|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Akácos út, ha végig megyek rajtad én...eszembe jut egy régi szép emlék...."
Az akácos utam
 M
„Hol van már az én akácos utam? Pedig Isten bizony, hogy volt egy akácos út. A fák lombjai majdnem összeértek a keskeny Mátrai út fölött. Délutánonként jött a fagylaltos néni, és ötven fillérért adott egy gombóc vanília fagyit, majd csengetve tovább tolta a csoda biciklit.
Egy beteges, vézna kislány iparkodik a szürke fal tövében, mely olyan, de olyan magas, hogy az égben van a teteje. Mindig fél, retteg valamitől. A muraközi lovakat, alkalomadtán megcsodálja. Zömök, igavonó állatok. Sajnálja Őket, ha ostorral ütlegelik. A partnak fölfelé húzni a köveket, téglát még a jószágoknak is nehéz. Szikrákat vet a lovak patkója. Az a három év körüli leányka lassan érzékeli a körülötte lévő világot. A Zalka Máté utca jobb oldalán egy rozsdás redőny mögött élt Stich néni. Bezárt a kis boltocska. Soha többet nem húzták föl az ócska redőnyt. Az öreg néni sötétben üldögélt magányosan, és várt valakire. Aztán meghalt. A redőny is eltűnt. A nagy fa kaput átfestették. Odább volt egy vízcsap. Sokan jártak oda vödrökkel, vízért. A mamám is onnan cipelte, a szoba-konyhás otthonukba. Érdekes, mert a nagyapa kezében soha nem láttam azokat a piros vödröket. Az utak végtelenek, gyorsan fárad az ember lába.”- Ideje lasszót vetnem a gondolatokra, hogy elmondhassam, milyen volt Gyöngyös az 1950-es években. -
Nincs politikai állásfoglalásom, hiszen a szüleimmel és testvéreimmel élek. Ők határozzák meg, hogy milyen érzelmek születnek a szívemben. Nagyon vegyesek. Több a bánat, mint az öröm. Nem mindig hálás feladat a legkisebbnek lenni.
Anyu kezében volt a gyeplő, apánk pedig ostorral vágott végig rajtunk, ha tehette. A patak partjáról beköltöztünk a „városba” a Zalka Máté utcába. Nagyapa pénze segített, hogy fedél kerüljön a négy apró gyerek feje fölé és majdan minden jóra forduljon. - Gondolta anyám. - Tévedett! Apu itt is megtalálta a bögrecsárdát. Nem ő volt az egyetlen. A földet és azontúl mindent a közösbe kellett beadni. Sok felnőtt a családján verte el a port, tehetetlenségében. Az apró gyerekek az egérlyukba is bújtak, csak menedéket leljenek. Mi nagyapáékhoz menekültünk a szomszédba. Oda már nem jött utánunk a bátor apánk…
Milyennek láttam a várost? Valójában csak egy szűk területre korlátozódott a figyelmem. Nem voltam utcagyerek. Gyuri bácsi vegyesboltjába mehettem egy papírossal a markomban, melyre fel volt jegyezve mit is kell vennem. A feleségének, Lilike néninek gyönyörű, szőke haj ékeskedett a fején, kontyba fésülve. Szerettem a bolt illatát. Három forint egy kg fehér kenyér, tíz fillér egy Stollwerck. Én a fruttit szerettem, az nem ragadt a fogamba. A szögletes üvegekben a színes cukorkák csábítottak. Ritkán ehettem édességet. A kicsiny fűszerüzlet szomszédságában egy ki betonozott víztározó tátotta üres száját. A bátrabb gyerekek lépcsőn jutottak le az aljára. A tébolyda zöld, rácsos kerítése mellett végig haladva értük el az óvodát. Érdekes, hogy a „bolondok” mindig kedvesen szóltak hozzánk. Az út másik oldalán egy liget volt, árnyat adó akácfákkal. Az óvó nénikkel, ott játszottunk, fogócskáztunk. Haloványan emlékszem, Bugát Pál mellszobrának avatására. A kórház bejáratával szemben egy nagy fehér vásznat lobogtatott a feltámadt szél. Egy látható szellem! Sok néni, bácsi jött nézni a csodát. A csodára hamar fény derült. Sokáig fölnéztem a bajuszos Pali bácsira. Biztosan szerette a gyerekeket.
Lilike nénitől, hazamenet beleskelődtem Bandi bácsi kékfestő műhelyébe. Az ablakok olyan alacsonyan sorakoztak és az utcára néztek. Az asszonyok örömest vitték a varrónőhöz azt a szép anyagot. Fehér fantázia virágokkal telehintett virágos rét. Libbent a szoknya, feszült a blúz. Csipke, fodor, kis szalagok, madeira a szoknya alján. A kirakodó vásárokban ma is jelen van, a népi művészetet képviseli. Szódavízért is mehettem a Kovács utcába. Olyan érdekes volt az a gép. A vízzel feltöltött, vastag üveg átkozottul nehéz. Kifizettem az egy forint tíz fillért, és irány haza. Szerencsére nálam Soha nem robbant föl a szódásüveg. Másokkal előfordult.
