|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hát ez is én vagyok...
Tik-tak, tik-tak..
Az autó ajtaját megpróbáltam a lehetõ leghalkabban becsukni, szóltam páromnak, hogy csak nagyon óvatosan induljon el, és ha lenne magassági kormány, azt most kéne bekapcsolni, hisz a levegõ súrlódása nem olyan zajos, mint a murvás megfordulás.
Óvatosan a kilincsre teszem a kezem, puhán, a legkisebb erõt kifejtve lenyomom azt, és belépek. Csak most veszem észre hogy, ma is kopogós cipõ van rajtam, így lábujjhegyen közelítek az irodám felé.. már csak néhány lépés,már szinte levegõt is vehetek, amikor egy hang hasít a levegõbe:
- Jó reggelt Ildikó!
- Sziasztok! - mondom vidáman, a határozottság látszatát keltve.
Ma is elkéstem!
Csak a fülem érzékeli a halk kuncogásokat mögöttem, hátra se merek fordulni, gyors léptekre véve az ütemet, szinte rohanok a szobám felé, a magas sarkúm éles hangja visszhangzik az irodaházban, mint ütemes légkalapács. Legszívesebben megsemmisülnék, láthatatlanná válnék, vagy hangyává zsugorodnék!
Miért velem történik ez? Miért történik ez minden reggel?
Persze bennem van a hiba, tuti génhibás vagyok, rendelkezem egy plusszal, egy, a késéseimért felelõs génnel, az a ludas.
Mindent megpróbáltam, hogy kiirtsam.
A legkézenfekvõbbel kezdtem, korábban keltem. Ennek az lett a vége, hogy kb. 09.00-ig magamhoz sem tértem, munkára meg pláne nem lehetett fogni, mert miután benyitottak hozzám és rám néztek, csak azt hallottam, hogy visszajönnek fél óra múlva! Két pezsdítõ kávé után, már vissza tudtam köszönni, és elkezdtem érzékelni a külvilágot, hallottam a telefon hangját és valahol legbelül, a tudatom alatt azért tudtam, hogy ezt nekem most fel kéne vennem, de maga a mozdulat nem jött olyan magától érthetõdõen.
A következõ lépést hozta magával az elsõ, elõbb tértem nyugovóra.
Próbáltatok úgy elaludni, hogy az a bizonyos álommanó, biztosan szabadnapos?
Álom nélkül forgolódtam hosszú órákat, közben az agyam gyors listákat készített, hogy mi mindent kell holnap reggel véghez vinnem, mert egy csomó minden kimaradt, mert én most pihenek, pihennem kell! Kora reggel óracsörgés ébresztett. Egy dolgot biztosan elértem ezzel a módszerrel, félelmetes gyorsasággal magamhoz tértem. Miközben a csipákat távolítom a szemembõl, már elõtte vasalót izzítok, zsemléket vágok félbe, és hitetlenkedve veszem észre, hogy tegnap éjjel kínomban megittam a reggeli müzlihez meghagyott tejet. Boltba is le kell szaladnom! A végeredmény egyértelmû, 6 perc késés.
Számtalan alkalommal majdnem elértem azt a bizonyos álomhatárt, hogy szinte el sem késtem, csak 1-2 percen múlott.
Ki sem kellett találnom kifogásokat, valóban megtörténtek, megtörténnek velem.
Már indulásra készen állok, táska a kezemben, amikor a gyerek álomittasan kitekint az ajtaján, hogy ma tesi lesz és vasaltam-e neki fehér pólót?! Vagy a reggelinek szánt kakaó pont egy másodperccel marad tovább a mikróban és kifut, persze az ajtó nyitásakor biztos, hogy az én ruhámon is landol pár csepp. Vagy a kutya, esõ után csupa szerelembõl felugrik a kosztümömre, esetleg munkába jövet a reggelim vásárlásakor, pont egyel többen állnak elõttem sorba, mint az várható, vagy a mobilomért, esernyõért, kiskabátért szaladok vissza, ha pedig olyan szerencsés vagyok, hogy én kaparintom meg aznap az autó használatát, tízbõl kilencszer tankolnom kell!
