|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Bükk hegység /Bánkút/
 V
Kötelező volt a hadseregben a kulturális - és sportprogram megszervezése és végrehajtása.
Egy csodálatos téli reggelen úticélunk a Bükk hegység volt, ezen belül Bánkút, Magyarország egyik síparadicsoma.
Katonatársaim - sor és hívatásos állomány - fölvették a raktárból felszereléseiket, és a ROBUR. tipusú buszunkkal elindultunk a hegyekbe.
Vidám volt a kis csapat, a szerpentineken haladva magyar nótákat, illetve katona nótákat énekeltünk.
A hívatásos állomány között volt két katonatársunk, akik profik voltak, hadsereg-bajnoki címet nyertek lesiklásból, ők segítették a kezdőket. Én ugyan nem tudtam sielni - meg sem próbáltam, mert féltem, hogy úgy járok mint az éleslövészeten -, de csodálatos élményt nyújtottak katona társaim, akik kipirult arccal, vidáman száguldva hasították a havat léceikkel.
A Bükk hegység elénk tárult minden téli szépségével.
Ebédet, a túrista házben kaptunk, de délután még folytatódott a sportfoglalkozás.
Elérkezett a búcsú ideje, elindultunk haza felé.
Az első szerpentin után fékezett a vezető, mert előttünk több személy autó megrekedt a csúszós, havas, jeges úton, félig lecsúszva az útról.
Katonáink - nem várva parancs szóra - egyenként ugráltak le a buszról segítséget nyújtva az úrvezetőknek, "vissza parancsolták"
két erős karjukkal a személygépkocsikat az úttestre. A civil emberek megköszönték a segítséget, nagyon örültek nekünk, hogy éppen akkor arra jártunk. Eltartott egy ideig, amíg haza értünk, mert több szakaszon is szükség volt a fiúk erejére. Amíg a Majális parkig leértünk, többször kellett bajba jutott embertársainknak segítséget nyújtani. A Majális park után már egyenesen - természetesen ismét jó hangulatban, énekelve - a laktanyába vitt az utunk. |
|
|
- május 10 2011 12:18:31
Évike Barátnőm!
Nagyon jól megírtad, szép gesztus volt katonatársaidtól a segítségnyujtás!
Gratulálok: Pircsi |
- május 10 2011 13:14:07
Kedves Barátnőm Pircsike!
Köszönöm, hogy olvastál. Azt hiszem, hogy minden jobb lelkivilágú embernek természetes a segítségnyujtás. De tényleg, jókor voltunk jó helyen, hogy segíthessünk,- vagyis a kiskatonák meg a hívatásosak. Mindenesetre én nagyon féltem, mondtam is a férjemnek, hogy mi lesz ha mi is "beborulunk", ki húz ki bennünket. De szerencsére nagyon óvatosan és ügyesen vezetett a kiskatona-gépkocsivezető, úgy hogy épségben vissza értünk.
De hát ez nyilvánvaló, hisz akkor nem írnám-e sorokat. Azért úgy elbeszélgetek magammal.
Szeretettel: Évi. |
- május 10 2011 18:47:59
Kedves Évi!
Örülök, hogy megint egy régi szél élményetekről írtál! Eszembe juttattad a 60-as, 70-es éveket, amikor a munkahelyeinken még kötelező volt a Május elsejei felvonulás. Én nem éreztem soha kényszernek, örömmel mentem! És nagy örömmel vettem részt a munkahelyi közös kirándulásokon is, így sok helyre eljuthattam Magyarországon, de egyszer még Oberwartba is.
Ezek a közös munkahelyi kirándulások és egyéb rendezvények összetartották az embereket.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 10 2011 18:57:45
Egyetértek Zsuzsannával!
De régen láttam Roburt...
Minden visszaemlékezést nagy érdeklődéssel olvasok. Kíváncsi vagyok, mások is ugyanúgy élték-e meg a hasonló élményeket. |
- május 10 2011 18:59:00
Kedves Zsuzsika!
Igazad van, én is nagyon sokat kirándultam katonai szolgálatom alatt, mi is bejártuk az egész országot, jó kis kollektíva volt, sokkal jobban szerették abban az időben emberek egymást, összetartóbbak voltak a munkatársak.
De talán nem is az emberek változtak, hanem a körülmények, illetve a körülmények miatt érzéketlenebbek az emberek.
Köszönöm, hogy itt jártál velem.
Szeretettel: Évi. |
- május 10 2011 19:04:16
Kedves haaszi!
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Hát nem is tudom kedves haaszi, de azt hiszem, hogy már Roburt nem is gyártanak, de ez amit Valika felszerkesztett, ugyanilyen volt nekünk a honvédségnél, csak zöld szinű.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- május 11 2011 11:19:47
Kedves Varika-Évi!
A történetről egy (nálam jó generációval időseb történész barátom jut az eszembe, aki addig kutatta a hazai árvizek történetét, amíg arra a megállapításra nem jutott, hogy "a bajban csak a hadsereg az egyetlen használható erő." Itt ugyan kisebb volt a baj, de így is igaz.
szeretettel Domokos bátyád |
- május 11 2011 17:24:45
Kedves Domokos Bátyám!
Köszönjük, hogy véleményeddel megtiszteltél. Nekem is az a véleményem, hogy pld. az 197O-es árvíznél a Magyar Néphadseregé volt a "főszerep". Én ott voltam növendékként Csengernél, mi a Szamos folyót próbáltuk fékezni. 41 év eltelte után az interneten egészen másképp - kiszínezve, nem is olyan nagy jelentőséget tulajdonítva a hadsereg munkájának - lehet olvasni róla, mert azt csak azok az emberek tudják, akik ott jártak
és dolgoztak keményen a gátakon.
Köszönjük, hogy olvastál.
Szeretettel: Jani. |
- május 11 2011 19:25:21
Hihi! Ezek a katonasztorik megfertőztek, és most én is ellenálhatatlan késztetést éreztem, hogy visszanézzek a katona multamba. Egy korábbi árvízi védekezésből a mi katonai középiskolánk is kivette a részét, homokzsákokat töltöttünk. Munkánk elismerése volt az árvíz-védelmi kitüntetés. Természetes dolog, hogy katonaságot, ilyen jellegű tevékenységre is használják az egész világon. A természeti csapások ellen való küzdelem gyors beavatkozást igényel, és erre csak a katonaság képes. A hiradók, és varika 12 tudósítása alapján megállapíthatjuk, a magyaroknak semmi szégyenkezni valójuk nincs! |
- május 12 2011 08:24:57
Andy Jazz!
Mi is úgy gondoljuk, hogy a Magyar Néphadseregnek semmi szégyenkezni valójuk nincs, mert tényleg emberfeletti erővel küzdöttek mindennemű katasztrófa elhárításában - amit ma a katasztrófavédelem csinál - mert a hadsereg állományát leépitették -.
Köszönjük, hogy nálunk jártál.
Évi és Jani. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
