|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ars Poetika
 V
Bevezető:
Kis irományom olyan magyarázkodás félének készült. Válasznak, az egyik – szerencsére már több is van – barátom levelére, amiben azt kérdezte:
„Gondolom, hogy a sajátos humorodra, nem mindenki "vevő." Bizonyára, adódtak kínos pillanatok e szokásod miatt?!”
Csak nagyon ritkán, hál’ Istennek. Ennek egy magyarázata van, ismerték a szándékomat, választ a miértre. Erről szeretnék a következőben néhány szót szólni! Aki volt olyan könnyelmű, hogy elolvasta a „Múzsákról 2.” című novellámat, annak a végkövetkeztetésben feltűnhetett, hogy írói tevékenykedésem kezdetét vagy a múzsa csókja, vagy a Parkinson kór válthatja ki. Most már nyugodtan kijelenthetem, mind a kettő. Mielőtt sajnálkozva megcsóválná a fejét az olvasó, gyorsan megnyugtatom, csak olyan öregkori kategóriát képviselek. Munkavégzéskor, vagy ha fölidegesítem magam, vagy valami váratlan stressz ér, válik láthatóvá a kezem remegése.
Nos, amikor tudatosult bennem, hogy kezet ráztam Parkinson úrral, és az annyira megkedvelt engem, hogy életem végéig nem fogja elengedni, segítségül hívtam a másik nagy nyavalyámat, az internetfüggőséget és elmentünk szörfözni, hogy többet megtudjak új „barátomról”. Tudományos leírásokat, gyógymódokat, tornagyakorlatokat találtam és nem kevés helyen az érintettek szomorú beszámolóit a kórról. Ez utóbbi fölfedezés irányította a figyelmemet a bohócdoktorok tevékenységére, akik a fájdalmas vizsgálatra készülő gyerekeket vidám előadásukkal nevetésre késztették, ezáltal néhány percre elfeledtetve velük a rájuk váró fájdalmakat. Ekkor ébredt bennem fel az elhatározás, én is bohócdoktor leszek, azaz pontosabban nem doktor, és nem zene- vagy lisztes-bohóc, hanem - talán meglepő a társítás – humorista-íróbohóc, aki írásaival megnevetteti a felnőtt, súlyos betegeket. Célom egyike volt, a betegségek nevetségessé tételével csökkentesem a félelmet, a másik az, hogy a nevettetés erejével hatva – ha csak rövid időre is, ne gondoljanak betegségükre, oldódjon bennük a stressz, a depresszió.
Ilyen meggondolásból születnek a betegségekről készült írásaim, és ezt megértve, bízom benne, hogy egészséges olvasóim is megtalálják az örömöt olvasásukban! Lássunk egy példát:
Dávid és Góliát
Írásom komolyságát jelzi, hogy egy Ószövetségi történés leírásával szeretném elkezdeni; Dávid és Góliát harcával. Idézzük fel a cselekményt: Dávid, népe megmentéséért vállalt küldetésétől fellelkesülve, az egyenlőtlennek látszó harctól ugyan egy kicsit félve, de Isten segítségében bízva készült a küzdelemre.
Elővette az ókori pásztoroknál rendszerbe állított védelmi fegyverét, az ÁK-160-as parittyát. (ÁK a két ősi pásztor Ábel és a Káin név rövidített jele, akik e fegyver feltalálói, az 1-es szám a parittya lökethosszát- a 60-as a hatótávolságát jelezte könyökben. 1 régi könyök átszámítva mai SI rendszerben= 0,525 m).