A kollegáim szeretnek. A fõnökeim meg vannak elégedve a munkámmal.
Ezt mindössze abból gondolom, hogy évente csak párszor kell bemennem elbeszélgetésre hozzájuk. Ilyenkor persze Robi nagyon komolyan kérdõre von, hogy magyarázzam már el, hogy miért nem tudok pontos lenni? Mert ha 10 - 20 percet késnék, annak még lenne értelme, valami kézzel fogható, megmagyarázható indoka, de 1-2 percnek? Mindig elmagyaráztam. Õ mindig meghallgatott és próbált különbözõ eszközökkel pontosságra bírni. Jelenleg ott tartunk, hogy éves szinten két nap szabadságom bánja. Ez fedezi a késéseimet. Mert ez így korrekt. Bár tudnám azt a két napot mással is eltölteni.
A munkatársaim is biztos szeretnek. Ezt mindig értésemre is hozzák, különbözõ megnyilvánulásaikkor. Nem múlhat el névnapom, valamilyen idõmérõ szerkezet ajándékozása nélkül - legutóbb felhúzós vekkert kaptam, hogy áramszünet esetén, ne az miatt kelljen késnem, mert megállt a rádiós ébresztõm (esetemben, éves szinten kb. 10 késési alkalom oka) , vagy futócipõt kapok, esetleg kis értékû fogadásokat kötnek, hogy aznap hány perccel esek be 07.00 után,csupa szerelembõl!
Gyorsan hozzáteszem, hogy vannak napok, amikor pontos vagyok.
Ekkor gyors kérdések kereszt tüzébe kerülök az egészségi állapotomat illetõleg, vagy pedig mindenki automatikusan az órájára néz, hogy talán elemet kéne benne cserélni!
Párszor volt, hogy elõbb értem be.
Eufórikus érzés kerít ekkor hatalmába.
Elsõ elõfordulási alkalommal, olyan pompás kedvem támadt, hogy beérve, széttárt karokkal szinte kiáltva közöltem az aulában helyet foglalókkal, hogy: MEGLEPETÉS!
Ha szomorú vagyok valami miatt, akkor csak a döbbent ábrázatukat kell elõhívnom, és máris jobb a kedvem.
Hát talán ennyit, késéseim történéseirõl. Ma reggel is elkéstem, és ketten már elsütöttek egy poént a késésem okát találgatva, azért aztán tényleg hódolok ma reggel az élvezetnek, ha nem is abban a formában ahogy azt õk képzelik...orgiát csapok egy tábla csokival, rögtön, reggeli után
|
|
|
- február 21 2008 16:10:53
Drágám!!...hihetetlen természetesség árad belõled...szinte itt csacsogsz a nappalimban...hallom a hangod és mi csak nevetünk-nevetünk...magunkon...te az a tipusú ember vagy,aki a legnehezebben oldódó fémet is meglágyítja...közvetlenségével-vidámságával-humorával-öniróniájával...változatlanul iszom a soraidat...naponta többször itt jártam...reggeli után- várárlásból jövet-ebéd után...szeretek itt lenni-nálad...
ha te a beosztottam lennél...én sem tudnék rád haragudni,ahogy te kezeled a dolgokat...az észbontó  ...már nem írok a stílusról,mert annyira könnyed és élethû,hogy ûberelni igen-igen nehéz lenne...pezsegnek a sorok...szinte látlak a reggeli csetlés-botlásban..rohanásban-kapkodásban.és látom azt a gyermeki ártatlanságot is...ami minden írásodból rám mosolyog...maradj még nagyon-nagyon sokáig ilyen....jó ez nekem / is /...ölelés száll-i. |
- február 21 2008 23:37:26
Bocsi, de némelyik résznél lilut a fejem a röhögéstõl Aranyos kis történet, öniróniával, kedvességgel fûszerezve
Köszönöm a mosolyt és meg ne tudjam,hogy megint elkéstél reggel  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
