|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lőgyakorlat
 V
l974. tavasza. 2o évesen egyedül voltam a századnál katonanő, hívat a parancsnok.
-Elvtársnő, ma lőgyakorlat, vegye fel a fegyver raktárból fegyvereit - pisztoly, géppisztoly - Ön is megy.
-De alezredes elvtárs, jelentem én csak elméletben tudom használni a fegyvereket,- rebegtem.
-Ön katona ugye?
-Igen jelentem.
- Akkor teljesítse a parancsomat!
- Értettem, kérek engedélyt távozni.
Érzékeny búcsút vettem férjemtől a laktanya kapujában - ő másik csoportba volt beosztva a lőgyakorlat végrehajtása végett - te jó ég, látlak-e még egyszer valaha, csak még egyszer jussak ide vissza.
A fiúk - katonatársak,elvtársak- biztattak, nem lesz semmi baj.
Megérkeztünk Kékmezőre - katonai lőtér -, volt egy őrtorony ahol át tudtam öltözni gyakorló ruhába, ahol nem látott senki.
A lőgyakorlat vezető kollégám kiadta a parancsot. Először az elvtársak lőnek, utolsó leszek én.
Mondanom sem kell, egy zabszem sem fért volna a "kezembe".
A fiúk vigasztaltak, nem lesz baj, itt vagyunk, sikerülni fog. No igen, gondoltam nektek könnyű, már nem is tudom megszámolni hányadik éles lőgyakorlat nektek.
Rám került a sor. A lövészetvezető parancsot adott az elvtársaknak, hogy minél távolabb menjenek tőlem. A PA-63-as pisztollyal sikeresen végrehajtottam a feladatot, eltaláltam a céltáblát egész jó eredménnyel.
Ó nagyon felbátorodtam ám, megy ez nekem,
mit parázok.
Igen ám, következett a géppisztoly. Hasalás a fűben, géppisztoly vállhoz, várom a parancsot.
Parancs elhangzása után meghúztam a ravaszt, de a géppisztoly akkorát ütött a vállamon, hogy eldobtam a kezemből, golyó a céltábla helyett a földbe fúródott nem is a cél felé.
A lövészetvezető gyorsan oda futott, felkapta a géppisztolyt, nehogy valakit megsebesítsen.
Fölsegített a földről és azt mondta:
- Gratulálok elvtársnő, de legközelebb célba lőjön. /Óh, legközelebb, gondolod, hogy én még egyszer lőni fogok?/
Elsírtam magam, a fiúk vigasztaltak, semmi baj, egyszer majd csak sikerül.
Vége volt lövészetnek - visszavedlettem az őrtoronyban a civil ruhámba - és indultunk vissza a laktanyába. Férjem már várt a kapuban, látta rajtam, hogy nem sikerült.
Gyorsan bespuriztam az irodámba végezni tovább az ügyviteli feladataimat.
Kis idő múlva hívat a parancsnok. Jaj istenem, most segíts, mit kapok én?
- Elvtársnő, gratulálok! Végrehajtotta a feladatot,
de Önt többé nem vezényelem éleslövészetre.
Végezze az ügyviteli feladatait. Távozhat.
- Értettem, kérek engedélyt távozni.
Ez volt életem első és utolsó éles lőgyakorlata. |
|
|
- május 06 2011 07:39:50
Tátott szájjal, ámulva olvastam az élménybeszámolót. Ez vár az én kis lányomra is? Ha majd az ágyikót maga mögött tudja, ő is elolvassa a "tanulságot." 16-án Kecskeméten Fölvételizik......
Szeretettel:Glica |
- május 06 2011 07:42:00
Varika, nagyon jól megírtad!  Éleslövészeten átélt élményed után nem csodálkozom, hogy az ügyviteli feladatokra koncentráltál. A lényeg, hogy senkinek nem esett baja.
Gratulálok!
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Vali. |
- május 06 2011 07:59:21
Kedves Katikám!
