|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy szerelem tragikus története...
 V
A kovács titka
A falu utolsó házától, messze az út a vadászkastélyig. Kanyargós föld út kígyózik a hegyek felé. Eső után, sárban dagonyáznak az ökrös szekerek, hogy a birtokra kijussanak. Kemény munkát jelent embernek, állatnak egyaránt. A kastély a nyári hónapokra népesedik be igazán. A forróság elviselhetőbb a park fái alatt. A ház vastag falai kívül rekesztik a meleg levegőt. A hölgyek és a gyerekek remekül érzik magukat. Scultéty nagy beruházásokkal átalakította a kastély arculatát. A halastavak üde szín foltjai a gazdaságnak. A hegyoldalakon elkezdődött az erdőtelepítés. A lankásabb részeken szőlőtőkék hoznak új hajtásokat. Tervszerűen terjeszkedik a gazdaság. Minden befektetett korona, duplán megtérül.
István széles látókörű személyiség. Külföldi szaklapokból szerzi az ismereteit. A növények telepítésével megszelídíti a viharos erejű szeleket. A halas tavakban, fel fogja az özönvizet, így nem mossa ki az ültetéseket. Biztonságba van a búza, a kukorica, az őszi árpa. Újabb gazdasági épületeket húznak fel egymásután. A lótenyésztés nagy nyereséget hoz a kasszába. Az állatok tartására is remekül megfelel a környezet, a hegyi réteken. A napokban készült el a kovácsműhely. A régi kevésnek bizonyult. A virágzásnak indult birtok majd száz embernek adott munkát. A vadászatok is napirenden voltak. A konyha rengeteg húsra tartott igényt. Az embereket el kellett látni, etetni kellett a személyzetet is. Istvánnak négy leányzó nyújtotta be az igényeit. A lányokkal nevelőnők foglalkoztak. A társadalmi elvárásoknak is eleget tett.
Scultéty Istvánnak, bizalmas jó barátja volt a fővadász, Kálmán. Szinte mindent tudtak egymásról. Szavak nélkül is értették a mozdulatokat. Rengeteg vadász kalandot éltek át, mentették egymás életét. Nem érződött a társadalmi különbség. Kálmán pár évvel korosabb volt, és csapodár lelkű. Szerette az asszony kalandokat. István ezt a tulajdonságát is ismerte jól. A vadász szenvedélye nem csak az erdőkre korlátozódott… Kálmán csillogó tekintetéből, mindig kiolvasta merre járt az éjszaka. – Nem értem mit esznek rajtad a nők?- Ezzel az ügy le lett zárva. A következő pillanat, már a vadászaté volt. Amihez nyúlt az értékké vált a gazda keze alatt. Megbecsülte az embereit, mindenkihez akadt jó szava. Az értékes lovak miatt oda figyelt a kovács munkájára is. Az az ember csodákat művelt a beteg lovakkal. Hamar megtalálta a gyógyuláshoz vezető utat. Kevés jószág hullott el a keze alatt. Mihály életéről is sokat tudott. A cselédek is szünet nélkül tudnak fecsegni…
Már mindenki azt hitte, hogy agglegényként fog távozni a földi világból.
Ügyes kezű ember volt ez a Mihály. A lovak lábára a „cipőt” a kovács kalapálta fel, ő is készítette. A légynek sem tudott ártani. Sokan félték tekintélyt parancsoló megjelenését. A vas megedzette testét. Minden kalapácsütés után megerősödött egy izom, ebből lett a Kovács. Jóravaló jámborság sugárzott a barna szemekből. Fekete haja csapzottan libbent jobbra, balra, ahogyan a lendület lökte. Izmos karjain olykor megcsillant a verejték. Nehéz szag terjengett a műhelyben. A vizes vödörből, sisteregve menekült ki a gőz, amikor megedzette a patkókat. A lovak szerették a kovács minden mozdulatát, hiszen jó érzékkel nyúlt az állatok beteg lábához. Gondosan levéste a fölösleges szaruréteget, mélyedést készítve a patkónak, majd apró szegekkel kirakva a száját, nekilátott a helyére kalapálni őket.
