|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A mimóza
Mese hetedhét országból/ A mimóza
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy szép, gazdag királyság. Az országot egy dicső, harcos király irányította, kinek minden idejét és energiáját felőrölték a csatározások. Győzelmei után mégis hatalmas lakomákat rendezett, ahol úgy folyt a bor, mint völgyben a patak, s úgy váltogatták ölében egymást az udvarhölgyek, mint kamasz fiúk lábán az elnyűtt tornacipőt. Ennek a nagy királynak, csak úgy, mint minden valamire való nagy királynak, volt egy felesége. A királynő, bár a kor rákarcolta nyomát az arcára, szép volt, szeme, mint a gránát, haja mint a gesztenye. Az örök szomorúság köde lengte körbe lépteit, bármerre járt. Mosolyogni csak kertjében látták, amikor kivirágzott a fehér mimóza. Egyszerű kis cserje volt, mégis illata megédesítette a tavaszi napokat a királynő számára. Nyári elmúlásába belehervadt a királynő mosolya is.
A kertész, ki a szebbnél-szebb növényeket gondozott, szeretett volna örök mosolyt varázsolni úrnője arcára, s csíráztatott egy mindig virágzó mimózát. Babusgatta, nevelgette, s mikor a növény szépen megerősödött, egyik reggel titkon kiültette a királynő ablaka alá.
Az édes illat bekacérkodott a hajnali napsugárral együtt a királynő szobájába, aki pongyoláját magára kapva kiszaladt a kertbe, ahol megpillantotta a csodát. Ujjaival végigsimogatta a fehér szirmokat, lágyan, alázattal, mintha csak attól félt volna, hogy mindaz amit lát és érez, törékeny illúzió. Magához hívatta a kertészt, s megkérdezte tőle:
-Neked köszönhetem ezt a csodát?
-Igen úrnőm- felelte térdet hajtva a férfi.
-Miért vagy ilyen jó hozzám, hiszen soha szóra sem méltattalak?
-A mosolyért, amit minden tavasszal láthatok az arcodon, a szemeden, a szádon.
-Mit kívánsz cserébe?
-Minden nap szeretnék veled tölteni egy fél órát itt a kertben, úgy, hogy szóra méltatsz.
-Legyen kívánságod szerint- felelte a királynő, s egy pillanatra belefeledkezett a férfi kék szemeibe.
Másnap, ígéretéhez méltón beszélgetett egy kicsit a kertésszel, majd harmadnap is, és negyednap is. Eleinte kínos kötelezettségként gondolt rá, majd egy hét elteltével észrevette,mennyire várja már ezeket a találkozókat, hiszen ez idő tájt még a nap is szebben sütött az égen. A palotát és a kertet elárasztotta a királynő jókedve, s a szolgálók közt elterjedt a hír, hogy a kertész álruhába bújt varázsló, vagy miféle.
A kertben lassan kizöldellt a szerelem két ember közt, csábító üdesége, elsöprő szenvedéllyé lombosodott, bár mindkettőjük szívén bilincs volt. A hűség bilincse- a királyért. Egy csendes nyári estén, eljátszva a bűntelenség ajándékát az élet asztalánál, a két szerelmes csókban ölelkezett egymással.
Másnap a királynő hiába várta a kertészt, harmadnap is negyednap is. Nem jött többé.
A fehér mimóza elhullajtotta szirmait, s ebbe az elmúlásba belehervadt a királynő mosolya és élete.
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy szép, gazdag királyság. Az országot egy dicső, harcos király irányította, kinek minden idejét és energiáját felőrölték a csatározások. Győzelmei után mégis hatalmas lakomákat rendezett, ahol úgy folyt a bor, mint völgyben a patak, s úgy váltogatták ölében egymást az udvarhölgyek, mint kamasz fiúk lábán az elnyűtt tornacipőt.
|
|
|
- május 18 2011 20:04:12
Kedves Emese!
Nagyon szép, ám szomorú végű történetet olvastam. Szép, ahogy keretet adtál a történetnek, a kezdő szöveggel fejezted be.
De én azért kíváncsi lettem volna, hogy mi történt a kertésszel?
Talán eltette valaki láb alól? Mert meglátta Őt a királynővel?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 19 2011 20:46:41
|
- május 21 2011 19:48:21
De mi lett a kertésszel? És a királynéval?
A mesékben minden szálat el kell varrni...!
Nekem tetszik a mese, de nem biztos, hogy gyereknek való, megértenék-e... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
