|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gergő a kis muflon kalandjai folytatódnak...
 V
GERGŐ VILÁGOT LÁT
II.
A nappalok és éjszakák tele vannak izgalommal. A holdvilágos, csillagokkal díszített éjszaka egészen más, mint a napsütötte reggeleké. Gergő szünet nélkül, folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat. Malvina a muflon mama türelmesen tanítja oktondi gyermekét az erdő titkaira. A bokrok csupasz ágai lassan megteltek, üde zöld levelekkel. Akadnak, olyanok is, akik most bontanak virágot, édes illatokkal telítődnek a rétek. Néha nehéz szürke felhők súrolják a fenyők csúcsait, fölerősödik a szél és imbolyognak a fák. Nyöszörög a fennakadt kiszáradt tölgy, s a szomszédos fiatal fa kapta el, hogy le ne zuhanjon a földre, és meg ne üsse magát. Az idei tavasz tele van szép meglepetésekkel. Nagyobbak lettek az agárkosborok, boldogan fürdőznek a reggeli fényben. A réti iszalag élete leáldozóban van, mert a korai melegedés megöli a zöld burokban fejlődő lila virágokat. Nem hagy utódokat, az új tavaszra.
Egy kis róka lopakodik a bokor alatt, a szajkó kiabál a feje fölött. A cinkék mesélnek a télről a visszatért madaraknak. A holló köröz a kék messzeségben, majd bevág a fák ágai közé, veszekedés robban ki az ölyvvel. Az ő kiszemelt zsákmányát ragadta föl. A fekete harkály komoly dobszólót ad elő egy odvas fa derekán. Szanaszét repül a forgács, alatta pedig ott az ízletes falatok. A forrás mellett sárga virágot nyitott a mocsári gólyahír, kellemes a fülnek hallani a víz csobogását. A patakmederben alig csordogál valami, a kövek háta világosszürkén mutogatják magukat. A gyertyánfa közelében vicsorgó nyomja fölfelé a vastag, sok esztendős avart. Olyankor ébred föl, amikor a fa gyökereiben megindul az életáramlata fölfelé. Tízévenként tör a felszínre ez az élősködő, rózsaszín növény. Citromlepke szárítgatja a harmattól nedves szárnyait. Napelemmel működik. Sokan táplálkoznak a szemes lepkék a kökénybokron. A tavaszi hérics lassan elvirágzik, ők is fogyatkozóban vannak. Látni még hibátlan példányokat. Lila ibolyák kicsi kolóniákat hoztak létre, illatozik fölöttük a levegő. Ezen a szakaszon, elszórtan vannak jelen az odvas keltikék, ám a bükkfák oltalma alatt virágszőnyeget terítenek magukból. A szomszéd hegyeken egészen más fa fajták növesztik, évgyűrűjüket. A bükkerdők, sokkal tágasabbak, szabadon nyargal a szél az ezüst derekak között.
Gergő egy újabb napra ébredt…
- Menjünk kis fiam, izgalmas dolgok várnak ránk. - noszogatja félig ébredt gyermekét Malvina.
- Minden nap ilyen korán kell kelni? Az orromat se látom, neki megyek a fának. - zsörtölődik Gergő a muflon gyerek. A gyerekek mindenhol egyformák. Sokat alszanak és sokat esznek és sokat beszélnek.
- Ilyenkor miénk az erdő, mező. Nincs itt a kétlábú a gyilkos fegyverével. Értékes dolgokat tapasztalhatsz. A völgyeken átkúszik a hajnali köd, följön a hegyek oldalára. A fokozatosan erősödő nap melege szétoszlatja, majd eltűnik, talán holnap ismét elő kerül. Friss harmatos füvet csipegetünk, szomjunkat oltjuk.
- Ma hová megyünk?
- Látogatóba az őzekhez. Hamarosan születnek a gidák. Két hónapos korukig fehér pettyeket viselnek. Rém aranyosak tudnak lenni. Amikor a nap a hegyek mögé ereszkedik, s az este tápászkodik a völgyek mélyéről, a gidák akkor jönnek ki a rétre.
- Mami, mi az, ami a levélen mocorog? Ott az a sárgafoltos.
- Az éjszaka esett az eső, előjöttek a szalamandrák. Táplálékot keresnek. A sárga szín veszedelmet jelent az állatok világában. Kerüld ki ezeket az állatkákat.
- De szépen csillog a bokor.
- Nem a bokor csillog, hanem a póknak a hálója. A vízcseppek sorakoznak egymás mellett. A mérges pók a sarokban várakozik, mozdulatlan. Türelmesen várja az áldozatot. A bogár bele repül, s a pók gyorsan becsomagolja a megbénított áldozatát.
- Milyen félelmetes hangokat hallok, nem is gondoltam volna, hogy a madarak így is viselkednek.
