|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Ezt a történetet Glica Pataki Katalin kérésére írom, mivel Ő az Ország Északi részén élt ebben az időszakban, én pedig a legdélibben, szinte a határnál!
Előzőekben már több alkalommal említettem, hogy
drága Apám erdész volt és a legkisebb gyermekkorom az erdőhöz fűződik a Gemenci-erdőhöz!
Ott volt Apám kitermelő és szállító erdész.
Hogy ne kelljen Neki annyit ingázni, ladikázni a Dunán a családja és a munkahelye között, épített a saját két kezével egy kis faházat, teljes berendezéssel, ahol minden tavasztól a tél beálltáig kint laktunk.
Szóval én ott nőttem fel, egészen 1956-ig 9 éves koromig amikor kitört a forradalom.
Sajnos a forrongások városunkat is elérték és sokféle ember gyülekezett, gyülésezett a városba!
Apámat is belekeverték valami koholt vádba, de szerencsére nem volt igaz és ejtették ellene a vádat.
Azért a félelem ott volt minden házban, amikor bemasíroztak az orosz tankok /elég közel laktunk a laktanyákhoz/ és borzasztóan féltünk.
Ruhában aludtun, egész addig, amig le nem nyugodtak a kedélyek.
Sajnos Apámnak a meghurcoltatás az állásába került és az volt a szerencsénk, hogy volt még két szakmája és el tudta tartani nyáron kőműves
munkával, télen disznóvágásokkal a családját.
Akkor még a Szülei is éltek jövedelem nélkül, nyugdíjnak a híre sem volt!
Az Édesanyám belebetegedett az aggódásba és a féltésbe és egész haláláig segítségre szorult.
Van egy Nővérem, aki elhagyta a családot 1961-ben más városba költözött, férjhezment, szült 4 gyermeket és teljesen elszakadt a családtól. Néha eljött látogatóba, de Rá nem lehetett számítani, hogy segít a Szülein, vagy a Nagyszülein.
Bizony nagyon szűkösen éltünk, levetett, örökölt ruhákban jártam, innen-onnan kapott kinőtt cipőkben, de Apám mindig azt mondta, hogy "majd, ha keresel magadnak, akkor veszel amilyet akarsz" én nem zúgolódtam, ki tudta, hogy azt a ruhát már valaki megunta?
És a másik apai intelem:" Úgy tanulj, hogy mindenütt megálld a helyed".
Ezért kellett Közgazdasági Technikumba mennem, mert az három szakmát adott!
Szerencsére jól tanultam, szorgalmas voltam, magolni sem kellett.
Érettségi után 3 nappal, már állásban voltam.
Ez már nem a gyermekkorom, hanem felnőttkori
emlékekhez tartozik! |
|
|
- május 24 2011 19:09:00
 Maryam!
Köszi a szép képet!
Puszi: Pircsi |
- május 24 2011 19:11:29
Szívesen
Megható a történeted... |
- május 25 2011 08:17:25
Ma reggel kikerekedett a szemem! Ha minden kívánságom így teljesülne....Pircsikém, mondhatom a következőt? A Tündér 3-om kérést szokott teljesíteni!
A Félelem a legszörnyűbb érzés! Mi az apánktól rettegtünk....
Nagy szeretettel várom a következő történetet....mit játszottak a gyerekek, mit ettetek ha nem mentetek haza a játékból....mi papsajtot szedtünk, akácvirágot, és az ostorménfa termését.
Szeretettel ölellek:Glica |
- május 25 2011 08:20:41
JA! ma a fél ország a külföldiek levetett ruháját hordja!!!! (ez még ki kívánkozott!) |
- május 25 2011 09:47:01
Maryam, Glicám!
Köszi, hogy olvastatok!
Majd írom a követkeezőt!
Puszillak Benneteket: Pircsi |
- május 26 2011 09:02:27
Kedves Pircsi!
Én is szegényes körülmények között nőttem fel, és bizony alig vártam, hogy a saját keresetemből vehessek magamnak ruhát és cipőt. Ez már 15 éves koromban be is következett. Azóta volt munkaviszonyom, s minden további tanulmányaimat a munkám mellett folytattam. Talán ezért mondhatom magamat most szerencsésnek, mert a tanulmányi idő nem számít bele a nyugdíjba, s így elmehettem nyugdíjba 58 évesen 41 év 139 nap szolgálati idővel. De ha sikerül volna gimnáziumba mennem, akkor négy év nem számítana bele, és még dolgoznom kellene.
Ezért nem bánom, hogy már fiatalon dolgozni kezdtem, de nem is volt más választásom.
Ha teljesen boldog családban nőhettem volna fel, s mégis szegényen, akkor talán lelkileg is kiegyensúlyozottabb lettem volna. Azt hiszem, sokak életét megkeserítették azok az időszakok, amiről írtál, de enyhítette a boldog családi lét!
Pataki Glica hozzászólásához meg még annyit: lehet, hogy a fél ország a külföldiek levetett ruháját hordja (nekem is van sekond hand boltban vásárolt!), de azt is hozzáteszem, hogy azok még mindig tovább tartottak, mint a magyar termékek. Nem bántam meg, amiket ebben a boltban vettem.
Várom további visszaemlékezéseidet!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- május 26 2011 09:36:16
Zsuzsikám!
Igazad van, nagy divatja van most a turinak és állytólag Amerikában is ez a népszerű vásárlás, persze nem a milliomosokra gopndoplok!
Tudod azért akkor kislánynak megérno, hogy, más levetett holmiát kell viselned, hát az nagyon fájó tudott lenni, pláne, ha szánalomból adták!
Köszi, hogy olvastál!
Ja és a tanulás, a Számvit. Főiskolát én is estin végeztem,de a Közg.
nappali 4 év nem számított bele a nyugiba, így 38 év és 64 napom volt!
Puszillak: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