Úgy látszik, hogy a fejében mégis csak forogtak a gondolatok, mert szüret után megkérette Mariska kezét. Piros volt az orcája, csillogott a két szeme, és úgy kacagott, mint senki más a faluban. Huncut egy menyecske volt, az szent! Templomba menet libegett a rakott szoknyája, a szél simogatta a lába szárát. Derekán a szalagok szálltak utána, hogy el ne veszejtsék gazdájukat. A legszebb leány volt a faluban. Mihály őt választotta, élete párjának. Mariska szemének, egyformán tetszett a kovács is, meg a háza is. Karácsonykor megülték a menyegzőt. A kastélyból is szép nászajándékot kaptak.
István egyszer, - amikor ketten voltak- megkérdezte:- Mihály bátyám, nem sok az a korkülönbség?
- Má, mé lenne sok. Jó erőbe vagyok, bírom én a munkát, nem esik nehezemre. - meg pödörintve bajszát, tovább ütötte az izzó vasat.
- Hát, kend tudja a maga dógát! - a gazda ezzel ki fordult a műhelyből és ment a lovakhoz. Most szállítják őket az új otthonukba. Igazán jó pénzt kapott értük.
Mihálynak jó füle volt, az üllő hangja kiélezte. A nyáron az asszony nevetésének csengése változott meg…
Az ember semmit sem hamarkodott el. Bizonyosságot akart. Megkapta. A féltékenység nem hagyta békében, sem éjjel, sem nappal. Dúlt a lelkében a háború, és egyre nagyobbat csapott az ártatlan patkókra. Szenvedett, mint a kivert kutya. Az öntelt fővadászt látta maga előtt, a hangját se bírta. Egyre nőtt a gyűlölet iránta. Valamit tenni kéne! Amannak puska van a vállán, neki meg az indulat a szívében.
Nem könnyű feladat egy vadászt becserkészni. Jó szeme van, meg a füle se süket. Sok vadat leterített már a nagyságos úrral. Sülve- főve együtt járnak. Neki csak Kálmánnal van elszámolni valója. Oda nem kellenek tanuk.
Az asszony előtt fékezte az indulatát. Úgy tett mintha semmit nem venne észre. Emezek meg egyre óvatlanabbak lettek. A fővadász egyre gyakrabban tett megjegyzéseket Mihály felé. A józan paraszti ész működött a kemény kobakjában. A tervén dolgozott, nem akart hibázni, gyanúba keveredni. Kálmán nem számított könnyű prédának az erdőn. Az volt az otthona az élete. Csak az erdőn ölheti meg, nincs más lehetősége. Lassan vánszorogtak a percek. A megfelelő pillanatra várt, ami késlekedett. Mihály igazából nem a gyilkolástól félt, hanem a lelepleződéstől. A csendőrök rögtön vasra vernék a dolgos két kezét. A vizes cellától irtózott, hogy elevenen elrohadjon. Az ellenség pusztulása nem ér ennyi szenvedést. Úgy akarja csinálni, hogy örök titok maradjon. Reggel, azzal ébredt, hogy majd ma. Este azzal feküdt, hogy majd holnap.
Éberen figyelte a kastély életét. Pontosan tudta, hogy a nagyságos úr merre jár a dolgát intézni. Egyik hónap a másik után osont, olyan reménytelennek tűnt a helyzet. Betyárul csapkodta az üllőt, patkó nélkül is. Már kezdte feladni az egészet. Kálmán pofáján vastag bőr volt, mint egy rinocérosznak. Túl sokat engedett meg magának a birtokon. Ha Scultéty ki tette a lábát, a fővadász menten a helyébe állt. Ő vette kezébe a gyeplőt, az ostorral pedig ütött, ahová talált. Egyre többen elégedetlenkedtek a háta mögött. A kovács szép lassan rá jött, hogy az idő neki dolgozik. Még szerencse, hogy nem kapkodott el semmit.
Az őszi ködök alá szálltak, az orrukig sem látnak a szarvasok. Az erdő lombja szépen színesedik. Sokszínű lett a világ. A zöld, sárga, piros, bordó, okkersárga, rőt vörös, barna festéket öntött szét a Teremtő. Festők ecsetjére kívánkozik ez a gyönyörűség. Ezt a csodát lengi be a köd halvány fátyol, az erdei réteken. Nesztelen lett a járás a szarvasok váltóin. A látás gyakran megcsalatkozik, semmi sem az, aminek látszik. A hegyi patakok hangja föl erősödött, szinte csak őket hallani, ha a közelükbe járunk. Az eső, ahogy jött, úgy megy is tova. Gyorsan mossa a lábnyomokat. Mihály minden mozzanatot összeilleszt. Itt az idő a fővadászt becserkészni a saját területén. A kovács sokat tanult a természettől. Időnként ő is meglepődött azon, amit tapasztalt.
