|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Parancs végrahajtása
 V
Férjem haza érkezett, rám nézett, tekintetéből olvastam, nem kellett meg sem szólalnia.
- Csomagolunk, indulunk, költözünk?- kérdeztem.
- Igen szívem, Kelet-Magyarország.
Én törzsfőnöki /parancsnok-helyettesi/ beosztást kaptam, Te ügyvitel vezetőit. 2 hét múlva el kell foglalnunk szolgálati helyeinket.
- De nem lesz ez összeférhetetlen, hiszen akkor így a beosztottad leszek?!
- Én is ezt mondtam az ezredes elvtársnak, de azt felelte, ha lesz ilyen gond, azt otthon megoldjuk.
Nyugatról Keletre, nem tört le nagyon, már hozzá szoktam változatos vándorló életmódunkhoz - mint annak idején Árpád apánk népével -.
Megérkeztünk szolgálati helyünkre, szép kis irodát kaptam, kedvesek voltak a katonatársak,
közvetlenek a kinevezett és polgári alkalmazottak. Jó benyomást keltettek, gondoltam itt is jól fogom érezni magam.
Férjemnek másnap szolgálati útra kellett távozni.
Hiányoltam az ügyviteli iroda ajtajáról a parancskivonatot - mely szabályozza az ügyviteli rendet.-
Gondoltam egy nagyot, gondolataimat tett követte. Mivel az ügyviteli rend szabályozásáról a férjem írhatott volna parancsot, de ő távol volt, megírtam a parancsot, megírtam én, - hát mit nekem, gondoltam, egy család vagyunk -, és már ki is függesztettem irodám ajtajára.
Hú, de büszke voltam már magamra, még a vállamat is megveregettem.
Otthon nem szóltam erről, mert aznap este már haza jött a férjem. Reggel megyünk be a szolgálati helyünkre - egymással szemben volt az irodánk - férjem tekintete mereven pásztázza irodám ajtaján ékeskedő kivonatot az ő aláírásával. Rám néz, no nem éppen a legkedvesebb tekintetével, szól halkan, de határozottan:
- Gyere be az irodámba!
Ejha, most lehet, hogy le leszek cseszve.
- Édesem, ki kért meg arra, hogy a nevemben intézkedjél, és még alá is írd a nevemet?!
- Tudod az úgy volt,......
- Majd otthon megbeszéljük!
De én elővettem legcsábosabb mosolyomat,ettől
elmúlt a párom erőltetett "szigora".
Haza érkeztünk, jót nevettünk az egészen, tudtam, hogy otthon én vagyok a parancsnok.
Eszünkbe jutott az ezredes mondata az összeférhetetlenségről. Ő is azt tanácsolta, hogy ha ilyen probléma felmerül, otthon kell megbeszélni.
Mi megbeszéltük, no nem szavakkal, hanem tettekkel az ágyban.
|
|
|
- május 08 2011 12:59:28
Amit "otthon" kell megbeszélni, az lezárt ügy! Az asszony szava parancs...az ágyig! Ott lehet túl teljesiteni a tervet!! Valami ilyet gondoltam...csattanós csókkal.
Gratulálok Hozzátok:Glica |
- május 08 2011 13:31:29
Kedves Katika!
Nagyon szépen köszönjük, hogy megtiszteltél véleményeddel.
Teljes mértékben igazad van, köszönjük, hogy itt jártál.
Évi és Jani, |
- május 08 2011 13:54:48
Nagyon tetszett, megoldottad frappánsan...Otthon jó, hogy te vagy a parancsnok
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- május 08 2011 13:57:01
Évike Barátnőm!
Nagyon aranyos kis történetet írtál, gratulálok: Barátnőd, Pircsi
Ismerem az ilyen dolgot, a volt férjemmel én is egy irodában dolgoztam tíz évig! Én is számvitelben, de az Ő munkájával nem volt összefüggésben és így nem volt összeférhetetlen!
A végén már az Ő munkáját is rám testálta,de nem ezért váltunk el, hanem az ital miatt! A munkahelyen is folyton részeg volt én meg majd elsüllyedtem a föld alá! Rá is ment, Isten nyugosztalja!  |
- május 08 2011 14:02:08
Kedves Valikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel.
szeretettel: Évi és Jani. |
- május 08 2011 14:05:43
Pircsike Barátnőnk!
Nálunk ilyen italozási proléma nincs, illetve ha néha-néha alkalmakkor megiszunk egy-két kortyot, azt is együtt tesszük.
Mi együtt csinálunk mindent!
Köszönjük, hogy megtiszteltél véleményeddel:
Szeretettel: Évi és Jani. |
- május 08 2011 15:23:01
Kedves Évike!
Nagyon aranyos ez a történeted is, melyben mindketten főszerepet kaptatok. Az egymás iránt érzett szeretettel sok mindent meg lehet oldani. Az a szép, amikor egy házaspár élete során együtt sír és együtt nevet (mint a slágerszöveg is mondja: "Mi együtt sírunk, s együtt nevetünk...
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 08 2011 18:10:25
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet. Ezek a történetek katona éveinkről hitelesek, megtörténtek és így ahogy leírom. Lassan nyitott könyv lesz itt a Barátaink szeme láttára az életünk.
Szép időszakok voltak, kár, hogy elmúltak.
Azért írjuk csak az én lapomon, mert úgyis együtt történtek velünk az események, hiszen sokáig egy alakulatnál dolgoztunk.
Szeretettel: Évi és Jani. |
- május 08 2011 20:06:08
Kedves Varika-Évi!
Nagyon jóízűen írod (írjátok) a történeteket, a nélkül, hogy "elhülyéskednétek" azokat.
Tessék mondani, nincs neked otthon elrejtve egy tábornoki rangjelzésed? (Házui használatra...)
üdvözlettel
Domokos bátyád |
- május 08 2011 20:18:46
Kedves Domokos Bátyánk!
Lehet, hogy találunk egyet, csillagokat már találtunk, majd még vállapot keresünk.
Köszönjük, hogy megtiszteltél figyelmeddel és véleményeddel.
Szeretettel és tisztelettel: Évi és Jani. |
- május 11 2011 00:12:02
Kedves jól megírt történet, ami két dolgot igazol:
1. A nyugatról keletre vezető út nincs jószándékkal kikövezve, de ez csak megszokás kérdése.
2. Jószándékú aláírás-hamisítás kikövezett út a pokolba... Ebből csak egy kiút adódik, ha a hamisított és a hamiskás egymást szerető és megértő házaspár! Nincs igazam? |
- május 11 2011 17:30:10
Igazad van Andy Jazz!
Jót látod a helyzetet!
Üdvözlettel: Évi és Jani. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