Ez 1974-ben történt velem, hogy azóta milyen elvárások vannak, nem tudom, de biztos, hogy lesznek kemény kiképzések és gyakorlatok, erre esetleg majd a férjem /Jack51 - Jani/ tudja a választ, de ma nincs itthon. Akkor ez volt, de rendes volt a századparancsnokom, tulajdonképpen tényleg nem kellett mennem soha többé éles lőgyakorlatra. Különben is én ügyviteli dolgozó voltam, tehát az én feladatom a titkos iratkezelés volt.
De szép volt a katonaélet, gondolom mai napig is szép, úgy hogy én csak gratulálni tudok a lányodnak, ha ezt a hívatást választja.
Ne féljen tőle, a sereg egy másik miliő, nem olyan mint a civil élet. Én nagyon szerettem.
Puszillak: Évi. |
- május 06 2011 08:01:55
Kedves Valikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és itt voltál velem. Igen, senkinek nem esett baja, ezért küldte tőlem minél távolabb a katonatársam a többieket, mert sejtette, hogy a géppisztoly "megdob". De ettől függetlenül szép élmény volt, jó rá visszaemlékezni.
Szeretettel: Évi. |
- május 06 2011 08:07:38
Elvtársnő! Nem adok engedélyt a távozásra! Tessék még ilyen jóízű, humoros írásokkal többször célba találni! A lövészettel kapcsolódó műszaki leírást ezennel mint illetékes (saját tapasztalat!) hitelesnek nyilvánítom! A mellbevágó élményt én egy "diótörő" elsütése alkalmából kaptam, és nem a földbe, hanem az égbe lőttem. Sajnos egy ideig számoltam, de most már nem tudom megmondani, hányszor kerülte meg azóta a lövedék a földet! Ön nem katona, ugye? Akkor végezze az otthoni munkáját. Távozhat! |
- május 06 2011 08:39:49
......../alezredes, ezredes,?/ elvtárs! Kérek engedélyt meghunnyászkodni! Mivel a parancs, az parancs, értettem, nem távozom! Feladatomat teljesítem, hozok még történeteket katonaéveimből.
No a levegőben sem rosszabb - vagyis a Föld körül - keringeni a lövedéknek, mint a földbe fúródva landolni.
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Egyébként a holnapi parancs kihirdetési foglalkozásra kérem a rendfokozatodat - beosztás nem szükséges -hogy jelenteni tudjak Neked katonásan! Kérek engedélyt távozni!
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és véleményeddel:
Szeretettel: Évi. |
- május 06 2011 09:48:21
Drága Barátnőm!
Nagyon jó kis sztori, már így elmesélve, mert én is biztos berezeltem volna, ilyen feladatra!
Nagyon jól megírtad, élvezettel olvastam!Gratulálok!
Puszillak, Barátnőd: Pircsi |
- május 06 2011 09:55:50
Kedves Pircsikém, köszönöm, hogy meglátogattál és véleményt nyilvánítottál.
Szeretettel: barátnőd: Évi. |
- május 06 2011 10:57:23
Tisztelt Tiszthelyettes Úrhölgy (ez a mai megszólítás) azazhogy kedves Varika-Évi! Én ugyan csak PA voltam (te tudod, mi az) a Hadtörténetiben (múzeumi előadó), de életemben egyszer kivittek éleslövészetre. Pisztollyal az egész tárat beleeresztettem az alakba- Géppisztolyt nem kaptam. Puskával aztán vadászként természetesen eleget lőttem.
De írjatok még ilyen jó történeteket. Mert legyenek írásbeli emlékek a MN fennállása idejéből is.
szeretettel
Domokos bátyád |
- május 06 2011 11:01:58
Kedves Évike!
Örömmel olvastam történetedet fiatal "katonaéveidről".
És azt is örömmel venném, ha még olvashatnék Tőled hasonló történeteket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 06 2011 11:45:09
Kedves Domokos Bátyám!
