|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Egérkamionnal" fűszerezve.
 V
Péntek este volt, a 7O'-es években egyetlen szórakozási lehetőség a fiatalság számára vidéken a bál volt.
Tudomásunkra jutott, hogy a szomszéd községben
szüreti bál lesz. Ott a helyünk, gondoltuk.
Gondolatainkat tett követte, a barátnőm, a férjem - akkor még csak vőlegényem volt -és én távolsági busszal, négy katonatársunk pedig egy Polski Fiattal útba indultunk a lakóhelyünktől 3O km-re lévő településre.
Jó volt a hangulat,mulattunk, énekeltünk, táncoltunk, igazi szüreti hangulatban volt részünk. Az idő múlását észre sem vettük.
Elmúlt éjfél, amikor észbe kaptunk - no és vége volt a szüreti mulatságnak - az utolsó távolsági busz mellyel haza juthattunk volna már kikanyarodott és nem vett észre bennünket.
Ott álltunk kővé meredve heten egy db. Polski mellett - amit ugyan a legnagyobb jó indulattal sem lehetett személygépjárműnek titulálni, inkább csak egy kis egérkamion volt szegény sárga kis feje.
Most mit tegyünk? Valahogyan haza kell jutni,
gyalog azért mégsem mehetünk, már csak azért sem, mert nekünk lányoknak a cipő úgy feltörte a sarkunkat, hogy alig bírtunk egy-két lépést tenni.
Pattant a nagy ötlet az egyik fiú fejéből.
Bepréselődtünk heten a a kis sárga járgányba, mi ketten lányok a vezető melletti ülésre, a négy fiúnak a hátsó ülésre szólt a "jegye".
Ők egymás ölében, ketten ültek az ülésen a másik kettő pedig hasalva egymás hegyén hátán.
Elindultunk úti célunk felé, haza felé.
Igen ám, de a szerencsétlen kis "jószág" megadta magát, nem bírta a kiképzést és félúton lerobbant, sehová tovább egy tapodtat sem mozdult.
Most mitévők legyünk? Mivel akkor még mobiltelefont csak filmekben láttunk - segítséget senkitől nem tudtunk kérni - elindultunk gyalog - mi lányok mezítláb, fájós, kissé vérzős sarokkal - ezt a 15 km-t csak kibírjuk valahogyan.
Egyszer csak gépkocsi fényszórója világította be mögöttünk az utat. Éljen! Megmenekültünk, valaki csak haza visz bennünket. Egy Lada tipusú gépkocsi fékezett mellettünk segítségét felajánlva.
Épségben haza jutottunk, még a lerobbant Polskit is haza vontatta a segítőkész fiatalember.
Így ért véget a szüreti mulatságunk.
Ennyi idő távlatából visszaemlékezve, egészen jól sikerült.
|
|
|
- május 15 2011 10:13:25
Nagyon jól éreztétek magatokat a szüreti mulatságon, a hazafelé út kicsit körülményesebb volt, de megoldottátok!  Szerencsétek volt, hogy érkezett segítség, hazajutottatok!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- május 15 2011 11:17:47
Évike Barátnőm!
Nagyon jó kis báli történetedhez szívből gratulálok, remek írás!
A bállal kapcsolatban, ifjú koromban 15-21 évig /amikor férjhez mentem, de minek?/ minden hétvégén báloztunk és minden este mezítlább feltört sarokkal ballagtunk haza Anyáinkal/akkor még ez volt a divat/
A kis Polski én csak így neveztem, nekem három volt, külön az én autóm, mert sokat kellett vinni az Öreg Szüleimet orvoshoz stb.
A férjem meg a másikkal járt pecálni /Horgászni/.
Mikor nyugdíjba mentem és a drága Szüleim is meghaltak, akkor ki
adta a parancsot, hogy nem tartunk két kocsit!Máig is sajnálom!
Szeretettel gratulálok írásodhoz, pőuszillak: Pircsi barátnőd |
- május 15 2011 12:56:01
Kedves Évi!
Jól sikerült a visszaemlékezésed a régi szüreti bálra!
Most nekem is eszembe juttattad a régi bálok emlékét. Kezdetben még én is édesanyám kiséretében mentem a bálokba, így legalább is szórakozott egy kicsit.
Egyébként a szomszédos községekbe mi is mindig gyalog mentünk és jöttünk is haza.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 15 2011 16:15:48
Akkoriban még megálltak az autók... Éjjel is...
Akkoriban még lehetett stoppolni... érdemes volt.
Akkoriban még befértünk a kispolszkiba!
Akkoriban még... |
- május 15 2011 16:47:02
Kedveseim!
Valikám!
Igen, talán a párttitkár - azért nem istent írok, mert a hadseregben tilos volt akkoriban vallásról beszélni - ránk tekintett, szegény kis halandókra és küldte a Ladát!
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel.
Pircsikém drága!
Ez igen, három Polski egyszerre -burzsoázia?-de jók is voltak azok a kis járgányok, bár elég szűkösen lehetett benne ülni, de a célnak megfelelt.
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél!
Szeretettel: Évi.
Zsuzsikám!
Lehet, hogy ez csak az idősödő emberek privilégiuma, hogy egyre többször gondolnak vissza ifjú korukra, én magamon kb. 2 éve állítottam fel eme "diagnózist", és egyre szentimentálisabb vagyok. Bár egyébként is az vagyok, de szeretek elmélkedni rég volt történeteken. Ilyenkor újra fiatalnak érzem magam - no nem mintha egyébként nem lelkileg -.
Köszönöm, hogy nálam jártál és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.
haaszi drága!
Igen-igen akkoriban még minden más volt, de jó volt, nagyon is.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Szeretettel: Évi. |
- május 18 2011 13:33:58
Évikém, az a sanda gyanúm, hogy ma is sántikálnak a fiatalok....csak nem merik otthon bevallani. Majd tiz év múlva, fény derül a múltra...és mesélnek, mesélnek!
Hozzánk "öregszenek!" Az első szülött gyermekem már 37 éves!!!!
Én is sántikáltam haza Abasárról...
Örömmel olvastalak:Glica |
- május 18 2011 19:30:09
Kedves Katikám!
Örülök, hogy "látlak" és véleményeddel megtisztelsz!
Igen szépek is voltak azok a fiatal évek, az én első szülöttem is 38 éves - a fiam -, a lányom 35.
Úgy hogy én úgy gondolom, hogy a gyerekek öregszenek csak, mi nem, mi csak hamarabb születtünk.
Gratulálok még egyszer a kislánykádhoz Katikám!
De jó lesz nekünk, válogathatjuk a csillagokat - ezüst, vagy arany -, megosztozunk rajta!
A kinevezési parancsod a referálandó dossziéban van a parancsnok előtt, aláírásra vár! Nem sokára elfoglalhatod a szolgálati helyedet!
Puszillak! Évi.
Abasár, hát az csodálatos vidék!!!!!! Jó vörösbor, meg fehér, meg cigányzene... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
