez a lány. |
|
|
- április 23 2011 01:09:53
Hááát ezt még nem mutattad te kis piszok  De ha már én is elolvasom a tieidet te is olvasd el az enyéimet |
- április 23 2011 01:47:42
Én már megtettem regisztrálás előtt, és van még vagy 20 írásom amit nem mutattam.. xD |
- április 26 2011 20:16:49
Hát, ezt remekül megoldottad az biztos! Csak gratulálni tudok. Nagyon ötletesen megoldottad.
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