- Bizony kemény küzdelmet folytatnak, hogy fiókáikat etetni tudják. Képesek a fiókákat elragadni a fészek mélyéről, amíg a szülők távol vannak. A hollók, ölyvek, réti sasok szünet nélkül viaskodnak egymással.
- Az őzek is ilyen kegyetlenek?
- Nem! Nem mindenki húsevő. Sokan vagyunk, akik növényeket legelészünk, rügyeket csipegetünk. Nekünk a kóbor kutyák és az ember jelent nagy veszedelmet. Az őzek, a szarvasok és a muflonok azonos módon élnek és táplálkoznak. Agancsot növesztenek az őzbakok és a szarvasbikák. Mi erős csigákat viselünk. Ősszel, komoly csatákat vívunk, párválasztáskor, majd elcsendesedünk, rejtőzködő életet élünk. Igyekszünk, ki kerülni az ember társaságát. Szeretünk békességben élni.
- Minden virágot szabad megenni?- Most maradj csendben egy kicsit. Gyere az oldalamhoz és ne mozdulj. Valami gyanús mozgást észleltem. A ködben mozdult az imént. Nem érezni jól a szagot. A fenyves fölzúgott, a szél búbolja odafenn. Malvina nem először találkozik ezzel az érzéssel. Itt van a fekete kabátos. Az alakja lassan kivehetővé válik a fenyő mellett. Az erdei út közepén van, mozdulatlan. A muflon mama feszültsége alább hagy. A kakukk párját hívogató kiáltása töri meg a suttogó csendet.
- Gergő, mehetünk tovább.
- Tőle miért nem kell félni? Én is láttam, hogy ott állt és felénk nézett. Nem tett semmi rosszat.
- Tudod, kis fiam, ilyenek is akadnak az emberek között. Nem mindenki kezében van puska. Ő szeret minket. Érzem a szagát, ha a közelünkbe ér. Évek óta járja a hegyeket, még a nagy hóban is ide jött.
- Nem válaszoltál az előbbi kérdésemre.
- Ja, igen! A növények között is vannak mérgező fajták. Válogatni kell, mit csíphetsz le. Az illatuk segít a választásban. Gyógyító füvek is léteznek. Mi is szoktunk betegek lenni. Sebesüléskor, vérzéscsillapító növényeket eszünk. Minket is meggyógyít a Természet. Az ismeretlen dolgokkal óvatosan bánunk. Az ember időnként mérgező anyagokat hagy maga után. Fém dobozokat dobál szét, ami elvághatja a lábunkat. Drót huzalokat helyez a selymes pázsit rejtekében és fogságba ejt.
- Mámeczó, hogyan viselkedjek a víz közelében? Olyankor nem hallok rendesen és a szaglásom se ér semmit.
- Bizony ez így van, gyermekem. Kevés időt szabad a víz mellett tölteni, hiszen nem biztonságos. Ezért keressük fel a forrásokat.
- Milyen szépen utánunk jött a fény. Szeretem, ha föl kel a nap, és melegen simogatja a hátamat. Éjszaka hűvös van a völgyek mélyén. Az unokatestvérekkel, jó a napfényes hegyoldalon játszani. Tegnap is ott voltunk a vadkörtefa alatt.- mondja halkan a kis muflon gyermek.
- Ő is ott volt mellettetek a tölgy oltalmában. Boldog mosollyal nézte, hogy milyen vidáman ugráltok. Észre sem vettétek a játék hevében.
- Tényleg ott állt? Miért nem figyelmeztettél minket?
- Ő nem veszélyes, már megszoktam a jelenlétét, szinte közénk tartozik. Gyakran kísér minket az erdőn keresztül. Olyan, mint egy szelíd árnyék.
- Most is itt van?
- Igen! Ott áll a sziklák mögött, csak a feje látszik, és a csillogó tekintet.
- Látom, mami!
- Hány éve ismered?
- Sok tavaszt éltünk meg, még én is fiatalka voltam. Ő is sokat tanult a Természetben. Egyre csendesebben jár, s a haja színe is változott.
- Neki nincsenek gyerekei? Nem láttad őket?
- Láttam a gyerekeit. Egy fiút, majd egy kislányt is magával hozott, de nem egyszerre. Aranyosak voltak. Csendesen lépkedtek az anyjuk mellett. Úgy viselkedtek, mint te és én. Várj, ne mozdulj! Kutyaszagot érzek, de nem látom, hol rejtőzködik.- Gyorsan változnak a fények. Odafenn rohannak a fellegek, mozog az egész erdő.- Türelem, gyermekem. Itt nincs helye a kapkodásnak. Az életünkbe kerülhet a fegyelmezetlenség. Gyengék a lábaid, nehezen bírnád a hosszú vágtát. Ott somfordál a rühes kutya, nem kapott szagot felőlünk. Hagyjuk elmenni.- A felhők is szétszaladtak, jobban látni a bokrok mögé.