Mély, - mai női táskákhoz hasonlítható, - feneketlennek tűnő, kopott tarisznyájából előszedett 4 követ, (4 kőnél többet nem volt érdemes magával vinni, mert ha ennyi kihajítása után sem találta el a nyájat tizedelni akaró fenevadat, akkor a vad győzött, és ennek eredményeként aznap vagy egy báránnyal, vagy egy pásztorral csökkent a nyájleltár. Letette maga elé a köveket, és válogatni kezdett belőlük. Tudta, hogy a helyes eszköz kiválasztása most élet- és halál kérdése. Nyugodtan válogathatott, mert a behemót óriás neki hátat fordítva, nagyképűsködve hencegett társai előtt: „Úgy beletaposom ezt a burgonyabogarat a földbe, hogy olaj fog föltörni a helyén.” Ez a kijelentés is igazolta, milyen izomagyú, tudatlan ez a fickó, mert hol volt még akkor a burgonya és a hozzá kinemesített bogár, bár az olaj említése kicsit előremutató volt. Közben Dávidunk végzett a válogatással. Azt a követ választotta, amit a kiváló-dolgozó pásztoroknak adnak évente. Jellegét tekintve vándordíj és ez évben ő kapta. Értékét az adta, hogy ezzel a kővel verte agyon Káin Ábelt. Ez a kő nagy becsben volt, apáról fiúra, és most a jól megpörgetett parittyából Góliátra szállt. Pont a koponya-alaplapját trafálta el, szétzúzva a belülről hozzá csatlakozó, alacsony órajelű processzort. Mikor mintegy csodálkozva hátrafordult, jól látható volt egyik szemében a „fatal error”, a másikban pedig a „game over” felirat. (persze nem angolul, hanem a saját nyelvén, de ennek ismertetéséről a betűkészlet hiánya miatt eltekintek.) A behemót hústorony nem esett el rögtön, vicces hatást keltve – talán a mai „lisztes”-bohócunk mozgásához hasonlóan - ide-oda tántorgott, fura mozgásával az egyik oldalon halálos csendet, a másik oldalon harsány kacagást, jókedvet kiváltva. Majd amikor nagyot puffanva, mint egy liszteszsák elterült a földön, a nevetést boldog kiáltások is tarkítani kezdték: „Győztünk! Győztünk! Megnyertük a háborút!
Miért írtam le nektek ezt a gondolatsort? Mert szeretnék, -és ezt ne vegyétek kérlek titeket nagyképűségnek,- mindennapjaink Polgárka – Dávidja lenni. Kiállni tízezreket számláló parkinsonos sorstársaim elé, és parittyámba humoros írásokat töltve, majd kilőve, nyelvet ölteni, szamárfület, hosszú orrot mutatni a Parkinson-Góliátnak. És ha a hátam mögül nevetést hallok, ez azt jelenti, csatát nyertünk! Mert ez a nevetés azt jelzi, hogy ha csak egy pillanatra is, elfelejtkeztetek a mindennapok megpróbáltatásáról, sanyarúságáról.
Tehát rajta barátaim! Nyerjünk minél több csatát! Mert sajnos, napjainkban még háborút nem tudunk nyerni!
|
|
|
- május 15 2011 16:09:36
Kedves Andy, ezt a csatát - az én szememben - maximálisan megnyerted!
Gratulálok, kedves Dávid! Remélem, a háború megnyerése is eljön hamarosan, már vannak biztató jelek a tudományban... |
- május 15 2011 16:13:06
Andy Jazz!
Nagyon jól megírtad magyarázatodat, az utolsó mondatod nagyon igaz!/Sajnos!/
Gratulálok: Pircsi  |
- május 15 2011 16:29:30
Gratulálok! El van feledve minden "botlásod", igazad van a betegség ellen lelkileg legjobb "gyógyszer" a humor. Nem sajnálkozni kell és még szomorúbbá tenni a beteg gyermekeket vagy embereket, hanem felrázni letargikus állapotukból diplomatikus humorral.
Szeretettel: Évi. /  |
- május 15 2011 17:12:02
Én is az Élet oldalán állok! Szembe kell nevetni azt a galád virust!!!
A Szeretet a Mosoly Csodákat művel.
Gratulálok az Egészséges Életszemléletedhez.
Sok szeretettel:Glica |
- május 16 2011 08:35:44
Irásod szenzációs! Jó ars poetika! A humor gyógyít!!!
További sikereket és jó egészséget kívánok! szeretettelirénke |
- május 17 2011 22:52:45
Így igaz adny Kollégám vagy Csak mi mindketten más célból használjuk ki a nevetés erejét remélem neked is sikerül a célod ( eddig meg valósultnak látszik) Am ez a kis elmélkedős szösszenet tetszet remélem folytatod |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
