|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Álomból irt szösszenet
Különös utakon
(Villanások előző életeimből)
(2011-04-22)
(Ismét különös álmaim voltak, ám ihletet adtak, így született egy újabb álomszösszenet. A helyszínek valósak az álomból, s a személyek is, de a történetek nagy része már a fantáziám műve.)
 M
Dohos alagútban mentem, kezemben a különös szelence, melyet a javasasszony adott, s amit Úrnőmnek kell vinnem. Amikor keresztülvágtam a téren az emberek hozzáértek a tunikámhoz, és megsimogatták ezüstben és aranyban villódzó ruhámat. Érdekes érzés volt, mikor megérintettek. Nem nagyon hagytam még el a palotát, Úrnőm sosem engedett el magam mellől, most azonban igen különös feladattal bízott meg.
Már épp elhagytam a titkos helyiséget, ahová az alagút vezetett, mikor a folyosón szembejött a Fáraó és kísérete.
Mikor meghajoltam, fekete hajam palástkén borult a földre.
- Állj fel Bini! – hallottam a Fáraó hangját. – Mit keresel itt?
- Bocsáss meg Uram, úrnőm kérését teljesítettem.
- Te? Hiszen csak egy rabszolga vagy, nem lenne szabad erre járnod.
- Igen, tudom, de nem magamtól jöttem erre. Kérlek, engedj utamra, Úrnőm már vár.
- Menj hát.
Amikor Úrnőm elé járultam, mosolyt láttam az arcán, majd megdicsért engem.
- Drága és bátor vagy Bini, tudtam, hogy meg tudod csinálni. Még egy feladat vár rád. Ez a folyadék, amit elhoztál az élet vize, s te fogod megkóstolni, mielőtt magamon is kipróbálom. Ha hatásos, akkor örök életet nyersz, ha nem, akkor beteljesedik a rabszolgasorsod és meghalsz értem. Bátran felvetettem a fejem és ajakamhoz emeltem a fiolát, amit a fenséges nő a szelencéből elővett. Ibolyaszíne volt és a behatoló napsugár épp rávetült, s így csodálatos színeket láttam az üvegcsében.
Egy kortyot nyeltem le, mikor az Úrnő elvette tőlem a különös italt.
Úgy éreztem, hogy elönt a forróság, majd minden elsötétedett előttem.
Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát, némelyik már átcsapott a fedélzeten is. Az emberek futkostak és kötelekkel kötözték magukat a hajó szilárd részeihez.
- Admirális! Admirális uram! – Föld a láthatáron! – kiabálta valaki.
Már épp itt volt az ideje. – mondtam magamban, hiszen már napok óta tombolt a vihar, s a készleteink is kimerültek.
A hír hallatán nem sokára kezdett elcsendesedni a szél is, s megszelídültek a táncot járó hullámok is. Már ez a nyolcadik utam, és még mindig úgy érzem, hogy nem találtam meg, amit keresek. Talán ezen a földön majd választ kapok, mi is az, ami után kutatok már egy ideje.
A hajó egyre közelebb került a szárazföldhöz, meredek partszakaszt láttunk, melynek tetején zöldellő fák és különös növények voltak. Itt ugyan nem tudunk kikötni, ezért azt parancsoltam, hogy hajózzunk a föld mellett, biztosan lesz valahol kikötésre alkalmas hely. Meg is találtuk. Egy különös kis öböl tárult a szemünk elé, mikor a hajó horgonyt vetett, s a csónakokkal elindultunk az öbölbe, apró barna emberek ugráltak a parton és lándzsáikkal mutogattak felénk. Reméltem, hogy békések. Mikor partra szálltunk, ujjaikkal böködtek bennünket. Az égen fenséges játékba kezdett a nap, mert egyszer csak elsötétült minden.
Furcsán világított a telehold, amikor a bokrok között osontam. Barna mokaszinomban nesztelenül haladtam a fehérek sátra felé. Meg kellett tudnom, mire készülnek. Halovány fény szűrődött ki, az őrködő katona állva aludt. Benéztem a sátorba a keskeny nyíláson, s láttam, hogy öt kék ruhát viselő ember beszélget. Halk hangfoszlányok jutottak el a fülemhez, így nem sokat tudtam kivenni, hogy miről is folyt közöttük a társalgás. Lódobogást hallottam, így visszamentem a fedezetet biztosító bokrok mögé. Egy csodaszép fehérnő érkezett és ugrott le a lóról. Ilyent még nem is láttam. Atyám már megtalálta a jövendőbeli feleségemet egy másik törzsből, mert így a két törzs között szoros kapcsolat alakulna ki. Ám Ina iránt nem éreztem azt, mint mikor megláttam őt. Sudár termete volt, vörös haját összefogta, majd lovagló pálcájával megpaskolta az alvó katona vállát, aki felriadva álmából, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van.
Micsoda nő, mély csodálatomat félretéve visszaindultam a faluba, ahol a vének már vártak. Azonban nem tudtam semmit mondani, de azt éreztem, hogy most nem kell a katonáktól tartanunk. A lány arca lebegett a szemem előtt, amikor testem elszenderedett és az álmok vették birodalmukba énemet.
Hófehér tájon át repült a szán, miközben a nap a szemembe tűzött. A bundámat szorosan magamra húztam, s mikor láttam a Hargita csúcsait, hatalmasat kiáltottam.