Október reggelén, Scultéty Bécsbe utazott, banki ügyek miatt. Újabb hitelekért ment, alá írni a szerződéseket. Kálmán egyedül maradt pár napra, ami nem is baj. Éppen jókor jött. A hó lassan elkezd szállingózni, rá a lombos erdőre. A levelek nagy része még nem intettek búcsút a fáknak. A két évszak összetalálkozott. Északi irányból erősödik a havazás, szinte hihetetlen, ami most történik. Dél felöl nézve az erdőt, ősz van. Észak felől tombol a tél. A hegyoldalon szarvas tehenek vonulnak át, laza szökellésben. A győztes koronás is velük van. A vezér tehén vezeti a csapatot. Kálmán vállára vette a fegyvert és kiment a völgybe. Ott folyik a két hegy között a Más-patak. Bőven tajtékzik benne a víz, köveket görget magában. A fővadász a fejét leszegve lépked a frissen hullott hóban. Talán a tegnap estén jár az esze. Csak magának ballag, az emlékeiben. Mariskával mit kezdjen?Az asszony kezdi komolyra venni a dolgot. Olyat is mond, hogy:- „Elválok az uramtól!”-
Jó nekem így kötetlenül is! Ne egrecéroztasson engem senki! Ne szóljon bele a dógaimba!
Holnap beszélek vele, nem halogatom az ügyet. Legyen bódog az urával, a kováccsal.
Észre sem vette, hogy a Tóthegyes oldalát tapossa már. Se lát, se hall. Magával van elfoglalva, mint a bőgő bika. Az is pont ilyen figyelmetlen mostanában. Egy terebélyes fa mögül kilépett egy férfi és csak egy reccsenést lehetett hallani. Csigolyacsont roppant. A férfi lassan összecsuklik. A válláról a fegyver a földre kerül, és a kövön koccan. A fa tetejéről szajkó kiabálja szét, hogy mit látott az imént. A hó még sűrűbben havazik, takarja a nyomokat.
A barna kabátos férfi riadt tekintete villan egy pillanatra. Keresi a menekülés útját. Senki nem jár most az erdőn, a vadak is visszahúzódtak a hóvihar miatt. A barna kabát időről- időre egy fához lapul. Így nehezebb észre venni. A vadak is így mozognak az erdőn. Ki várják a következő mozdulat idejét. A tompa fény is a férfinek segít. Szinte láthatatlanul halad előre. Egyre vékonyodik a hó vastagsága a talpa alatt, lassan az is elfogy. A sarat tapossa a csizmájával. Nagyokat cuppannak a lépések. Formátlanul mállik szét a talp mintázata. Nyomok nélkül jut el a kápolnáig. A kabátot leemeli a válláról, és ki fordítva visszaveszi a széles vállaira. A sapkát a zsebébe gyömöszöli, zsebkendőbe törli a szipogó orrát.
Odafönt hagyta a telet a hegyen. Itt a parkban, csendes ősz tanyázik, nyoma sincs az ítéletidőnek. A kovács nem találkozott senkivel, úgy lépett be a műhelybe. Föl szította a tüzet és folytatta a munkáját. Szépen csendült a kalapács ütése az üllőn. Egyenletesen ismétlődtek a hangok, dallamok szöktek ki a félig csukott ajtón. Mihály régen dolgozott ilyen könnyedén. A nehéz kalapácsot, mint tollpihét emelgette, s a lelke ki szabadult a prés alól. Más színben látta az életét. A tervét valóra váltotta, még ha sok időbe is tellett.
A műhely közelében talált helyet a fővadásznak, jobb az ha „szem előtt” marad. Eltüntetni már nem jelentett nagy gondot. Az igazi veszélyt a fegyver jelentette, Kálmán kezében. Könnyen lelőhette volna, ha rosszul cserkészi be az előtte haladó férfit. Verejtékezett a háta, gyöngyözött a homloka, ahogy a vadász nyomába szegődött. Pontosan tudta, hogy a saját életét kockáztatja. Önfegyelem nélkül nem arathatott volna „győzelmet.”
Soha nem találták meg a férfi holt testét. Egy hétig várt türelmesen a nagyságos úr, majd új fővadászt szerződtetett a birtokra. Vele egész más volt a kapcsolata. Távol állt tőle a bizalmaskodás.
Ez a szakember csak a munkájával törődött, észre sem vette Mariska fiatalságát.