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel.
No igen, hát ha az ember nem találja el a céltáblát, megteszi az ablak is. Kedves Bátyám, érdekes egyébként, apukámnak is volt puskája, de azt soha nem adta a kezembe - no mondjuk nem is érdekelt, azért akkor még gyerek voltam -, de a pisztoly az érdekelt, no lehet, hogy azért mert azzal könnyebb volt lőni.
Szeretettel: Tiszthelyettes Úrhölgy.Évi. |
- május 06 2011 11:48:47
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel, még majd keresgélek a tarsolyomban, de a férjem erről többet tud, mert ő nem csak az irodájában dolgozott, hanem sokszor terepen is.
Mivel én többé nem mehettem lőtérre, maradt az iroda.
Szeretettel: Évi. |
- május 06 2011 12:10:29
Tiszthelyettes Úrhölgy
NDI PA tisztelettel jelentem, hogy nem a[b]z ablakba,[/b] hanem az [b]emberalakú céltáblába[/b] ment az összes lövésem...
szerettel
Domokos bátyád |
- május 06 2011 13:13:40
A hozzászólások, legalább olyan mókásak, mint az Eredeti mű. Ezt az egészet, együtt kell Olvasni!!!!
A Magyar Humornak, nincs határa, csak a csillagos ég....
Szeretettel:Glica |
- május 06 2011 13:37:18
Jogos kedves PA! olyan hülye vagyok, hát nem volt rajtam a szemüvegem és azt olvastam a hozzászólásodban, hogy "az egész tárat beleeresztettem az ablakba", és most szemcsóval a szememen
újra olvastam, hát Te azt írtad, hogy "alakba"! Bocsánat, hát persze, hogy értem, hogy mi az alak és az emberarcú céltábla, bocsánat nem jól olvastam. Akkor storno válaszom második mondata.
No jó, hívom is a férjemet, hogy vegyen nekem egy nagyítót, amit rá tudok kötni a szemüvegemre. Hát nem látok, hát nem látok?
Kedves PA ne haragudj, de tényleg nem jól olvastam.  |
- május 06 2011 18:08:46
Évikém ne zavartasd Magad!! Én a múlt héten a nevemet se tudtam rendesen leirni....
Vigasztaljon az a tudat, hogy ebben az országban, sokan nem látnak Jól!!Szerintem a hallással is komoly gondok vannak.
Sok puszit a piros orcádra:Glica |
- május 07 2011 05:19:59
Kedves Katika!
Na persze tudom, hogy sok a félig vak, meg a nagyothalló az országban, no meg a teljesen siket is, meg a világtalan is!
Puszi: Évi. |
- május 07 2011 05:21:43
Katika!
No meg egy éleslövészet után nem csoda ha megsüketül az ember
lánya, na de, hogy ne is lásson, az már nonszensz! |
- május 07 2011 06:40:56
Jaj de örülök, hogy nem értetted félre, mert ebben a szép puccos országban, mindent félreértenek. Egyre lejjebb szoritják a béreket, mert valaki azt hallotta, hogy dőzsöl a NÉP!!!
Annyi zöldséget beszéltünk, hogy abból már ki jön egy jó leveske.
Puszika:Glica |
- május 08 2011 15:26:34
Csak tátom a számat! Katonanő, éleslövészet? Nem gondoltam volna! Érdekes beszámolódat nagy-nagy érdeklődéssel olvastam. (Elárulom neked, én meg vasesztergályos vagyok) Ölel.Piroska
|
- május 08 2011 17:56:57
Kedves Piroska!
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és véleményeddel.
Piroskám, a Tiéd sem kifejezetten női szakma! Gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- március 11 2012 20:05:34
Kedves Évi!
Nem gondoltam volna rólad, hogy még fegyver is volt a kezedben, de hogy géppisztoly?
Minden-napra egy olvasást tűztem ki az általad javasolt írásaidból.
Gratula: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