A házhoz érve a fejedelemnek kijáró tisztelettel fogadtak, s hamarosan felengedtek átfagyott csontjaim a meleg kandalló mellett.
Sok farkast öltünk meg, nemcsak azért mert veszélyeztették a közelben élőket, hanem mert a prémük is jó lesz a mostani hidegben.
- Cudar hideg van nagyságos uram. – hallottam az egyik szobalány hangját. – Befűtöttem az uraság szobájába is, ha méltóztatik felmenni, ne legyen olyan nagyon hideg, s mert a gyerekei szeretnének magával lenni vacsora előtt.
- Köszönöm.
Mióta meghalt a feleségem, ez a lány kérés nélkül is kezébe vette a dolgokat. Ellátja a gyerekeket, felügyel a házra, s ő ébresztett rá, hogy az élet megy tovább. Majd valahogy meg kell hálálnom neki. Magyarországról jött ide, a feleségem távoli rokona. Fiatal, a lányom lehetne, talán majd keresek neki egy jó férjet, mert megérdemli.
Piros gumicsizmában lépdeltem a közeli iskolába, s amennyire lehetett, kerülgettem a pocsolyákat. Tíz évem ellenére sokat tudtam, többet, mint a társaim. Amit találtam könyvet, azt mind elolvastam. A társaim nem igen szerettek, mert úgy vélték, különc vagyok.
Jóska folyton cikizett engem. Nagyra volt vele, hogy a családjában urak is voltak, én pedig csak egy kis senki vagyok.
Amikor ismét nekem támadt, azt mondtam neki:
- Akkor tudd meg, hogy én meg Rózsa Sándor unokájának a gyereke vagyok, s majd megtudod, hogy lesz még betyár világ neked is.
(Még volt több helyszín is. Olyan volt, mintha a moziban ültem volna, és láttam volna előző életeimet. Amire leginkább emlékszem, az az egyiptomi rész volt, a fáraóval való találkozás valós volt az álomban, a többit kitaláltam. S az utolsó, ahol tényleg azt mondtam az álomban, hogy én Rózsa Sándor dédunokája vagyok. Itt a név is elhangzott. Voltam király is, de nem tudom mikor és melyik országban. Érdekes módon többször voltam férfi, mint nő. A hajnali ébredés az álomból olyan volt, mintha nem is itt lennék, hanem messze valahol. Különös jelentőséggel bírtak az égi testek, majd minden epizódban ott volt a nap vagy a hold. Ez jogos is, hiszen mind a kettő nagy hatással bír az életünkre, sorsunkra.
S voltak negatív sorsaim is. Láttam magam bezárva valahová olyan középkori környezetben. S voltam erőszakos, haragos férfi, és kegyetlen nő is.
Az valószínű, hogy sok aspektusomat megéltem, most viszont sok mindent kell elengednem is.
Voltak már spontán bevillanásaim is előző életekbe, nemcsak álomban. Így tudom, hogy éltem Erdélyben, és többször is voltam indián. Egyiptomot csak súgta az intuícióm. Kolumbuszra mások hívták fel a figyelmem. Bármerre jártam, mindig az utamba került valami vele kapcsolatban. Két versem is született erről. – Kolombusz nyomában 1-2. – a nevét szándékosan és spontán írom „o”-val, mert valamiért kézzel is így írom és a billentyűzeten is így jön. )
|
|
|
- április 24 2011 08:13:45
Kedves Lena!
Az biztos, hogy jó a beleérző képességed a történetek kitalálásába, bár ehhez biztosan kell ennél több is. És ez a több az a tény lehet, hogy minden valószínűséggel már több életed is volt a Földön. S talán többünknek is! Csak kevés az az ember, akinek hasonló képességei vannak, mint Neked, hogy a jelen életében ilyen sok kép bevillanjon előző (vagy jövőbeli) életéről.
Ez a történet az álomképeidről olyan, mintha az Ember tragédiájának színeit látnánk, és Te mindig ott vagy valamilyen főszereplő személyében hol nőként, hol férfiként. Talán azzal a különbséggel, hogy Ádám mindig férfiszereplő bőrébe "bújt"!
Jó volt olvasni!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 25 2011 00:19:21
A végén Vidám történet lett és én szeretem a vidámságot hihihi  |
- április 25 2011 14:35:25
Kedves Mist, Zsuzsanna, Robert P Clown, koszonom, hogy itt jartatok, olvastatok.
Az almaim valoban nem semmik, lehet, hogy a kovetkezo konyvem az almokbol irt sztorikbol es alomfejtesekbol lesz majd...
Sajnos nincs interntem, s nem tudom mikor lesz, igy nem tudok gyakran itt lenni, olvasni, bocsassatok meg erte...  
Szeretettel. Lena |
- április 26 2011 21:03:57
Én tudom mit élsz át, így született az első könyvem.
Szeretettel olvastam. |
- április 27 2011 16:56:45
Szerintem, sokaknak van ilyen "bevillanás" csak félnek szembenézni vele. Nekem is volt egy élethű "álom" Annak köszönhető, hogy Irországba utaztam a gyerekeimmel. "A vörös rózsa küldetése" igy született.
Érdeklődéssel olvastam:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