A sors úgy rendelkezett, hogy valami asszonybetegségben korán halt meg a kovács felesége. Búcsúzóul Mihály, egy szép gyöngysort tett a felesége nyakába, eljegyzési ajándék volt.
A fővadász és kedvese, azóta együtt sétálnak, s néha hallani a feltámadó szélben a gyöngyök csilingelő „ hangját.”
A hatvanas években az üdülő építésekor egy férfi csontvázra bukkantak a munkások, amelyet levittek a falu temetőjébe. Ott helyezték örök nyugalomra. A pap megszentelte a sírgödör mélyét. Ámen.
Egy valaki tudta a férfi nevét, ám ő hallgatott sokáig, míg el nem jött az utolsó órája...ez a valaki a nagynéném volt.
|
|
|
- május 18 2011 19:31:02
Glica -remek. Ősi (nem is olyan ősi) népballada prózában elbeszélve,
   |
- május 18 2011 19:32:00
Kedves Glica! Lenyűgöző történet.Misztikus.Érett írás!Gratulálok!
A záró mondat ütött csak szeget a fejembe... A Te nagynénéd kije volt a vadásznak, és kije volt a kovács mesternek...?
szeretettel ölel Irénke |
- május 18 2011 19:58:13
Kedves Glica!
Ez az egyik legszebb történeted a sok közül. Nagyon tetszett!
Ma már az ilyen élet elleni bűncselekmények nem sokáig maradnának titokban. De régen biztosan sok hasonló megesett, amire nem derült fény, talán sohasem.
Énbennem is felmerült a érdés, amit Irénke tett fel Neked.
Hogy is volt ez?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 18 2011 21:47:09
Íme, Katica!
Nagy dramaturg az élet: nem mindig válik be a mondás, miszerint "Téli kutya, nyári menyasszony, egyik se jó." Nos, itt a téli menyasszony nem vált be. A házasságtöréshez ugyanis két ember kell. A történés logikája szerint Mariska is bűnös volt. Nem kevésbé Mihály, a kovács.
Nem derül ki, de Mihály és Mariska házassága gyermektelen lehetett. Ki tudja - talán a "nagynéni" - mi lehetett a hűtlenség igazi oka? Bármi volt is, semmi sem menti a kovács titkát.
Régi világ titkáról lebbentetted fel a múlt fátylát. Igen sikeresen. Ám a szerelemféltésből bekövetkező gyilkosság túlélte az idők vihrait.
Tetszettél.
Szeretettel:
Papon |
- május 19 2011 05:29:46
Kedves Katika!
Lenyűgözően megírt történet.
Csodálatosan tudsz írni! Gratulálok!
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- május 19 2011 06:15:23
Örülök, hogy nem volt kárba veszett idő, hogy Olvastátok a munkámat. A nénikém, kislány korától a birtokon élt.....a gyermekek sok mindent hallanak.(én is sok mindent hallottam!) A régi időkben, sokat "meséltek" az emberek a hosszú téli éjszakákon. Volt aki hozzátett, volt aki elvett, és igy formálódott az "eredeti" történet. Kevesen tudtak irni, igy az emlékezetükre hagyatkoztak. Nincs szükség rokoni kapcsolatokra. Én is hallottam, egy tragikus esetről. "A menyasszonyt, vőlegényt a templomból ki jövet lőtték agyon...(Egerben)" Talán egyszer azt is papirra vetem...
Köszönettel:Glica |
- május 19 2011 17:47:32
Már megint szépségest olvastam tőled.Mint egy ballada...
Üdv: zsuzsa |
- május 20 2011 07:35:19
Zsuzsa- Örülök, hogy tetszik. Látod, még "darabolni" sem kellett, hogy OLVASSÁTOK! Ilyenkor a fellegekbe szállok....Köszönöm.
Szeretettel:Glica |
- május 20 2011 19:45:56
Glicám! Csodálatosan írtad meg, ezt a megrázó történetet. Nagy örömmel olvastalak, mint mindig. Szeretettel ölellek: Piroska |
- május 21 2011 13:30:15
Piroska- a régi időkben, éltek itt farkasok is! Úgy ám!!
Köszönöm, hogy Olvasod a munkáim. Én azt mondom, hogy a Magyar Történelem is kinál "értékes" történeteket. Voltak (vannak) földes uraink....ködösiteni mi is tudunk, nemcsak az Angolok!!!
Szóval...seperjünk, a magunk háza táján!!!
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