A Pampuk-sarkon volt a „Gyilkos”. Arra felé nagyon ritkán küldtek. Hírhedt kocsmája volt a városnak. Apám gyakran kirámolta, verekedés lett a vége. Láttam az arcán a foltokat, prezúrokat. Így pár napig csendbe volt. Át ellenben a sarkon Szent-Erzsébet temploma áll. Szerencsétlen épületen se üvegezett ablak, se zárható ajtó. Magtárnak használta annak idején a TSZ. Ez is remek játszótér volt a gyerekeknek. Azt nem tudom, miért nem vakaróztunk a portól? Óriási csatákat vívtunk benne, amíg nem jöttek a felnőttek! Akkor százfelé ugrottunk.
A testvéreimmel jártam először az Orczy- kertben, és múzeumban. Szép nagy ablakokon áradt be a napfény. Hatalmas termek, egymást követően. Már akkor magával ragadott a régi épület varázsa. Nagyon elfáradtam, mire végig néztük a kiállítást. Szerettem a parkot az óriási fákkal, hiszen volt ott egy halastó. Piros és aranyszínű koi pontyok hátán csillogott a napfény. A szökőkút négy hatalmas, sárga réz vázájából a magasba sugárzott a víz, majd cseppekre hullva a medencébe visszatért. Középen almák, és szőlőfürtök díszelegtek, sárgarézből. A kertészet akkor még működött. Akadt egy páva is, melynek messze zengett a maó-maó-maó kiabálása.
A nagyszüleim kertjének végét az Orczy fal zárta. Ez a szakasz már nem volt olyan magas, mint a Mátrai-út felöli. (Bene út)A kertnél ugráltunk át, mint a majmok, soha nem fizettünk belépőt. Kinek volt arra pénze!? Kifelé jövet, már a főkaput használtuk. A Dimitrov-kertben csodálatos szabadtéri előadásokat rendeztek, miután elkészült a színpad.
A Zalka Máté utca (Orczy utca) végéhez közel volt a vasútállomás. Esténként odajártunk TV-t nézni egy nagy terembe. A legjobban a Tell Vilmosra emlékszem. Az az alma, meg az a nyíl… – Benn maradt a fejemben. De nem jutott ám minden családnak csodadoboz! A szomszédok, akiknek volt televíziójuk, szívesen látták az esti látogatókat. Ott egy pisszenést nem lehetett hallani. A szánkat is eltátottuk. Jók voltunk, hogy holnap is beengedjenek. A magunkhoz való eszünk mindig megvolt...
Az idő múlásának ellenére a tél emléke kristály tisztán megmaradt. Igazából ezt a történetet szeretném elmesélni a mai gyerekeknek...
folytatás- A Sárhegy
|
|
|
- május 24 2011 09:20:27
Kedves Glica!
Történetedet (visszaemlékezésedet) olvasva látom, hogy nagyon sok közös van bennünk a gyermekkorunkat illetően.
Az én apám is sajnos alkoholista volt és ütötte is a lovait kegyetlenül (versem: "Nótázott az én apám is"
Hol van már az 50 filléres fagylalt és a többi!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 24 2011 12:38:10
Kedves Katka!
Igen, Gyöngyös: a fiam az egyetem előtt ott volt katona. Sokszor látogattuk némi otthonival. Nagyon szerettem ezeket az utakat. Jók voltak minőségileg, a Hortobágyon átvzetők után. Gyöngyösön keresztül jártunk Mátraházára a lelkészüdülőbe, apósom ref. lelk volt. Ismered a mondást: "Kinek a pap, kinek a papné", nekem a lánya jutott. Csak a laktanya környékét és az átvivő forgalmat bonyolító utcákat ismertük meg autófuttában. Az Orczy kertről csak hallottunk. De Te akkor még meg sem voltál!!!!! HI-HI-HI!
Az akácos út illata elveszett a benzingőzben.
Szeretettel:
Papon |
- május 24 2011 13:39:09
Papon-ezt a HI-HI-HI-t, majd személyesen rendezzük!!!
Szeretettel:Glica |
- május 24 2011 13:40:23
Kedves Glica!
Nagyon szép volt a gyermekkori történeted. Szépen leírtad, de szomorú a tartalom. Én egy kicsivel fiatalabb vagyok, ha jól gondolom, de mi sem dúskáltunk itt lent a déli országrészben!
Gratulálok írásodhoz: Pircsi
Azért 50 filléres fagyit én is ettem! Meg 2 Ft-os lángost! |
- május 24 2011 13:51:54
pircsi47-A lángos árát nem tudom, ám a vasárnap de. matiné 2Ft volt.
26án leszek 56!!!
Egy politika korbácsa csattant!!!-akkor. Írd meg mi történt a déli országrészben...
Most: mindenhonnan csattog a karikás-ostor a hátunkon!
Az árakat képtelenség megjegyezni!Nem azért, mert nincs eszünk!!!!!
Örülök, hogy az emlékeid, megosztottad...
Szeretettel:Glica |
- május 24 2011 15:59:34
Glicám!
Akkor bocs, de tévedtem, mert én 47-es vagyok, tehát jóval idősebb Nálad!
Köszi, hogy adtál ötletet, majd megírom!
A szülinapod már itt van 1-2!
Szeretettel köszöntelek, boldog szülinapot kívánok: Pircsi |
- május 25 2011 08:00:19
Pircsikém köszönöm a jó kívánságot. Az mindig jól jön, soha nem hívatlan vendég!
Sok puszi:Glica |
- május 28 2011 15:15:45
Még én is jól emlékszem rá! Szép séta volt a múltba! Köszönöm, Piroska |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