- Sokat kell még tanulnom, mámeczó, hogy egyedül járhassam az erdőt, s barátokat találjak.-
- Hallod? Autó hangja jön felénk. Ez a vadőr, megismerem. Szeret autóból lőni. Láttam, mit csinált legutóbb…Az út széléről kapta fel a „zsákmányt.”
- Sok kis bárány született az idei tavaszban- mondja muflon mama. Ragyogó szemekkel nézi a fiát. Büszke, hogy ilyen erős és okos gyermeke van. Az öreg kosok távolról vigyázzák a nyájat, ha a fiatal jerkék időnként megfeledkeznek a szabályokról. Az elveszett bárányokat visszavezetik az anyákhoz. A hajtóvadászatok nagy kavarodást idéznek elő a területen.
- Gergő, most nehéz terepen fogunk át haladni. Figyelj minden lépésedre, nehogy a kövek közé szoruljon a lábad. Menekülés közben nincs idő semmire. Mindent tudni kell a környezetedről. Egy villanás és dönteni kell. Apró szökellések, épp csak érintsd a köveket. Ne nehezedj rá a súlyoddal. Végzetes lehet. A kő kimozdulhat, és egyensúlyodat veszítheted. Figyeld, miként csinálom: Hop-hop-hopp topp-topp
- Most, hagy csináljam egyedül. Lentről figyeld a lépéseim- Gergő, kérdőtekintettel néz a mamára.
- Rendben, szaladj fel a sziklák hátán. Ügyesen csináld! Jól van. Remekül végezted, nem lesz semmi baj.
- Mámeczó nem gondoltam, hogy ilyen sok mindenki lakja az erdőt. A fák alatt otthonra lelnek az állatok. A földet ki túrja föl? Mit keres a levelek alatt?
- Mi is fölforgatunk mindent, ínséges időkben. Ezt most a disznók túrták föl. Csíkos hátú kicsinyek születtek és kell a táplálék. Kondákban jár, amelyekben kocák, süldők, malacok és sokszor fiatal kanok is vannak, és éjszakai életet élnek. Reggelre mindent felforgatnak. Ők mindenevők. Nappal a kukoricásban húzzák meg magukat. Az öreg kanok, remete életet élnek, magányosak, mint a muflon kosok. A látása gyenge, ám a hallása és a szaglása kiváló. – állj ne mozdulj! Ember van az erdőn. Hallod a madarak riasztását? –
A bárány bele simul az anyja szőrzetébe. A szeme sem rebben.
- Ez másfajta ember. Ennek fegyver van a kezében.- most a tekintetek beszélnek.
A fák levelei suttognak a gyenge szellőben. Az anyajuh minden idegszála megfeszül. Egy terebélyes tölgy takarásában állnak éppen. A vonuló felhők árnyékot vetnek a fák tövébe. A vadász óvatos léptekkel halad előre a kibiztosított fegyverrel. A fém részen megcsillan a napsugara, bele villant a muflon szemébe. Lecsukja szemét a bántó fény előtt. A bakancs talpa alatt kő pattan, már csak a vadász hátát figyeli a vad. Nem mozdul, hosszan ki vár! Egészen közel ment el a puskás ember, hallották a szuszogását. Gergő még a levegő vételt is szüneteltette. Eggyé vált az anyjával. Amikor a vadász messze jár előttük, ismét lehetett beszélgetni.
Folytatás..... |
|
|
- április 28 2011 10:33:35
Glica, >klassz<, mint rendesen. Várom a folytatást. |
- május 02 2011 17:00:02
Glicám! Káprázatos! Szeretettel ölellek: Piroska  |
- május 03 2011 07:22:35
Piroska-Egy biztos! Ezzel az Olvasással Gazdagabb lettél....aki pedig nem olvasta, vessen magára. Gergő igenis megérdemli a kellő Figyelmet. Ahol Ő élt, azokat az erdőket teljesen letarolták!!!! Tovább kell vándorolnia, hogy megfelelő Élettere legyen. Szüksége van a vegyes telepitésű erdőre, és sziklás hegyoldalakra. Hamarosan, átköltözik a Szlovák-hegyekbe. Az unokáim, már nem találkozhatnak Gergővel!!!!
Köszönöm, hogy Olvastad:Glica |
- május 04 2011 09:54:18
A fejezet első része a szerző példátlan nagy természetszeretetét, növényvilág ismeretét mutatja be. Olyan aprólékos, mindenre kiterjedő, amilyet egy természetfilm sem képes utánozni!
Gergővel együtt növekszik az érdeklődésem a folytatásra. Gratulálok, csak így tovább! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
